Soha nem felejtem el azt a napot, amikor a Budapesti Fegyház és Börtönben magánzárkában tartottak és a napi egy órás sétám közben Farkas Péter olimpiai bajnok, elítélt kikiabált az ablakon, hogy N. Dénest, aki vele volt egy cellában, csak azért tartották bent, hogy rám terhelő vallomást tegyen. Forgott velem a világ…. Megfogadtam, ha lehetőségem lesz rá, mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy ez mással soha ne fordulhasson elő.
A per első tárgyalásán érdekes fejlemények történtek. A vádlottak bírósági kihallgatása során olyan dolgokra derült fény, amelyek megkérdőjelezhetik az eljárás törvényességét és tisztességét.
Némileg távolról kell indítanom. A 1950-es években, a koncepciós perekben előbb született meg az ítélet, mint a vádirat, illetve ehhez igazították a gyanúsított- és tanúvallomásokat. Politikai ügyészek dolga volt a vallomások kikényszerítése, akár fizikai erőszak árán is. Ezek az eljárások törvénytelenek voltak, megrendelőik pedig az állami hatalom birtokában leszámoltak valós-vagy vélt ellenfeleikkel.
A mai Magyarországon kormánybiztos irányítja az ún. elszámoltatási folyamatot. A jobboldali sajtó gondoskodik a kormánybiztos által bűnözőnek kikiáltott emberek nagy nyilvánosság előtti lejáratásáról, a szorgos ügyészség pedig minden feljelentésre habozás nélkül büntető-eljárást rendel el. Ebben a rezsimben a politikailag kondicionált ügyészség vált az eljárás alakítójává. E konstruált ügyekben csak meghatározott személyekre és meghatározott tényállásokra terjedhet ki az állam büntetőjogi igénye. Az ügyészség csak azokat az ügyekben nyomozhat, amelyeket a kormányzati politika lehetővé tesz.
Modern világunkban a fizikai erőszak helyébe a pszichikai nyomásgyakorlás lépett. A terheltek előzetes letartóztatásba kerülve, a családi kapcsolattartásuktól szinte teljesen megfosztva gondolkozhattak azon, hogy miként tudnak megfelelni a nyomozóhatóság akaratának, hogy minél hamarabb szabaduljanak a büntetés-végrehajtási intézet magányából. Egy elismert jogász, Jován László már másfél éve számos érvvel támasztotta alá, hogy a hatóságok az előzetes letartóztatást a kényszervallatás eszközeként alkalmazzák.
Az már csak az egyes ember tartásán múlik, hogy kibírja-e a pszichikai hadviselés gyötrelmeit vagy pedig szabadulása reményében eleget tesz a nyomásgyakorlásnak, és olyan vallomást tesz, ami nem felel meg a valóságnak.
Most pedig a bírósági tárgyalási jegyzőkönyvből idézek két részletet két olyan embertől, akik a nyomozóhatóságnak nem tettek vallomást.
L. Attila István dandártábornok, I. r. vádlott vallomása (részlet)
„Tisztelt Katonai Tanács tisztában vagyok a törvényi figyelmeztetéssel, hogy mást hamisan nem vádolhatok, nem is áll szándékomban ilyet tenni, vallomásom most következő részében kizárólag a tényeket és az általam észlelteket szeretném megosztani Önökkel, amely érinti az ügyészség nyomozás során tanúsított magatartását.”
„ Az ügyész …. Elővett egy szürke mappát, azt lobogtatta előttem, és arra tekintettel sorolta, hogy kikre tegyek terhelő vallomást úgy, ahogy ő kéri. Elmondta, hogy ha nem teszem meg, amit kér, akkor nekem annyi.”
„De ha együttműködöm vele, és vallomást teszek, elmondok mindent, amit tudok, akkor a súlyos 10 év körüli büntetésemet 7 évre, de akár 5 évre is enyhítheti. Sorolta a minisztérium volt és akkori vezetőit, akikről, különösen Juhász Ferenc volt miniszterről, Fapál László államtitkárról, Zámbori Mihály kabinetfőnökről, Gömbös János miniszteri biztosról, Szekeres Imre miniszterről és bizonyos cégekkel való kapcsolatukról mondjak terhelő adatokat. Ekkor megint elővett egy több oldalas gépelt iratcsomót, ami egy szürke mappában volt és abból felsorolt különböző cégeket, pl. Nyíruncia Kft., főleg olyanokat, amelyek a minisztériummal szerződéses kapcsolatban álltak a különböző inkurrencia értékesítések vagy megsemmisítések kapcsán.”
„… mivel én ott voltam főosztályvezető, nekem látnom kellett, hogy mit művelnek a minisztérium vezetői, de ha nem emlékszem, ő segít nekem, hogy mire kellene emlékeznem.”
N. Dénes polgári személy, III. r. vádlott (nem tesz vallomást, de megindokolja, hogy miért):
A katonai ügyész „…. telefonhívásának eleget téve 2010. június 23-án bementem az ügyészségre és ott felolvasta, hogy mivel gyanúsít. Számomra egyértelmű volt, hogy az egy fikció. Miután egy fikcióval gyanúsítottak meg, ezért mondtam, hogy együttműködök a katonai ügyészséggel, ha kell vallomást teszek, de tegyenek le konkrétumokat, hogy mivel kapcsolatban védekezzek. 143 napot töltöttem a Budapesti Fegyház és Börtön 369-es cellájában. Ez idő alatt mindent elkövetett a katonai ügyészség, hogy tegyek egy olyan terhelő vallomást, melyről fogalmam sincs, hogy micsoda.
„…..politikai megrendelésre a komiszárok a saját exhibicionizmusuk és az Oláh úr improvizatív fikciói miatt itt vagyok.”
(folytatása következik)
