A lakás-ügy egy olyan büntetőper, ahol a jogszabályokat a Honvédelmi Minisztérium minden dolgozója betartotta a feljelentő szerint is, a véleményező szerint is, a vádló szerint is és az ítélethozók szerint is.

Erre az ügyre mégis azért volt szüksége a kormányzatnak, hogy „végtelen romlottságunkat” az emberek sárga irigységével ötvözze. A politikai koncepció szerint én, a HM közigazgatási államtitkára viszkis dobozban vittem a korrupciós pénzt Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek, aki hálából megdobott egy lakással.

A Honvédelmi Minisztérium 2006-ban, a lakásértékesítés XXI. ütemében 715 lakást és 98 garázst értékesített a benne lakó bérlők számára. Ebből 185 lakás volt olyan, amelyhez kellett a miniszter mérlegelési jogkörben hozott méltányossági döntése, mert ezek a lakások honvédségi beszerzése és tervezett értékesítése között nem telt el még 10 év. Az értékesítési csomagban 2003-as és több 2005-ös beszerzés is volt, többek között az én szolgálati lakásom is.

Hogy fokozzam az izgalmakat, azt is elárulom, hogy velem egy időben a Honvédelmi Minisztérium egy másik – államtitkári juttatásokra jogosult - vezetője is kérte a részére katonaként kiutalt szolgálati lakásának értékesítését. Kérelmére a miniszter mérlegelési jogkörében eljárva pozitívan döntött. A jogi helyzet ugyanaz volt, mint az én esetemben.

Vagyis 184 esetben a miniszter nem sértett meg semmilyen jogszabályt, így az államháztartási törvényt sem, de történetesen a feleségem és az én tulajdonomba került lakás esetében igen.

Félre értés ne essék! Én nem azt sérelmezem, hogy miért nem 185 rendbeli hűtlen kezeléssel vádolták meg a honvédelmi minisztert, mert a 10 éven belüli értékesítési kérelmeknek a bérlő javára helyt adott, hanem hogy egyáltalán egy rendbelivel igen. Mert minden a jogszabályoknak megfelelően történt. A miniszternek joga, sőt kötelessége volt dönteni a bérlők kérelmeiről. Szabadon mérlegelhetett. A jogszabályokat pedig nem magunknak írtuk, ami manapság a Fidesznél szokásos gyakorlattá vált, hanem 1994-ben Hende Csaba kabinettitkársága alatt az MDF kormány alkotta meg a HM lakásrendeletét, ami a miniszter mérlegelési jogkörét biztosította.

                         Hende Csaba volt honvédelmi miniszter (fotó: hetek.hu)

Nem tűnik fel senkinek, hogy az ügyészség, a Fidesz játékszereként hivatását félre teszi, és csak azt üldözi, akit politikai okokból Orbánék kijelöltek? Olyan a világon nincs, hogy tudomása van az ügyésznek 185 „bűncselekmény” elkövetéséről, majd ebből egy ember lakásvásárlása ellen büntetőeljárást indít, a többit pedig hagyja „futni”.

Nem tűnik fel senkinek, hogy ezek emberre mentek?

Ha a Honvédelmi Minisztériumot „kár” érte, akkor Hendéék miért azzal foglalatoskodtak, hogy 41 volt állami vezető (amiből természetesen az első Orbán-kormány állami vezetői kimaradtak) lakásának dokumentációját összeállítsák az ügyészségnek? Miért nem indítottak polgári pert az elévülés bekövetkezte előtt?

Tehát az elmúlt cirka 20 évben 40 katonai jogviszonnyal rendelkező állami vagy katonai vezetői (plusz Fidesz állami vezetői) jogszerűen, törvényesen, erkölcsösen vásárolták meg ingatlanjaikat, csak én nem.

A lakásértékesítés XXI. üteménél maradva, 184 lakás értékesítése miért volt rendeltetésszerű, jogszerű, tisztességes stb., ez az egy meg miért nem?

Hogyan lehetséges, hogy 184 bérlő esetében a lakás elidegenítésére benyújtott kérelem nem volt felbujtás az ügyészség szerint, de az én kérelmem meg az?

Első fokon a bíróság bűncselekmény hiányában felmentett bennünket. A Fővárosi Törvényszék pedig vagy azzal próbálkozott, hogy hatályon kívül helyezze a felmentő rendelkezést, vagy azzal, hogy a büntetőeljárási szabályokat meghágva elítéljen bennünket. Bizonyítás nélkül, egy nyilvános ülésen, egy egyelőre tisztázatlan összetételű bírósági tanácsban.

És ezek után alaptalanul állítom, hogy ez az egész színjáték egy koncepciós per?

Embervadászat folyik, nem elszámoltatás.