Biztosan kerültek már olyan helyzetbe, hogy kérdeztek valakit és az nem válaszolt. Ez önmagában megalázó a kérdezőre, sőt, sértődésre okot adó helyzet. Ilyenkor szoktunk bunkózni, meg mindenféle egyéb jelzővel illetni a választ elkerülőt. Sőt, a válasz elmaradását beismerésnek is szoktuk tekinteni!
De az, hogy ne lehessen a vádról a vádlót kérdezni egy büntetőeljárásban, az mégis abszurd történet!
Olyan érzésed van, mintha süketek párbeszéde zajlana a törvényszéken. A vádlott kérdezi az ügyészt a vádiratról, amit az ügyész eszkábált össze. Az ügyész pedig nem válaszol. Inkább egy csuklómozdulattal átminősíti a kérdést észrevételnek, amire meg nem köteles válaszolni, mert az meg nem kérdés.
Ez történt ma a Tábornok-per megismételt eljárásában a Debreceni Törvényszéken, ahol az alábbi kérdést tettem fel a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészeinek:
„Tisztelt Ügyész Urak!
Végtelenül örülök, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség végre a jogállami keretek közé helyezte tevékenységét és immár különbséget tud tenni gyanú, alapos gyanú és vádbéli bizonyosság között.
Az utóbbi időben Önök több olyan határozatot hoztak, amelyben megállapították, hogy egyetlen ember vallomása nem lehet még gyanú tárgya sem, ezért nyomozni sem voltak hajlandóak fontos pozíciót betöltő állami vezetők ellen.
Egy börtönben lévő személy vallomást tett egy másik személyre hatóság előtt, vesztegetés miatt. Azt állította, hogy rábízott pénzt továbbított egy másik személynek, vagyis magát bűnsegédi tevékenységgel vádolta meg. Vallomásában nem adott számot a pénz eredetéről, címletéről, a pénz átadásának pontos időpontjáról és még elismervényt sem kapott. Az ügyészség szerint ellentmondásos az illető vallomása és életszerűtlen volt a helyszín, ahol a pénz átadása történt.
Ismerősek a körülmények? Pedig nem az Önök vádiratából idéztem!
Hogy is van ez?
Kérdezem Önöket, hogy Oláh János börtönbeli vallomása hogyan és mikor lett vádbéli bizonyosság?
Soha nem vettem részt korrupciós ügyben. Állítom én!
Önök meg vádolnak. De igen!
De hol vannak a bizonyítékok, uraim? Bizonyítékok? A tények is hiányoznak a vádiratból!
Lehet, hogy nem voltam eléggé figyelmes, de a vádiratban a viszkis dobozos résznél, az I/9. vádpontban nem találom a pontos összeget, a pontos időpontot, az összeg címletét, az életszerű helyszínt, mert Önök sem gondolhatják komolyan, hogy bekamerázott közigazgatási államtitkári irodámban pénz átadása történhetett.
Nem találom a vádiratban az átvételi elismervényemet, de legfőképp pedig azt hiányolom, hogy nem határozták meg a pénz eredetét. Honnan származik? Létezett egyáltalán?
Nem először teszem fel ezeket a kérdéseket. Szeretnék tisztességes válaszokat kapni végre!
Nekem az is elég lenne, ha beismernék: a tisztességes eljárás csak a Fidesz-KDNP állami vezetőit illeti meg. Mindenki másnál, aki korábban állami vezető volt, a gyanúhoz, alapos gyanúhoz és vádbéli bizonyossághoz pedig elég az ügyészség által előzetes letartóztatásban kikényszerített gyanúsítotti vallomás.”
Waltner Roland alezredes, katonai ügyész: „Nem kell válaszolni rá, észrevételnek tekinti a kérdést az ügyészség.”
