Az elmúlt időszakban kissé megritkultak a bejegyzések a blogon. Ennek szerencsére örömteli oka van: Angéla lányom születése. Ötödik gyermekem, 2011. október 14-én, hajnali 5 órakor jött világra. Október 23-ára volt kiírva, de nem várta meg a forradalom évfordulóját, úgy látszik, nem kedveli a felhajtást. 3270 gramm és 54 centiméter, egészséges, mozgékony kislány.
Többen kérdezték tőlem, hogy a mi élethelyzetünkben, az állástalanság és az "elszámoltatás" árnyékában miért vállaltunk még egy gyereket. Erre az elődleges válaszom ugyanaz, mint amit negyedik gyermekem születésekor mondtam, amikor egzisztenciálisan sokkal jobb helyzetben voltunk, mint ma: mi más értelme lenne a mindennapi munkának, a pénznek, a karriernek, mint a család? Hívő emberként mindig is ezt tekintettem életem céljának.
S mindazok után, ami velem történt, még inkább így gondolom. Sőt, azt is szilárdan hiszem, hogy akkor adnám meg magam az engem tönkretenni igyekvő hatalomnak, ha a fenyegetéseik miatt lemondanék a legnagyobb boldogságról, mindarról az örömről, amit egy ülni, járni, beszélni tanuló kisgyermek közelsége jelent. A négy testvére mellett innentől kezdve legkisebb lányom kedvéért is harcolni fogok az igazamért.
Boldogok vagyunk, és Angéla érkezésénél nagyobb öröm nem érhetett bennünket. Hálát adunk érte Istennek.