Péntek délelőtt hívott jogász lányom, hogy hallgattam-e már a híreket, mert az ügyészség vádat emelt ellenem. Nehezen tudom megszokni, hogy életünk alakulást kormányzati kommunikációs igények határozzák meg. Nem tartom sem jogszabályszerűnek, sem etikusnak, hogy a vádemelésről a sajtóból kell értesülnöm, de ebben az országban bármit lehet. Hamarosan bíróságokra sem lesz szükség, az ügyészség vádat emel a Magyar Nemzetben, a HírTv pedig mindjárt ki is hirdeti az ítéletet. Lassan már senki nem hördül fel semmin. Az ügyészségi szóvivő azt állította, hogy tagadtuk a bűncselekmény elkövetését, miközben a politikailag elkötelezett ügyészségnek nem tettünk vallomást, így arra a kérdésről sem nyilatkoztunk, hogy bűnösnek vagy ártatlannak tartjuk-e magunkat.
2012. július 13-án a Központi Nyomozó Főügyészség az MTI-nek bejelentette a vádemelést az ún. lakásügyben, ahol az ügyészség szerint Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a tettes, én pedig a felbujtó vagyok. 2012. áprilisi iratismertetés óta sok idő eltelt, a maximum 90 napos vádemelési határidő betartásához már a Legfőbb Ügyészség is kellett. A bejelentés időzítése két okból történt: egyrészt a közvélemény figyelmét el kellett terelni az LMP közgépes akciójáról, másrészt a vádiratot az ítélkezési szünet előtt kellett benyújtani, mert így a bíróságnak esetleg nem lesz ideje a vádiratot kézbesíteni.
A jobboldali médiumok felkészülten várták az ügyészségi bejelentést. A Kormány nevében eljáró Budai Gyula pedig a politikai elvárást is megfogalmazta, amikor azt nyilatkozta, hogy az ítélet felfüggesztett szabadságvesztés kell, hogy legyen. Furcsa ez az engedékenység, de a szolgálati lakását maga is kedvezményesen megvásárló Budai Gyula talán óvatos akart lenni. Az mindenesetre új elem, hogy a kormánybiztos – az ügyészség után – a független bíróságot is politikai nyomás alá helyezi, s immár nemcsak a vádemelést, hanem az ítéletet is megrendeli. Biztos, ami biztos, a másnapi Magyar Nemzet vezércikket is szentelt annak, hogy egyenruha helyett mielőbb szeretnének már rabruhában látni.
„A politika soha nem próbált meg befolyásolni, hiába is tette volna” – mondta el Polt Péter az Egyenes Beszédben. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. A legfőbb ügyész szerint az ügyészség pártatlanul és a törvényeknek megfelelően végzi a munkáját. Többször is megnéztem a Polt Péterrel készített interjút. Szánalmas volt, amikor arról beszélt, hogy minden jelentősebb ügyről kap tájékoztatást, majd a konkrét ügyekkel kapcsolatos kérdést azzal hárította el, hogy nincs felkészülve. Tagadta az ügyészség utasítás alapján történő munkavégzését, miközben ennél központosítottabb szervezet – a hadseregen és a rendőrségen kívül - alig van az országban. Maguk az ügyészek állítják, hogy a közvéleményt foglalkoztató ügyekben a nyomozás megszüntetése és a vádemelés kérdése tekintetében a Legfőbb Ügyészség dönt. Kínosan vicces, amikor autonóm intézményként állítják be az ügyészség egyes szervezeti elemeit, amikor köztudomású, hogy mindent utasításra végeznek. Egy ügyészt sem láttam még felállni, hogy lelkiismeretével ellentétes utasítás miatt elhagyta volna jól fizető állását. Azzal nyugtatják rossz lelkiismeretüket, hogy majd a bíróság felmenti a vádlottakat. Arra viszont már nem gondolnak, hogy a megalapozatlan vádemeléssel miként teszik tönkre az érintett és a családja életét.
A demokratikus ellenzék választási győzelme esetén ezen is változtatni kell. A megalapozatlan vádemelés (bűncselekmény hiányában történő bírósági felmentés) a vádat képviselő ügyész szankcionálásával kell, hogy járjon, kivéve, ha bizonyítja, hogy felettese utasítására járt el. Ebben az esetben a felettessel szemben kell a szankciót kiszabni, ami az esetek többszöröződése esetén hivatalvesztéssel jár. A sérelmet szenvedett, ártatlan embereket pedig rehabilitálni kell, s meg kell téríteni elmaradt jövedelmüket, egyéb kárukat. Ezt az összeget az ügyészség költségvetéséből (személyi kiadások) kell megfizetni, amely kizárólag az ügyészekre irányadó illetményt terheli.
A sajtóhírek szerint az ügyészség – a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa helyett - a Pesti Központi Kerületi Bíróságon nyújtotta be a vádiratot. Nem tekintem véletlennek, hogy az egyébként egy (!) tárgyalási napon elintézhető ügyet nem az illetékességgel rendelkező bíróságnál nyújtották be. Erre is Budai Gyula adta meg a választ, aki nyilatkozatában arra számít, hogy ebben a kormányzati ciklusban, ebben az ügyben nem lesz ítélet. A kormányzatnak tehát érdeke, hogy az ügyben minél később legyen ítélet, pártatlan ügyészségünk ezt pedig kiszolgálja.
Jogi értelemben súlyosabb, hogy a pártatlan és törvényeket maximálisan betartó ügyészség törvénysértő módon nem a katonai büntetőeljárás szerint folytatta le a nyomozást:
1./ Katonai büntetőeljárásnak van helye a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény esetén. Több terhelt esetében akkor van helye katonai büntetőeljárásnak, ha a terheltek valamelyikének bűncselekménye katonai büntetőeljárásra tartozik, és az eljárás elkülönítése - tekintettel a tényállás szoros összefüggésére - nem lehetséges (Be. 470.§).
A Magyar Honvédség tényleges állományú tagja voltam, mint hivatásos katona. Az elkülönítés itt a tényállás szoros összhangja miatt valóban nem lehetséges.
2./ Kizárólag a katonai ügyész végzi a nyomozást a katona által elkövetett nem katonai bűncselekmény miatt. A katonai ügyész végzi a nyomozást akkor is, ha a katona szolgálati viszonya időközben megszűnt (Be. 474. §).
A szolgálati lakást katonaként kaptam, később pedig megszűnt a szolgálati viszonyom. A Budapesti Katonai Ügyészség helyett a Központi Nyomozó Főügyészség végezte a nyomozást 2011-ben. 2012-től a katonai ügyészségek ugyan beolvadtak a nyomozó főügyészségekbe, de az ügyész személye nem változott. A kihallgató személy nem katonai ügyész volt.
Persze mindennek meg van a magyarázata. A Központi Nyomozó Főügyészség a hűtlen kezelést fedőbűncselekményként kezelte, valójában Juhász Ferenc miniszter ellen vesztegetés miatt nyomozott. A vádirat ott kezdődött volna, ahol nálam véget ért: a legenda szerint kiléptem irodám ajtaján a pénzzel teli viszkisdobozzal, és vittem a miniszternek. A vádlott tanúk azonban 2011 nyarán nem tettek terhelő vallomást a miniszterre, ezért maradt a lakásügy. Az ügyészek pedig nem akarták észre venni, hogy felbujtói (katonai) minőségem ügybe történő beemelése az ügyészségi, a bírósági hatáskört és az illetékességet is megváltoztatta.
