Hivatásos forradalmárunk, Budai Gyula felfelé bukott. A maihoz nagyon hasonló Kádár-rendszerben ezt úgy mondták: érdemei elismerése mellett más felelős beosztásba helyezték. Budai parlamenti államtitkár (miniszter-helyettes) lesz. Az elefántot, miután leverte az összes porcelánt a NER míves porcelánboltjában, kimenekítik és kinevezik hattyúnak.
Ángyán József professzor helyére megy, aki azért mondott le államtitkárságáról, mert szerinte elszabadult az agrármaffia. Tehát egy olyan területre nevezik ki, ahol az Orbán kormány egy volt tagja szerint a gengszterek befolyása érvényesül. Ha valaki megkérdezné, hogy mit keres a magyar mezőgazdaság élén a pártfőügyész, akkor Budait meg kell védenem: nevezett agrárügyi szakértelmét bizonyítja, hogy ügyvédként képes volt földügyekben csodát tenni. Egy máig tisztázatlan földvásárlási ügyben például még egy halottat is aláírásra tudott bírni, tehát nem lehet mondani, hogy ne lenne az aktuális kérdéssé vált agrármaffia-téma szakértője..
(fotó: Horváth Szabolcs, hvg.hu)
Politikai szempontból Budai Gyula helyzete tarthatatlan volt. Hasznot az Orbán rezsimnek már nem hozott, csak kínosabbnál kínosabb helyzeteket idézett elő. Budai hazudozásait a sajtó még szabad része hamarabb érte utol, mint a sánta kutyát. Kormánybiztosságának végén már látszott, hogy nem ura önmagának, egyre inkább a tébolyultság jelei mutatkoztak nála. Az „eszközember” utolsó nagy nekibuzdulása a Malév csődje kormányzati előidézésnek leplezése volt, természetesen a hazugságra épülő elszámoltatás eszközével. Ebbe bukott bele.
Budai utolsó legendás szereplését követően már a nagyvezírnek is be kellett látnia, hogy a „mi Gyulánk” nem vállalható. Így kerül a Vidékfejlesztési Minisztériumba, a maffia földjére. Hogy ezzel miként fog megbirkózni, azt nem tudom. Miként azt sem, hogy „rendet tenni” vagy a maffiát leplezni küldték. Neki egyébként ez teljesen mindegy, hiszen mindkettőre alkalmatlan. Majd úgy tesz rendet, hogy a maffiát leplezi. Már előre leszögezhetjük azonban, hogy maffia az agráriumban nincs, csak az „elmúlt nyóc évben volt” és nem is lesz.
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Budai romokat hagyott hátra. A romok ott maradnak, a kárt, amit okozott nem téríti meg senki. Mert kárt okozott a kormányzóknak, kár okozott az egész országnak. Legfőképp azoknak, akiket alantas politikai célok érdekében megvádolt és nagy nyilvánosság előtt bűnözőként tüntetett fel. Nem tudom, hogy van-e bocsánat bűneire. A megbocsátás azonban Budai nyilvános bocsánat kérése nélkül elképzelhetetlen.
Mi lesz veled elszámoltatás? Ez az igazi politikai kérdés. Jön egy újabb forradalmár, és csinálja, amíg ki nem kopik, mint a Budai? Vagy a minisztériumok leszámoltatásügyi osztályai veszik át szerepét? Esetleg marad Budaié az államtitkárság mellett ez a feladat is, és szép lassan magától elhal a nagy lendület? Vagy politikai irányváltással befejezik az egész cirkuszt és visszatérnek a polgári demokráciák világába? Ez utóbbi kérdést csak a tisztesség kedvéért írtam le, abban nem hiszek.