Sajnálom Hende Csabát. Egy olyan időszakban lett honvédelmi miniszter, amikor egy valódi nemzeti intézmény, a Magyar Honvédség lepusztításához kell segédkezet nyújtania. És ezt még úgy kell „eladnia” az embereknek, hogy alkotott valamit, miközben naponta csak „válságkezeli” az egyre csak szaporodó problémákat.
A miniszter kezdetben – valódi cselekvési lehetőség híján - pótcselekvésekbe kezdett: emlékezzünk az egy évig tartó, sőt, mai napig is, nem publikusan folyó belső vizsgálatokra, amely hangzatos bejelentésekben sokszor meghaladta Budai Gyula leszámolási kormánybiztos kompetenciáját is. Vagy gondoljunk a magyar hadiiparról szóló bejelentéseire, amelyek mögött a miniszter is tudja, hogy nincs valódi tartalom. Kisebb hazai cégek jelentkeznek ugyan a honvédség beszállítói között, azonban a magyar hadiipar nem képes egy szállító repülőgép vagy egy helikopter felújítására sem, mint ahogy nem volt képes egy híradástechnikai termék, egy NATO kompatibilis rádió összeállítására sem.
A repülőgépeket és helikoptereket orosz-ukrán relációban újították fel, a rádiókat a norvégok gyártják, a JAS 39 EBS HU Gripen vadászrepülőgépeket közbeszerzés nélkül – köszönhetően Orbán Viktor személyes döntésének (a részleteket a szabadságharcos Matolcsy gazdasági miniszter magyarázta meg) - a svédek szállították, amiért minden évben lízing díjat fizetünk. Akkor nem volt jó az F-16-os amerikai gyártmány, ma pedig, amikor az orosz helikopterek felújítására nincs pénz, jó lesz az amerikai helikopter is. Mert „ingyér” lesz, ha lesz. Hogy a Szolnokon – a forgószárnyas technika váltása miatt - milyen beruházásokat kell végrehajtani, és mibe kerül a személyi állomány átképzése, csak találgathatunk. Az azonban kiderült, hogy erre a jövő évi költségvetésben nincs pénz. Ha lesz, annak fedezetét vagy a minisztériumnak kell előteremtenie (pl. ingatlanok kiürítésre és értékesítése útján) vagy a költségvetés tartalékából kell a kormánynak biztosítania. Nem szoktam fogadni, de ez utóbbi biztosan nem fog sikerülni.
Pedig az alulfinanszírozott honvédelmi költségvetés az idén is zavarokat okozott. A honvédség nem tudja, nem képes beszállítóit határidőben kifizetni, ezért a HM-ben mindenhol halasztott fizetésű konstrukciókat igyekeznek kiharcolni. Éppen ezért nem véletlen, hogy a honvédség egyes beszállítói „halasztott Csabáról” beszélnek, ha a miniszter neve szóba kerül. Természetesen ezt egy évig lehet csinálni, de 2012-ben ez már nem fog működni. El lehet tolni az üzemanyag vásárlások ellenértékének kifizetését 90 vagy akár 120 napra is, de jövő tavasszal is kell a kerozin és a gázolaj, holott a IV. negyedévi számla sem lesz kiegyenlítve.
A jövő évi büdzsé pedig nem ad lehetőséget a tartozások kiegyenlítésére. A 234 milliárdos honvédelmi költségvetés fizetésekre még igen, de egyebekre, fenntartási kiadásokra és különösen hosszú távú szerződésekben rögzített fejlesztési kiadások adott évi kifizetésére már nem. Nem véletlen tehát, hogy a jövő év prioritásaként a miniszter – leplezetlenül - a működőképesség fenntartását jelölte meg.
Források híján az „ingatlanbiznisz” egyik állomása éppen a katonai elhárítás és hírszerzés összevonásának képében jelentkezik. Hende Csaba is tudja, hogy egyetlen szakmai érv sem támogatja a két szolgálat összevonását. Azt is tudja, hogy a korábbi kormányok is vizsgálták ennek lehetőségét, de a nyilvánvaló hátrányok miatt letettek szándékukról. A két nagy értékű budai ingatlanra szemet vetett vásárlói kör érdeke azonban felülírja a szakmai érveket.
Hálátlan szerep ma honvédelmi miniszternek lenni. Hende Csaba áldását adta egy olyan törvénytervezet benyújtásához, ahol a katonákat megfosztják szolgálati nyugdíjuktól, sőt magánéletük érinthetetlenségétől, ahol a szakszervezetek jogait megsemmisítik, és helyette állami szervek gyakorolnak majd érdekvédelmi tevékenységet, ahol a katonai titkosszolgálatok állományában szolgálatot teljesítőket bármikor kötelezhetik a hazugságvizsgálat elvégzésére. Hende Csaba szakminiszter ehhez a nevét adja. Így fogunk emlékezni rá. Bár Hende még nem tudja, hogy ma még csak összevon, holnap már titkosszolgálatok nélkül marad. Az ellenőrizetlen információszerzést ugyanis egyetlen – hogy finoman fogalmazzak – központosított állam kormányzója sem szereti.
