Egyre inkább bebizonyosodik a Tábornok-perben, hogy egyetlen vallomásra nem lehet felépíteni egy monstre pert a XXI. században.
A politika 2010-ben szabadjára engedte a rossz emlékű sztálini államügyészséget. És az ügyészek jobban teljesítettek a nyomozati szakban, mint korábban bármikor. Hereroppantás és körömtépés ugyan nem volt, de minden más igen: mindenkit börtönbe zártak, a hozzátartozókkal a kapcsolattartást korlátozták (csak az ügyész előtt vagy megtiltották), telefonálni nem lehetett, a levelezést ellenőrizték, ami azt jelentette, hogy senki nem tudott senkiről, mert sem a család nem kapott levelet, sem a fogvatartott. Alap volt a teljes elszigeteltségben, magánzárkában tartás, bár azért volt némi üzengetés, hogy mi is lehetne a szabadlábra helyezés feltétele.
Volt, aki táblázatba szerkesztve kapta meg mit kell vallani, volt, akinek elmondták kire kell vallomást tenni, volt, hogy más nyomozati vallomása került a kihallgatandó elé „véletlenül”, volt, aki a Magyar Nemzetben olvasgathatta más és persze a maga vallomását börtönbeli magányában. Többen még választhattak, gyanúsítottként vagy tanúként megerősítik Oláh János vallomását, vagy mehetnek a „recsóba”.
Ugyanez történt a nokiás dobozos mese esetében is, amit Oláh János a büntetés-végrehajtási intézetben az ügyész által engedélyezett Magyar Nemzet című napilapban 2010-ben naponta olvashatott.
Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy megszülessen a viszkis doboz története. Az agyában.
Oláh János viszkis dobozos vallomásában az áll, hogy ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű, mintegy 12 millió forintot hozott be az államtitkári irodámba, amelyből én mintegy 4 millió forintot kivettem, azt egy viszkis dobozba tettem és elvittem a honvédelmi miniszternek, majd visszajöttem, közöltem, hogy a főnök megköszönte és utána szakmai kérdésekről beszélgettünk.
A jutalom persze nem maradt el, 2 hét múlva az ügyészek szabadították az előzetesből. Lehet, hogy pacsi is volt?
Soha nem volt a védekezésem alapja a viszkis dobozos ügyben Oláh János elmebéli állapota és tudatmódosító szerekkel való etetése. Még akkor sem, ha meg nem történt dolog ellen elég nehéz védekezni, főként úgy, hogy még az alapparaméterek is ismeretlenek. Kaposvárott az első eljárásban megrázó élmény volt, amikor kiderült, hogy Oláh János szellemi állapota nem kóser, hogy az ügyészek úgy irányították, ahogy akarták. Akkor még nem tudtuk, hogy tudatmódosító gyógyszerekkel is traktálták. Ez most, Debrecenben derült ki, amikor kiegészítő elmeorvosszakértői véleményt szerzett be a bíróság a megismételt eljárásban. Az elmeszakértők szerint Oláh az ügyészi kihallgatások alatt ezen szer hatása alatt állt.
A vádlottakat csak kétséget kizáró bizonyítékok alapján lehet elítélni. Feltesszük a kérdést, e vallomás lesz a kétséget kizáró bizonyíték? A vallomás egy része törvénytelen ügyészi magatartás miatt már ki van zárva a bizonyítékok közül (büntetlenséget hazudtak Oláhnak az ügyészek). A maradék része pedig dekompenzálódott személyiségzavar talaján, tudatmódosító szerek szedése mellett került felvételre. Egy homályos szóbeli vádalku keretében, amit írásbeli megkötése után nem hagyott jóvá a bíróság.
Én tökéletesen megértem, hogy az ügyészség számára ez egy nagy blama, éppen ezért presztízs kérdés is, hogy az Oláh-féle vallomásból valami életben maradjon.
De felteszem a kérdést, lehet ezért emberek életével szórakozni hét hosszú éven át?
Most, hogy az Oláh-féle vallomás Debrecenben megítélésem szerint végleg elvérzett, az ügyészek azt szeretnék elérni, hogy a büntető dogmatikai rend változzék meg: teljesen beszámítható legyen, aki kóros elmeállapota miatt korlátozott beszámítási képességgel rendelkezik; az a vallomás is értékelhető legyen, ami a tudatmódosító szer alkalmazása miatt értékelhetetlen.
Hol vannak a mi jogaink, az eljárás alá vontak jogai, amit az ügyészeknek is védeniük kellene? Jog a tisztességes eljáráshoz, az ártatlanság vélelméhez, a védelemhez, a büntetőeljárás ésszerű határidőn belül történő befejezéséhez? Sehol.
Azt hinnénk, hogy az ügyészek feladják végre, magukba néznek, bocsánatot kérnek és elvonulnak valami járási ügyészségre vezekelni és a pályát újrakezdeni. Á, dehogy!
Újabb szakértő kirendelésével próbálkozik meg az ügyészség!
Most, hogy a bizonyítási eljárás lassan lezárul, záporoznak az újabb és újabb bizonyítási indítványok, amelyek – teljes feleslegességük mellett - valóságosan is veszélyeztetik a per ésszerű határidőn belül történő elbírálását.
Ügyészi indítvány történt igazságügyi orvos toxikológiai szakértő kirendelésére. Az ügyész szerint Oláh János volt tábornok által szedett tudatmódosító szerek hatóanyag tartamára, valamint a vádlottra gyakorolt élettani hatására kellene nyilatkoznia, a bíróság számára fenntartott ténykérdésben: kihallgatásra alkalmas állapotban volt-e Oláh János 2010-ben, mintegy 12 kihallgatása során (tételesen felsorolva minden kihallgatás napja, kezdete, vége).
Nem világos számomra, hogy mit várnak az ügyészek? Hét évvel később lesz olyan szakértő, aki kimondja, hogy ezeken a napokon, azokban az órákban és azokon a perceken Oláh János olyan jól volt, hogy mindent tisztán látott, felfogta, hogy éppen mit csinál, kit vádol meg?
Lehet ezt még fokozni?
Az ügyészek tisztában vannak azzal, hogy az elmeszakértők kimondták, az ügyészeknek nem kellett felismerniük Oláh János elmeműködésének kóros állapotát, ez még házi orvosi szinten sem követelmény. De ez semmin nem változtat. Tök mindegy, hogy tudták vagy sem az ügyészek! A gyanúsított bedrogozva tett terhelő vallomást magára és másokra nézve is, köztük rám is.
Az ügyészek nyilván megijedtek, mert a tudatmódosító szer hatása alatti kihallgatás-sorozatra már (még) nincs menlevele az ügyészségnek. Azért ez mégis abszurd! Egyrészt a büntetés-végrehajtás felett a törvényességi felügyeletet az ügyészség látja el, de ők úgy tesznek, mintha nem tudtak volna ebben a kiemelt ügyben Oláh János gyógyszerezéséről. Másrészt bizonyosan mardossa őket a lelkiismeret (legyünk jóindulatúak, én ezt vélelmezem), hogy nem ismerték fel a pszichotrop anyagokkal kezelt gyanúsított állapotát, ezért a következő kérdésekre várnának választ:
- Oláh János ddtbk, XVI. r. vádlott által a fenti mennyiségben és időtartamokban bevett pszichiátriai gyógyszerek (Frontin, Xanax) hatóanyagai miatt – különös tekintettel az igazságügyi elmeorvosszakértő által diagnosztizált személyiségzavar alapbetegségre is – büntetőeljárásban biztosított jogai gyakorlására képes, kihallgatásra alkalmas állapotban volt-e a fent megjelölt időpontokban és időtartamban a gyanúsítotti kihallgatásaikor.
- A fent megjelölt kihallgatási időpontokban a kihallgatást foganatosító személyeknek, illetve a kihallgatáson jelen lévő más személyeknek észlelniük kellett-e, illetve észlelhették-e azt, hogy a vádlott esetlegesen kihallgatásra, nyilatkozattételre alkalmatlan állapotban van-e, esetlegesen pszichiátriai gyógyszerek hatása alatt áll.
- A pszichiátriai gyógyszerekkel egyidejűleg felírt más gyógyszerek a pszichiátriai gyógyszerek hatását bármilyen formában befolyásolták-e?
- A Frontin és a Xanax gyógyszereknek a fent megjelölt mennyiségben és időpontokban történő szedése a gyógyszer hatóanyagához történő hozzászokást okoz-e? A kezelés elhúzódása esetén a szervezet hozzászokása miatt, az adott mennyiségben a szervezetbe bevitt gyógyszer hatóanyaga a szervezetre – pszichés állapotra, tudatra – gyakorolt élettani hatása változik-e, a szervezet ugyanúgy reagál-e az adott mennyiségű hatóanyagra, mint a gyógykezelés elején?
Most is segítek, mert a kisdobos mindig segít!
Kedves Ügyész pajtások! Nem kell a kérdések megválaszolásához toxikológiai szakértő!
A Frontin és a Xanax mellékhatásai többek között: zavart állapot, depresszió, memóriakárosodás, szájszárazság, szorongás, feledékenység, mánia, hallucináció, ellenséges magatartás, rendellenes gondolkodás. Emellett a betegtájékoztatóban szerepel az is, hogy a gyógyszer szedése (még terápiás dózisokban is) fizikai függőség kialakulását eredményezheti.
Tőlem pedig megkaphatják a menlevelet, akár írásban is, csak legyen már vége!
