Immáron harmadjára voltam iratismertetésen a stempli ügyben a Központi Nyomozó Főügyészségen. Ha még nem unnák (mert én már nagyon!): ebben az ügyben csalást követtem volna el, mert egy beosztott ezredesem lakáskérelem módosítására ráütöttem az „Egyetértőleg felterjesztem” stemplit. Remélem, értik! Mert én nem. Fogalmam sincs, hogy mire való hivatkozással leszek én csaló. S főképpen mivel fogja ügyész urunk alátámasztani gyanúját velem kapcsolatban. Mert én harmadjára sem találtam bizonyítékot koncepciójához az aktában.
Arra számítottam, hogy az erőteljes ügyészi fellépés hatására a Honvédelmi Minisztérium végre előtalálja a levéltárból a beszerezni indítványozott szervezeti és működési szabályzatokat, melyek bizonyíthatnák, hogy döntéseimet az államtitkárság előkészítette, minden ügyben referálási lap készült. Mire maga a végrehajtás bekövetkezett, addigra 30 – 40 ember kezén is megfordultak a papírok. Ha valami gebasz van, az csak feltűnt volna valakinek! Természetesen minden döntésemért vállalom a felelősséget, mindig a hatályos törvények szerint intézkedtem. Most is.
Eredeti okiratokat sem prezentált a Honvédelmi Minisztérium, az ügyészség meg hozott anyagból dolgozik. Egyszerű fénymásolatokat lobogtat a katonai ügyész, mint perdöntő bizonyítékokat! Hozzáteszem, ez két darab A/4 – es papírka, az egyik az ezredes kérelme, a másik egy mérnök ezredes véleménye a lakásbérleti szerződésmódosításról. Ezen se aláírás, se stempli, se semmi. Sőt, másod példány! Az eredeti „elveszett”.
Hát, csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy a Honvédelmi Minisztérium működése oly mértékben romlott le Hende „Mínusz 100 milliárd” Csaba vezetése alatt, hogy már irattári- és levéltári okiratok sincsenek meg.
Keresem, keresem, de nem találom..... (fotó: MTI)
A meghosszabbított nyomozási határidő arra volt elég, hogy az ügyészség egy általam indítványozott tanút meghallgasson. Persze ezt sem magától tette, hanem a Legfőbb Ügyészség végre megemberelte magát, helyt adott panaszomnak, és kötelezte az eljáró ügyészt a kihallgatás végrehajtására. A tanú - aki államtitkári titkárságom egyik jogásza volt - nem emlékezett a konkrét ügyre. De miért is emlékezne? Naponta több iratanyag is megfordult nála. Magam sem emlékeztem erre a lakásmódosításra. Piszlicsáré ügy. Ha arra gondolok, amikor 2011-ben megláttam a Hír tv Célpont műsorában, hogy Sz. ezredest üldözi a riporter, akkor még fel sem merült bennem, hogy nekem valami közöm lehetne szolgálati lakása kiutalásához, főként jogszabály szerinti kedvezményes megvásárlásához. Aztán valaki, valamikor úgy döntött, hogy van. Így lettem csaló.
Egyébként úgy általában megszoktam már, senki nem emlékszik semmire. Mondhatnám azt is, hogy a Honvédségben a dicső győzelmeknek számtalan hadvezére van, a szarnak azonban soha nincs (főként tábornoki rendfokozattal bíró) gazdája. A félelmek akkor is működnek, ha nincs semmilyen alapja a büntetőeljárásnak. Csak kimaradni, ez a jelszó! Mindenki fél. De nincs is mit csodálkozni, ma már ott tartunk, hogy egyes társadalmi szervezetek a közgyűlésük jegyzőkönyveit megsemmisítik, hogy Magyarország Kormányzója (Szeretett Vezérünk, Viktor) bosszúját elkerüljék a jelenlévők. A VOSZ főtitkára, Dávid Ferenc az Egyenes Beszédben elmondta: „nem készült hangfelvétel, a titkos szavazások eredményét azonnal törlik és arra kérte a hozzászólókat, hogy ne mondják a nevüket.”
Persze azt sem lehet kihagyni a számításból, hogy 7 év után tényleg egyszerűen nem emlékeznek az egykori beosztottak. Mert nem volt a volt főosztályvezető lakásbérleti szerződésének módosításában semmi rendkívüli, és minden a megszokott eljárási rendben történt.
Részemről ennyi, továbbra sem tudok többet mondani, csak hajtogatom, mint nagymama a leveles tésztát: nem követtem el bűncselekményt! S most megint ott tartunk, mint a viszkis dobozos ügyben és a lakásügyben, hogy már megint nekem kell bizonygatnom, hogy nem követtem el semmit, miközben semmivel sem tudják bizonyítani bűnösségemet. Sőt, valójában se híre, se hamva bármiféle bűncselekménynek. Na, ez már a „nemzeti” röhej!
