Viszkisdoboz

Sajnálom Hende Csabát. Egy olyan időszakban lett honvédelmi miniszter, amikor egy valódi nemzeti intézmény, a Magyar Honvédség lepusztításához kell segédkezet nyújtania. És ezt még úgy kell „eladnia” az embereknek, hogy alkotott valamit, miközben naponta csak „válságkezeli” az egyre csak szaporodó problémákat.

A miniszter kezdetben – valódi cselekvési lehetőség híján - pótcselekvésekbe kezdett: emlékezzünk az egy évig tartó, sőt, mai napig is, nem publikusan folyó belső vizsgálatokra, amely hangzatos bejelentésekben sokszor meghaladta Budai Gyula leszámolási kormánybiztos kompetenciáját is. Vagy gondoljunk a magyar hadiiparról szóló bejelentéseire, amelyek mögött a miniszter is tudja, hogy nincs valódi tartalom. Kisebb hazai cégek jelentkeznek ugyan a honvédség beszállítói között, azonban a magyar hadiipar nem képes egy szállító repülőgép vagy egy helikopter felújítására sem, mint ahogy nem volt képes egy híradástechnikai termék, egy NATO kompatibilis rádió összeállítására sem.  

A repülőgépeket és helikoptereket orosz-ukrán relációban újították fel, a rádiókat a norvégok gyártják, a JAS 39 EBS HU Gripen vadászrepülőgépeket közbeszerzés nélkül – köszönhetően Orbán Viktor személyes döntésének (a részleteket a szabadságharcos Matolcsy gazdasági miniszter magyarázta meg) - a svédek szállították, amiért minden évben lízing díjat fizetünk. Akkor nem volt jó az F-16-os amerikai gyártmány, ma pedig, amikor az orosz helikopterek felújítására nincs pénz, jó lesz az amerikai helikopter is. Mert „ingyér” lesz, ha lesz. Hogy a Szolnokon – a forgószárnyas technika váltása miatt - milyen beruházásokat kell végrehajtani, és mibe kerül a személyi állomány átképzése, csak találgathatunk. Az azonban kiderült, hogy erre a jövő évi költségvetésben nincs pénz. Ha lesz, annak fedezetét vagy a minisztériumnak kell előteremtenie (pl. ingatlanok kiürítésre és értékesítése útján) vagy a költségvetés tartalékából kell a kormánynak biztosítania. Nem szoktam fogadni, de ez utóbbi biztosan nem fog sikerülni.

Pedig az alulfinanszírozott honvédelmi költségvetés az idén is zavarokat okozott. A honvédség nem tudja, nem képes beszállítóit határidőben kifizetni, ezért a HM-ben mindenhol halasztott fizetésű konstrukciókat igyekeznek kiharcolni. Éppen ezért nem véletlen, hogy a honvédség egyes beszállítói „halasztott Csabáról” beszélnek, ha a miniszter neve szóba kerül. Természetesen ezt egy évig lehet csinálni, de 2012-ben ez már nem fog működni. El lehet tolni az üzemanyag vásárlások ellenértékének kifizetését 90 vagy akár 120 napra is, de jövő tavasszal is kell a kerozin és a gázolaj, holott a IV. negyedévi számla sem lesz kiegyenlítve.

A jövő évi büdzsé pedig nem ad lehetőséget a tartozások kiegyenlítésére. A 234 milliárdos honvédelmi költségvetés fizetésekre még igen, de egyebekre, fenntartási kiadásokra és különösen hosszú távú szerződésekben rögzített fejlesztési kiadások adott évi kifizetésére már nem. Nem véletlen tehát, hogy a jövő év prioritásaként a miniszter – leplezetlenül - a működőképesség fenntartását jelölte meg.

Források híján az „ingatlanbiznisz” egyik állomása éppen a katonai elhárítás és hírszerzés összevonásának képében jelentkezik. Hende Csaba is tudja, hogy egyetlen szakmai érv sem támogatja a két szolgálat összevonását. Azt is tudja, hogy a korábbi kormányok is vizsgálták ennek lehetőségét, de a nyilvánvaló hátrányok miatt letettek szándékukról. A két nagy értékű budai ingatlanra szemet vetett vásárlói kör érdeke azonban felülírja a szakmai érveket.

Hálátlan szerep ma honvédelmi miniszternek lenni. Hende Csaba áldását adta egy olyan törvénytervezet benyújtásához, ahol a katonákat megfosztják szolgálati nyugdíjuktól, sőt magánéletük érinthetetlenségétől, ahol a szakszervezetek jogait megsemmisítik, és helyette állami szervek gyakorolnak majd érdekvédelmi tevékenységet, ahol a katonai titkosszolgálatok állományában szolgálatot teljesítőket bármikor kötelezhetik a hazugságvizsgálat elvégzésére. Hende Csaba szakminiszter ehhez a nevét adja. Így fogunk emlékezni rá. Bár Hende még nem tudja, hogy ma még csak összevon, holnap már titkosszolgálatok nélkül marad. Az ellenőrizetlen információszerzést ugyanis egyetlen – hogy finoman fogalmazzak – központosított állam kormányzója sem szereti.

Pártunk és kormányunk kíméletlen harcot hirdetett az adótartozások ellen és elrendelte azonnali behajtásukat. A statisztikák szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) teszi is a dolgát, és egyre több bírságot szabnak ki. Nemrég fülön is csíptek egy veszedelmes ügyeskedőt, engem.

Szeptemberben a NAV Pest Megyei Adóigazgatósága határozatában mulasztási bírsággal sújtott, mert 2010 december hónapban az egyszerűsített vállalkozói adó alanyaként 2010. évi adófeltöltési kötelezettségemet nem teljesítettem. A határozat ellen fellebbezést jelentettem be. A fellebbezés indokaként előadtam, hogy 2010 december hónapban a Nemzeti Együttműködés Rendszerének első karácsonyán - mint rendszeridegen elem - a hazai büntetés-végrehajtás vendégszeretetét élveztem, ezért nem tudtam kötelezettségemet teljesíteni.

A NAV Pest Megyei Adóigazgatósága, miután minden adatot beszerzett az illetékesektől, a mulasztási bírságot kiszabó határozatát 0-ft-ra módosította. Mondhatjuk, győzött a józan ész, ami a mai világunkban rendkívüli teljesítménynek tűnik, és különös bátorságról tett az  ügyintéző tanúbizonyságot. Reménykedjünk, hogy felettesei nem kiiktatandó rendszerelemként fogják értékelni.

Az én esetem azonban messze nem számít kivételnek. Ezek után azon már meg sem lepődtem, amikor egykori ügyfelemnek a NAV vagyonszerzési illetéket szabott ki olyan ingatlan tulajdonjogának megszerzése miatt, ami nem következett be és a földhivatali kérelem is csak függőben tartásról szólt. (Ezek ellen a fellebbezést már nem én készítettem el, mert ügyvédként kirostálódtam a nemzeti együttműködésből, és a szakmámban nem dolgozhatok.)

Ez a fajta eljárás azon kívül, hogy a költségeket teljesen feleslegesen növeli, egy dologra jó: a korábbi kormányokat pénzbehajtással vádoló első számú vezető meggyőződhet arról, hogy a hatóság dolgozik és behajt. Hogy mi lesz az eljárások végén? Arról már nem szólnak a statisztikai adatok.

 

A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa nem sokat tétlenkedett, az iratok megérkezését követően azonnal kitűzte a tárgyalás határnapját. Úgy történt, ahogy gondoltam. Az idézés januárra szól.

Több mint egy évvel előzetes letartóztatásba helyezésem után állok a bíróság elé. A büntetőeljárás bírósági szakaszának első tárgyalására 2012. január 30. és 31. napján, mindkét napon 10.00 órai kezdettel kerül sor Kaposvárott.

Mindenesetre van rá egy kis időm, hogy elvigyem az egyenruhám a tisztítóba. Évek óta nem volt rajtam, de a katonai bíróság előtt abban kell megjelennem.

Gondolom, a tárgyalás az országos média teljes felvonulása mellett zajlik majd. A nyilvánosságot nem bánom, sőt, fontosnak tartom, hogy minél több ember tiszta képet kapjon az igazságról, és persze mindazon valótlanságokról is, amivel vádolnak. Ezért is indítottam ezt a blogot.

A hazugságot és manipulációt azonban semmilyen módon nem fogom segíteni. Már most felhívom a kormánypártok uralta „közszolgálati” médiumok, és a magát jobboldalinak tartó sajtó (különösen Magyar Nemzet, Heti Válasz, Hír TV, Echo Tv, Lánchíd Rádió) munkatársainak a figyelmét, hogy a tárgyaláson  sem képmásom, sem hangom nyilvánosságra hozatalához nem járulok hozzá, és elvárom, hogy tudósításaikban ezentúl F. Lászlónak nevezzenek. Ellenkező esetben kénytelen leszek a szükséges jogi lépéseket megtenni.

Az előbbiekbe nem tartozó, az ártatlanság vélelmét és egyéb demokratikus értékeket tiszteletben tartó médiumok részére természetesen lehetővé fogom tenni, hogy érdeklődésük esetén kérdéseikre közvetlenül tőlem vagy meghatalmazott védőmtől, Dr. Dezső Antal ügyvéd úrtól választ kaphassanak. A blog olvasóit pedig naprakészen fogom tájékoztatni a tárgyalás menetéről és minden, a perrel kapcsolatos fontos információról.

A vádlottak és védőik részére a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa végzést kézbesített, amelynek rendelkező része tartalmazza az újabb bíróság kijelölésére vonatkozó rendelkezést.

Az első fokú eljárást a Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsának kell lefolytatnia. A dosszié tehát körbejárta a fél országot és most megpihen Kaposváron.

A végzés indokolásából kiderül, hogy

1. L. István Attila dandártábornok és 14 társa ügyét (ahol II. rendű vádlott vagyok) a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 2011. június 02. napján egyesítette O. János dandártábornok ügyével (tehát O. János dandártábornok az eljárásban vádlott lesz és nem tanú, miként azt a Budapesti Katonai Ügyészség elképzelte),

2. Az egyesítésről szóló végzés ellen a Budapesti Katonai Ügyészség fellebbezést jelentett be, azonban a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az egyesítést tartalmazó első fokú bírósági határozatot helybenhagyta. A végzés tehát jogerős.

3. Az egyesítésről szóló végzés meghozatalát követően valóban lemondott egy tábornoki rendfokozatú katonai ülnök, így a szükségessé vált az ülnökválasztás vagy a másik bíróság kijelölése,

4. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa másik bíróságot jelölhet ki.

Ebben a blogban, mint ígértem, minden iratot nyilvánosságra hozok. A végzést teljes terjedelmében az alábbiakban olvashatja az olvasó.
  

A D-day Kossuth téri tüntetésén történt. A Honvédszakszervezet egyes vezetőivel találkoztam. Kérdésemre, hogy miért nem küldtek csekket a tagdíjbefizetésre 2011-re a válasz a következő volt: magamtól is befizethettem volna pl. átutalással. „Erről már lekéstél.” – mondta az illetékes elvtárs. Na jó, mondom, de ha március 31-ig kell befizetni a tagdíjat, és én már januárban nem kaptam EGYSÉG újságot, akkor annak küldését valaki leállította. Erre nem mondtak semmit. Kis idő múlva: kérelmezzem az irodától a tagdíj utólagos befizetését.

Nem kérelmeztem.

Ugyanott tájékoztattak, hogy a szakszervezet elnöksége – pártunk és kormányunk léptei mentén, nyilván kizárólag az ártatlanság vélelme jegyében -  meg akar fosztani a HOSZ által adományozott legmagasabb szakszervezeti kitüntetéstől, sőt a márványtábláról is le akarják vésetni a nevem. Ezen már csak nevetni tudtam. Esetleg felírhatnának a hátoldalára csupa kisbetűvel, mint nemecsek ernőt.
 

A napokban kaptam egy borítékot, benne egy kitöltetlen csekk tagdíjfizetésre és egy kártyanaptár. Levél nem volt benne. Gondolkodóba estem, hogy kívánok-e ezek után a szakszervezet tagja maradni.

Nem, én nem ebbe a szervezetbe léptem be. A HOSZ  jelenlegi szakszervezeti politikájával meg alapjaiban sem értek egyet, azt a katonák és a tagság elárulásának tekintem.

A HOSZ nem vett részt azokon a megmozdulásokon, ahol az ellen tiltakoztak, hogy többek között a katonákat egyértelmű jogsértés éri (szolgálati nyugdíjak megszüntetése visszaható hatállyal és a jövőre nézve is). Sőt, úgy hallom, azon is elgondolkodott a szakszervezet elnöksége, hogy megtilthatja-e a tagjainak, hogy a megmozdulásokon ne vegyenek részt (nyilvánvalóan nem tilthatta meg).

„Levésetésem” biztosan megér Hende Csabának a szakszervezet részére adandó egy-két új szolgálati autót. Vagy csupán azt, hogy nem veszi el azt, amit egyébként megtehetne. (Vajon mit nem tehetnek?) 

A NER működik, a szakszervezeti vezetők igazodnak. Ezt a vezetőknek soha nem köszöni meg sem a tagság sem a hatalmon levők. Hiszen mindkettő megveti a gyávaságot.

Ideje egy valódi szakszervezetet létrehozni. Amíg még lehet.

Az elmúlt időszakban kissé megritkultak a bejegyzések a blogon. Ennek szerencsére örömteli oka van: Angéla lányom születése. Ötödik gyermekem, 2011. október 14-én, hajnali 5 órakor jött világra. Október 23-ára volt kiírva, de nem várta meg a forradalom évfordulóját, úgy látszik, nem kedveli a felhajtást. 3270 gramm és 54 centiméter, egészséges, mozgékony kislány.

Többen kérdezték tőlem, hogy a mi élethelyzetünkben, az állástalanság és az "elszámoltatás" árnyékában miért vállaltunk még egy gyereket. Erre az elődleges válaszom ugyanaz, mint amit negyedik gyermekem születésekor mondtam, amikor egzisztenciálisan sokkal jobb helyzetben voltunk, mint ma: mi más értelme lenne a mindennapi munkának, a pénznek, a karriernek, mint a család? Hívő emberként mindig is ezt tekintettem életem céljának.

S mindazok után, ami velem történt, még inkább így gondolom. Sőt, azt is szilárdan hiszem, hogy akkor adnám meg magam az engem tönkretenni igyekvő hatalomnak, ha a fenyegetéseik miatt lemondanék a legnagyobb boldogságról, mindarról az örömről, amit egy ülni, járni, beszélni tanuló kisgyermek közelsége jelent. A négy testvére mellett innentől kezdve legkisebb lányom kedvéért is harcolni fogok az igazamért.

Boldogok vagyunk, és Angéla érkezésénél nagyobb öröm nem érhetett bennünket. Hálát adunk érte Istennek.