Kötve hiszem. Taktikáznak az ügyészek, az biztos.
Először megdöbbentem, amikor az ügyészség a Tábornok-perben a 8 éven át fenntartott viszkis dobozos vádat a végminősítésében nem minősítette bűncselekménynek, ezzel kifejezésre juttatta, hogy ebben a vádpontban nem kívánja a bíróság ítéletét.
Aztán elszomorodtam. Nem tudom, miért hittem azt, hogy az ügyész a törvénynek megfelelően jár el. Még akkor is, ha ez egy nagy blama nekik. Mert egy büntetőeljárásban nem lehet meghatározó tényező az ügyészi presztízs. Ugyanis, ha tisztességesen jártak volna el, akkor felmentésemet kellett volna indítványozniuk.
Helyette olyan jogi helyzetet teremtettek drága ügyészeink, ami egy újabb hosszú megismételt eljárást eredményezhet. Vagy azért, mert a bíró az ügyészi minősítés hiánya miatt nem dönt a viszkis dobozos vádban, vagy azért, ha annak ellenére dönt, vagy azért, mert a bíró a jogi minősítés hiánya miatt megszünteti a büntetőeljárást.
A lényeg, hogy ezek a tisztességes eljárás szabályait szem előtt tartó ügyészek folytatni akarják a viszkis dobozos tényállást valami „jó bíróságon”.
Miért írom mindezt?
Egy bűncselekménynek látszó valami vádiratban rögzítése esetén ennek a valaminek a vádlói – büntető törvény szerinti - minősítésének hiánya a bíró számára eddig azt jelentette, hogy az adott cselekmény elbírálása nem tartozik a vádhoz. Nem véletlenül. A bíró gyakorlatilag a vádiratban leírt és bizonyított történeti tényállás és a törvényi tényállás szinkronja esetén hozhat ítéletet. Ha az ügyész nem minősített (vagyis nem mondta meg, hogy szerinte a történeti tényállásban rögzített cselekmény milyen bűncselekménynek minősül) akkor a történeti tényállásban leírt cselekmény nem vonhatott maga után bírósági elbírálást, mert a bíró úgy értékelte, hogy nem kívánja az ügyész a konkrét személy cselekményének bírósági elbírálását. És tök mindegy, hogy az ügyész téved a jogi minősítést illetően vagy sem, mert azt a bíró felülírhatja.
A lényeg, hogy jogi minősítésnek lennie kell!
A 2018. július 01. napján hatályba lépett új büntetőeljárási törvény szabályai e tekintetben alig változtak, a bíróságnak továbbra is a vádról kell döntenie, a vádon túl nem terjeszkedhet. Csupán a törvényhez csatolt kommentár igyekszik megváltoztatni az eddigi bírósági gyakorlatot. A kommentár szerint a vádemelésre jogosult által leírt konkrét cselekmény akkor is vád tárgyává tettnek tekintendő, ha a vádló a cselekmény miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezte, de annak minősítését elmulasztotta. A vádló ugyanis a tények vád tárgyává tételével és nem azok jogi minősítésével emel vádat.
És, hogy a káosz fokozódjon, az új Be. 422. § (1) bekezdés c) pontja alapján továbbra is a vádirat törvényes eleme a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítése, és a bíróság az eljárást nem ügydöntő végzéssel megszünteti, ha a vádirat nem tartalmazza a Btk. szerinti minősítést, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan.
Most légy okos Domokos!
A törvény szerint a bírói döntéshez kell a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítése vagy még sem? Ítélet vagy nem ügydöntő végzés? Res iudicata a 6/2009. BJE. határozat szerint vagy egy újabb ügyészi vádirat viszkis doboz ügyben?
Azt hiszem, 8 év után – nekem legalábbis - nem mindegy, hogy miként dönt a bíróság ebben a fontos eljárási kérdésben.
Védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd biztosra ment. Úgy ítélte meg, hogy a védőbeszédnek tartalmaznia kell az ügyészség által nem minősített viszkis dobozos tényállásra vonatkozó védői érvelést is, hiszen a megismételt első fokú eljárás ítélete az új Be. hatályba lépését követően születik meg a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt.
Dr. Kovátsits László védőügyvéd 2018. május 9. napján elhangzott perbeszédének fejezeteit hoztam nyilvánosságra eddig több posztban. Most az utolsó fejezet következik a 41 oldalas védőbeszédből.
„IX. fejezet, az I/9. vádpont értékelése
Amennyiben a t. bíróság azt állapítaná meg, hogy az ügyészség végminősítésben az I/9. vádpont ügyészi minősítés hiányában is megfelel a törvényes vád követelményeinek és vádirati alakszerűségi hiány ellenére, az általános vádelv alapján ki kell merítenie a vádat, védencem érdekében az alábbiakat adom elő:
Oláh János XVI. r. vádlott a nyomozás során az alábbi vallomást tette:
„A Dr. Fapál László államtitkárral történt 50 %-os egyezség alapján az egyik alkalommal 2006. év elején N. Dénes nem tudta elvinni Dr. Fapál államtitkárnak a pénzt. Engem kért meg arra, hogy vigyem el a pénzt Dr. Fapál államtitkárnak és adjam át neki az ő irodájában. 12 millió forintot vittem be Dr. Fapál László államtitkárnak. Egy táskában vittem be a pénzt. A pénz borítékban volt. A borítékot átadtam neki, ő abból előttem kivett 4 millió forintot és egy piros színű fém italos dobozba tette, lehet, hogy Whiskey-s dobozba rakta be. Azt mondta nekem, hogy a főnöknek lesz. Ekkor azt mondta, hogy várjak 5 percet, át kell ugrania a főnökhöz, mert már nagyon várja őt, mert valahova indul. A főnök Juhász Ferenc minisztert jelentette. Ez így is történt, tehát berakta a pénzt a dobozba, majd azt egy papír italtartóba tette és azzal együtt kiment az irodából, majd visszajött, de ekkor már nem volt nála a doboz. Miután visszajött azt nem mondta, hogy átadta a pénzt, de erre nem is volt szükség, szerintem egyértelmű volt a helyzet.
Egyébként az egyik alkalommal még a 12 millió forint átadása előtt, amikor és N. Dénes és Dr. Fapál államtitkár voltunk jelen egy megbeszélésen már említette nekem Dr. Fapál, hogy háromfelé osztja az 50 %-ot amit kap, abból kap a honvédelmi miniszter, azaz Juhász Ferenc, ő és Zámbori Mihály kabinetfőnök”. (Oláh János nyomozati vallomása, 27. oldal).
Oláh János XVI. r. vádlott fenti vallomásához képest a katonai ügyészek Oláh tábornokot 2010. október 08. napján 12 rendbeli újabb bűncselekményekkel gyanúsítja meg, amelynek 12. pontja a következőképpen szól:
„12. N. Dénes polgári személy 2003. január 01-től 2004. október 31-ig a Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. pr.-marketing osztályának vezetője volt. N. Dénes különböző pénzösszegeket kért vissza a Zrínyi Kht.-val szerződéses kapcsolatban lévő gazdasági társaságoktól az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékéből. Annak ellenére, hogy N. Dénes polgári személy munkaszerződése megszűnt 2004. őszén a Zrínyi Kht-nál, azt követően is kapcsolatban maradt a kht-val szerződésben álló cégekkel és továbbra is különböző pénzösszegeket kért vissza az általuk teljesített szolgáltatások ellenértékéből. 2006. év elején megkérte Önt N. Dénes arra, hogy az általa visszakért és átvett pénzösszeget, 12 millió forintot vigyen el dr. Fapál László államtitkárnak. A kérésnek megfelelően Ön dr. Fapál László államtitkárnak az irodájában 2006. év elején át is adta a fenti összeget.”
Oláh János dandártábornok gyanúsított válasza:
„Megértettem, ellene panasszal nem élek.”
Oláh János tábornok tehát – korábbi vallomásával ellentétben - „tudomásul veszi”, hogy a HM Zrínyi Kht.-tól származó 12 millió forintot vett át N. Dénestől, ami a HM Zrínyi Kht. beszállítóitól származik, olyan életszerűtlen körülmények között, amikor N. Dénes III. r. vádlott már nem is dolgozik a gazdálkodó szervezetnél.
Az alapvádirat ehhez képest a következőket tartalmazza:
„2006. év elején – pontosan meg nem állapítható időpontban – III. r. vádlott – mivel nem ért rá – arra kérte Oláh János dandártábornok, hogy az ún. 50 %-os megállapodás alapján a pénzt személyesen ő adja át II. r. vádlottnak. A pénzt – összesen 12 millió forintot – pontosan meg nem állapítható arányokban Oláh János dandártábornok, I. r. vádlott és III. r. vádlott gyűjtötték össze. Oláh János dandártábornok a 12 millió forintot borítékban, a táskájában vitte be a Honvédelmi Minisztériumba, ahol II. r. vádlottnak az államtitkári irodájában a borítékot a pénzzel együtt átadta. II. r. vádlott - Oláh János dandártábornok jelenlétében – a pénzt kivette a borítékból, annak 1/3-át, kb. 4 millió forintot egy fém, piros színű italos dobozba rakta, majd az italos dobozt egy papír italtartóba helyezte. II. r. vádlott ezt követően az irodáját a papír italtartóval, benne kb. 4 millió forinttal, elhagyta.” (alapvádirat 23. oldal második bekezdés)
A 12 millió forintnak nincs eredete. Az alapvádirat szerint nem Oláh János utolsó gyanúsítása szerinti HM Zrínyi Kht.-tól származik a pénz, hanem Oláh János 2010. május 10. napján kelt vallomásának megfelelően, az ún. 50 %-os megállapodás alapján - pontosan meg nem állapítható időpontban került átadásra – és a pénzt pontosan meg nem állapítható arányokban Oláh János XVI. r., L. Attila I. r. és N. Dénes III. r. vádlottak gyűjtötték össze.
Különösen érdekes N. Dénes III. r. vádlott szerepe, mert az ügyészség bűnsegéllyel vádolta meg, de ebben a vádpontban a cselekvőségének leírása tettesi pozíció, hiszen tényállási elemet valósított meg (pénzt gyűjtött ismeretlen személyektől) a vádirat szerint.
A vádló kizárólagos jogköre, hogy ki ellen és milyen bűncselekmény miatt emel vádat, ezért nem lehet sérelmezni, hogy a vádhatóság mellőzte Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre Oláh János XVI. r. vádlott vallomás részletét, hogy a II. r. vádlott a pénz egy harmadát, kb. 4 millió forintot – ajándéknak álcázva – a miniszternek elvitte. A vádirat nem foglalkozik Oláh János XVI. r. vádlott valótlan vallomásának azzal a részével sem, hogy a pénz Juhász Ferenc miniszter, Zámbori kabinetfőnök és a II. r. vádlott között szétosztásra került volna. A védelem megjegyzi, hogy e kérdésben Oláh János XVI. r. vádlott ellentmondásba is keveredett, mert vallomása szerint először ezt a II. r. vádlott mondta neki, a II. r. vádlottal való szembesítésen pedig már úgy nyilatkozott, hogy ezt N. Dénes III. r. vádlott mondta neki.
A katonai ügyészségtől elvárható lett volna, hogy Juhász Ferenc honvédelmi minisztert és Zámbori Mihály kabinetfőnököt tanúként kihallgassák. Nyilván ezt azért nem tették meg, mert Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek a II. r. vádlott nem adott át italos dobozba rejtve korrupciós pénzt, ezért tanúkénti kihallgatásuk nem erősítette, hanem gyengítette, illetve lehetetlenné tette volna a vádemelést.
Oláh János XVI. r. vádlott vallomása e körben is teljesen életszerűtlen:
Tény, hogy a Honvédelmi Minisztérium I. emelete Magyarország honvédelmi és NATO vezetési pontja. A közigazgatási államtitkári irodában történő pénz átvétel teljesen életszerűtlen, mivel az állami vezetőket a titkosszolgálatok szoros megfigyelés alatt tartották. A HM-I. első emelete és az állami vezetők irodája fel volt szerelve megfigyelésre és lehallgatásra alkalmas berendezésekkel, amelyeknek a működését a katonai elhárítás rendszeresen ellenőrizte, az idegen eszközöket eltávolította. A honvédelmi miniszter nemzetbiztonsági védelem alatt álló vezető, akinek személyi védelmét a Köztársasági Őrezred, nemzetbiztonsági védelmét a Katonai Biztonsági Hivatal biztosította. A Honvédelmi Minisztérium vezetői zárt részen dolgoztak, külön beléptető rendszer működött és még a folyosókon is kamerák voltak elhelyezve.
A Katonai Biztonsági Hivatal vezetőjétől a II. r. vádlott államtitkot tartalmazó jelentéseket kapott heti rendszerességgel. A Katonai Biztonsági Hivatal (továbbiakban: KBH) által kért intézkedéseket a II. r. vádlott mindenkor megtette (pl. III. r. vádlott kiszorítása a HM-ből). Olyan jelentéseket azonban nem kapott, amely konkrét személy konkrét ügyében intézkedési kényszert írt volna elő számára, csak felületes információkat kapott. A folyamatban lévő ügyek vonatkozásában a II. r. vádlott hivatali hatáskörében szükségessé váló teendőket is Dr. Stefán Géza vezérezredes határozta meg a II. r. vádlott részére. A II. r. vádlott az MK KBH vezetőjének intézkedéseket sem bírálni, sem megkérdőjelezni nem volt joga. Az MK KBH vezetője a Kormány átruházott hatáskörében a honvédelmi miniszternek tartozott felelősséggel.
Alapvető titokvédelmi szabály volt, hogy a II. r. vádlott irodájában egyedül senki nem tartózkodhatott. A II. r. vádlott irodájában állami- és szolgálati titokkörbe tartozó iratok, valamint a NATO titkos anyagok voltak elhelyezve.
A vádirati cselekmények közel 10 évig folytak. Életszerűtlen, hogy a II. r. vádlott másfél éves állami vezetői megbízása alatt kellett éppen „szervezetet erősíteni” vagy éppen a „korrupciós cselekményeket pszichikai alapon támogatni”. Erre a szervezeti megerősítésre, illetve a pszichikai alapú támogatásra sem Fapál előtt, sem Fapál után nem volt szükség.
A védelem álláspontja szerint Oláh János XVI. r. vádlott a törvénytelen büntetlenségi ígéret ügyészi visszavonása után, a szóbeli vádalku (tárgyalásról lemondás későbbi alkalmazása) megkötését követően csökkenteni akarta az erkölcsi és anyagi felelősségét, továbbá meg kívánt felelni vélt politikai elvárásoknak is.
Oláh János XVI. r. vádlottnak tudnia kellett, hogy ha magas szintű állami vezetőkre tesz vallomást, akkor a saját felelősségét is csökkenti, hiszen csak „parancsra tette”, ami tett, de minimum elöljárói támogató jóváhagyásával cselekedett. Ha pedig sikerül maga elé újabb és újabb gyanúsítottakat állítani, akkor nem ő lesz a főkolompos, a várható büntetés is csökken, arról nem is beszélve, hogy az általa beszedett, ún. visszaosztott pénz – egyre szélesebb elkövetői körben történő, egyre irreálisabb szétosztásával - a részére vagyonelkobzás címén elkobozható pénz összege is csökken.
Oláh János XVI. r. vádlott a FIDESZ-KDNP kétharmados győzelmet eredményező 2010-es országgyűlési választásokat követően módosított vallomásban (2010. május10.) elérte, hogy a rá nehezedő nyomás enyhült: a sajtó már nem Oláh János honvéd tábornok büntetőügyéről írt, hanem a volt honvédelmi miniszterről, a II. r. vádlottról és az ügy emblémáját viselő viszkis dobozról.”