A Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincs lehetetlen. Elég hozzá a jogszabályokat akár visszaható hatállyal megváltoztatni vagy a fennálló normákat semmibe venni. Az új politikai rendszer legitimációját szolgáló politikai küzdelemben a cél szentesítette az eszközt. Itt van például Visinszkij, szovjet főügyész alaptételein szocializálódott ügyészség, amely a rendszerváltást is úgy élte túl, mintha mi sem történt volna. Az ügyészek tevékenységét kizárólag ügyészek ellenőrzik, így gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak, illetve azt, amire a Legfőbb Ügyész utasítja őket.
Lehet ugyan összesküvés-elméletnek vagy szerecsenmosdatásnak tekinteni ezeket a sorokat, de leírok néhány tényt, amelyek arra mutatnak, hogy a lakásügyet gondos kezek hogyan próbálták meg a viszkisdobozos vesztegetési ügyhöz fércelni. Kellett a nehezen érthető, és az ügyészség szempontjából több sebtől vérző vesztegetési ügy mellé egy másik, világos és jól elmesélhető történet, amely a minisztérium egykori vezetésének bűnösségét igazolja. A NER-ben ugyanis a büntetőjogot a politikai küzdelem részeként alkalmazzák. A vádirat ugyanúgy készül ma is, ahogy a halhatatlan Tanú című filmben.
Adva van két személy. A vesztegetési ügy legendájában én, mint államtitkár viszkisdobozban viszem a kenőpénzt a miniszternek. A lakásügyben fordítva, a miniszter részemre lakást biztosít, és lehetővé teszi, hogy azt kedvezményesen megvásárolhassam. A vesztegetéses vádiratban a miniszter nem szerepel, a legendás történetet az ügyészség félbe vágta, hogy annak viszkisdobozos része majd a lakásügyben elevenedjen meg.
A lakásügyet a Központi Nyomozó Főügyészség éppen akkor kezdi el nyomozni, amikor a (néhai) Budapesti Katonai Ügyészség vádemeléssel továbbítja a bíróságnak a vesztegetési ügyet. A sajtóban ennek köszönhetően kibontakozik egy minden hájjal megkent közpénzfaló gonosztevő képe, aki nem elég, hogy állítólag részt kap a vesztegetési pénzekből, de még luxuslakásokat is "kiprivatizál" a HM-ből.
A Központi Nyomozó Főügyészség - ahogy a nyomozati iratokból kiderül -, messze túllépi hatáskörét: a nyomozást hűtlen kezelés miatt rendelik el. Papíron ismeretlen a tettes, de tudjuk, hogy Juhász Ferenc egykori honvédelmi miniszter ellen, és ellenem folyik az eljárás. A tanúk jó részét azonban nem a lakásokról kérdezi, hanem - abszolút jogellenesen - a vesztegetési ügyről: tudtak-e arról, hogy én vagy a honvédelmi miniszter kapott-e korrupciós pénzt. Több tanút a vesztegetési ügyben a katonai ügyészség már megvádolt, így ők egy immár lezárt nyomozást követően lettek tanúként kihallgatva, miközben a vesztegetési ügy 2011. márciusától már bírósági hatáskörben volt. Megállapítható tehát, hogy a nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség kizárólag hűtlen kezelés bűncselekményének gyanúja alapján rendelte el, és el nem rendelt nyomozást folytatott a vádemelést követően a hatáskörébe nem tartozó vesztegetési ügyben. Egyébként eredménytelenül.
Ezek után az már nem is háborított fel annyira, hogy a tanúk közül többnek semmi köze nem volt a lakásbérlő-kijelöléshez és lakás elidegenítéshez a HM-ben, ahol Hende Csabáék által 1994-ben megalkotott szigorú rendeleti szabályok szerint folyt az ingatlangazdálkodás.
Árulkodó az időzítés is. Ahogy azt már korábban megírtam, tavaly nyáron, és kora ősszel zajlanak a tanúkihallgatások, majd 2011 telén kérik Juhász Ferenc volt miniszter mentelmi jogának felfüggesztését. 2012 tavaszán meggyanúsítanak minket, ahol mindketten megtagadtuk a vallomástételt. Majd meghosszabbítják a nyomozást, nem csinálnak semmit, és 2012 áprilisában gyorsan jön az iratismertetés. Igen ám, de tavaly ősz és idén tavasz között egyetlen papír nem keletkezett a nyomozásban, ami azt jelenti, hogy semmilyen nyomozati cselekmény nem zajlott. Miért akkor a szünet?
Nos, nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy az egészet egy összehangolt támadás-sorozat elemeként értékeljük. Azért várt az ügyészség a Lakásügy című színdarabbal, mert közben zajlott Kaposvárott a vesztegetési per tárgyalása, ahol nyilván O. János, XVI. rendű vádlott színre-lépésére vártak. A vád ugyanis - személyemet érintően - egyetlen előzetes letartóztatásban és alkupozícióban tett gyanúsított vallomással rendelkezik, úgy, hogy senki más nem bizonyítja vétkességemet, okiratról, vagy más bizonyítékról már nem is beszélve. És O. János, XVI. rendű vádlott a 16 vádlott közül utolsóként, hogy-hogy nem, 2012 áprilisában lépett a bíróság elé.
Az ügyészség elég átlátszó koncepciója szerint O. János, XVI. rendű vádlott a bíróságon megismételte volna azt a hazugságáradatot, amin a vádirat alapul, majd ehhez hozzá lehetett volna csapni a lakásügyet, megismételve a tavalyi "médiasikereket", amikor elképesztő romlottságomtól volt hangos a Magyar Nemzet. A számításba azonban hiba csúszott: O. János, XVI. rendű vádlott nem tett vallomást, az ügyvédje azt kérte, hogy a nyomozati vallomásait se vegye figyelembe a bíróság, mert azokat ügyészi "nyomás alatt" tette, sőt egy orvos- és elmeszakértői papírt is meglobogtatott, ami szerint a tábornok a nyomozás idején nem volt beszámítható.
A Központi Nyomozó Főügyészségnek immár egy vallomása sem maradt a viszkisdoboz átvételét illetően. Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy a dobozmániában szenvedő politikai forgatókönyvírók legnagyobb bánatára a nokiás doboz után a viszkisdoboz is eltűnt a politikai süllyesztőben.
Most azonban az a helyzet, hogy az első nagy leleplezés, a vesztegetés borulni látszik, hiszen a „koronatanú” már nem az ügyészség előre megírt kottáját énekli, a nagy hírveréssel indított lakásügy pedig a bíróságon egy jogértelmezési vitává változik majd, és meggyőződésem, hogy az én álláspontom győz majd. Ugyanis az ügyészség nem vitatja, hogy járt nekem lakás. A jogvita tárgya az, hogy a szolgálati lakást – hivatásos katonaként - a Honvédelmi Minisztériumtól, vagy - a köztisztviselőkre irányadó szabályok szerint - állami vezetőként a Miniszterelnöki Hivataltól kellett volna kapnom. Az utóbbi azért abszurd, mert szolgálati jogviszonyban álló hivatásos katonaként voltam állami vezető.
Ha az eredeti menetrend szerint az ügyészség tavaly ősszel átadja ezt az ügyet a bíróságnak, valószínűleg már meg is lenne az első felmentő ítélet. És még hangosabban recsegne-ropogna a koncepció, amit a HM korábbi politikai vezetése ellen összetákoltak.
