Ez az ország ugyan nem engedhetné meg magának, hogy majd egy évig - a három választás miatt – gyakorlatilag ne történjen semmi. Minden a maga rutinja szerint haladjon, a nehézségi erő forgassa tovább a kerekét. Mégis ez történik. A kormányzati tevékenység 2014-ben minimalizálódott, míg az államtitkárok és helyettes-államtitkárok számát illetően maximalizálódott. Nyilván az olcsóbb állam jegyében. Persze ezzel sem lenne semmi baj, ha jól menne az a bizonyos szekér - amin, ha akarjuk, ha nem, mindannyian rajtaülünk - de nem megy. Csak döcög.
Másrészt örülnünk kellene, mert legalább nem „boldogítanak”, hanem egy kicsit békén hagynak bennünket oda föntről. Nem kell minden nap valami unortodox megoldásnak álcázott, de valójában a maffia valamelyik tagjának egyéni profitot produkáló dolgára felkapni a fejünket.
A napi rutin mozgatja tehát az államgépezetet, Habonyék pedig élénk fantáziáról tanúskodva minden napra tartogatnak valamit, hogy az ellenzéknek legyen min rágódnia, önmagát marcangolnia. Gyakorlatilag az ellenzéki pártok tevékenysége kimerül abban, hogy igyekeznek rátromfolni a másikra, ki a demokratább. Közben pedig az ország végképp elvész alattuk, az emberek pedig egyre jobban elfordulnak a politikától. Egyéni túlélési stratégiákat dolgoznak ki, és már senkit nem érdekelnek a kormánypárti vagy az ellenzéki akciók. Belefásultak.
Lehet Maradna Párt a parlamentben akkor is, ha az ellenzéki képviselők nem vennének részt a törvényalkotásban. Ők akkor is ott lennének, ha kormányzót, és dinasztikus alapon kormányzó-helyettest is választana a parlament 8 évre. A látszat demokrácia színházában kell egy párt, aki bizonyítja: itt többpártrendszer van, és szabad választás alapján nyert hatalmat egy magát jobboldalinak, kereszténynek és konzervatívnak nevezett párt. A valóságban pedig szélsőségesen baloldali programot végrehajtó kollégisták kerültek hatalomra, akik nyíltan a saját klientúrájuknak biztosítják az ország erőforrásait.
Az Orbán rezsim 2014-re már mindent megszerzett magának. Még a baloldaliságot is elorozta. Éppen ezért nincs értelme jobboldali és baloldali programok közötti választásról beszélni. Újra kell definiálni érték alapon azokat a politikai téziseket, amelyek alkalmasak a kormányzók és ellenzéki pártok megkülönböztetésére. Ehhez szükséges az érték tartalmának meghatározása is (pl. sajtószabadság kritériumai), mert e nélkül a kormányzók és ellenzékiek arra a következtetésre jutnának, hogy értékazonosság áll fenn, hiszen mindketten akarják a sajtó szabadságát. Az egyik szavakban, és annak elpusztítására törekszik, a másik pedig a gyakorlatban.
Egy dolog biztosan látszik. A magyar jogállamiság megbukott, a liberális parlamenti demokrácia intézményrendszere nem volt alkalmas a köztársaság védelmére. A Fidesz a demokratikus intézményrendszert kiüresítette, valamennyi hatalmi ágat megragadott és bevezette a kollégista kormányformát (nem összekeverendő a kollegiális kormányformával).
Kollégisták (fotó: nepszava.hu)
Mi pedig ott vagyunk, mint a rendszerváltáskor. Az állam jogi szervezete önmagában már nem biztosítja mindenki számára a szabadságot és a biztonságot. Elsőrendű fideszes káderek és másodrendű senkik világa alakult ki. A monolitikus hatalomgyakorlás ellenében kell egy közös és teljes ellenzéki fellépés, egy új egységfront, amely nem megoszt, hanem összeköt bennünket. Az egységfront értékmérője az emberi jogok korlátozásmentes biztosítása kell, hogy legyen. Egy új ellenzéki kerekasztal kell tehát, ahol csak a Fidesz utáni Magyarország – emberi jogokon alapuló - alapvető értékeiben kell megállapodni azon kívül, hogy ennek a kormányzatnak – velejéig ható romlottsága miatt – mennie kell. S ha lehet, békésen kell távozásra késztetni őket.
Először azonban végre nevén kell nevezni a gyereket: kollégista kormányformát és azon belül a miniszterelnök egyszemélyi egyeduralmát vezették be. Ezért először is a totalitárius rendszer gerincét kell megtörni. A magát az orbáni rezsim kérlelhetetlen ellenfelének tekintett, valódi ellenzéknek ki kell vonulnia a parlament plenáris üléseiről és nem szabad munkát végezni a bizottságokban sem. Az ellenzéki képviselők személyes jelenlétükkel ne legitimálják a totalitárius rendszert! Minden felelősség kizárólag az állam politikai és jogi szervezetrendszerét megszálló miniszterelnököt és kollégista környezetét, a törvényeket író ügyvédeket, és az azokat megszavazó – gombnyomogató és arctalan - nyájat terhelje. Meg a szégyenszemre maradó álellenzéki, kollaboráns képviselőket.
Mert a jog és a jogtalanság között a határ Magyarországon végképp bizonytalanná vált. A kétharmad által alkotott jogi normában és jogi eljárásokban igazságtalan tartalom is jelentkezik. Határozottan mondjuk ki: azok a törvények, és azok az eljárások, amelyek emberi jogainkat sértik, érvénytelenek! Azt követni nem szabad, mert az emberi jogokba ütköző fideszes törvények, és alantasaik által folyatott jogi eljárások nem alkalmasak arra, hogy a magyar emberek engedelmességi kötelezettsége érvényesüljön (Radbruch).
Arra bíztatok mindenkit, hogy ne mondjon le az emberként bennünket megillető ellenállás jogáról! Ne törődjünk bele a jogaink kijátszásába! Minden nap küzdjünk az egy párti diktatúra, és az azt megtestesítő kollégista maffiaállam elnyomása ellen! Magunkért, gyermekeink jövőjéért, és mindenki másért. Akkor is, ha sokan még mindig nem értik meg, miről beszélünk. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!