Lehet, hogy teljesen feleslegesen üldögélek a Tábornok-per tárgyalásain? Hiszen az ügyészi perbeszéd még be sem fejeződött, de a Magyar Idők című napilap 2018. február 8-án tényként közölte, hogy az ügyészség a perbeszédében végrehajtandó börtönbüntetést kért rám.

Valaki elfelejtett szólni, hogy még nem tartunk ott?

Kísérteties a hasonlóság ahhoz, amit az ügyészek 2010-ben, az akkori választási kampányban műveltek. A gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvek akkor a jobboldali sajtóhoz kerültek a Budapesti Katonai Ügyészségről (a katonai elhárítás által megállapított tény). Az akkor nyomozó ügyészek Waltner/Mihalik urak voltak, akik most – egy fényes karriert befutva az utóbbi 8 évben - a bíróság előtt a vádat is képviselik.

Tehát nem vagyok meglepve azon, hogy a sajtó hamarabb idéz az ügyészi perbeszédből, mint ahogy az elhangzik a bírósági tárgyaláson.

Miután a lényegtelenről néhány szót szóltam, térjünk át a lényegesebb dolgokra!

A Tábornok-per megismételt eljárásában a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa másodjára is lezárta a bizonyítási eljárást és átadta a szót a katonai ügyészeknek. Az ügyészség 3 napot kapott a bíróságtól arra, hogy eladják a 2010-ben született politikai és kommunikációs koncepciókkal vegyített terméküket.

Mihalik őrnagy felállt, magához vett egy 300-500 oldal közötti paksamétát és elkezdte felolvasni az ügyészi perbeszédet.

Bízom abban, hogy nem a bírósági ítéletet olvasta fel, mert a perbeszéd szerkezete nem követi a megszokott irányokat. Az ügyész folyamatosan arról beszélt, hogy a védők mit mondanak, és ezzel szemben mi az ügyészség álláspontja. Honnan tudja a vád, hogy mit fognak mondani a védők a védőbeszédben? Kedvem lett volna felkiáltani, hogy ez nem a viszontválasz ideje, hanem a perbeszédé.

Gyakorta előfordul, hogy az ügyészek perbeszédei bírósági ítéletbe bekerülnek, s ha nem figyelnek kellően oda az igazságot osztó dolgozók, akkor benne marad olyan mondat is, ami egyértelművé teszi, hogy azt az ügyészi perbeszédből másolta át a bíróság (magam is láttam már ilyen ítéletet). Remélem, erre ebben a perben nem kerül sor, bár kissé gyanús, hogy az ügyészség egyelőre óckodik attól, hogy átadja a perbeszédet a védelemnek. A sajtónál meg ott lehet az egész paksaméta. Lehet, hogy tőlük kellene elkérni?

Térjünk át a lényegre!

A perbeszéd elején megtudhattuk, hogy az országban a legmagasabb a rendőrségi korrupció, őket követi a büntetés-végrehajtás dolgozóinak korrupt tevékenysége.

A rendőrséget és a büntetés-végrehajtás dolgozóit ért ügyészi megállapítást követően tért rá az ügyész a katonákra. A harmadik legkorruptabb intézmény szerintük a Honvédség. Ők ezt bizonyosan tudják, mert ennek a mélyére néztek.

Ezt én most és itt egyenruhás bajtársaim nevében a leghatározottabban visszautasítom!

Ezt követően egy órán keresztül semmi másról nem hallottunk, mint arról, hogy Oláh János volt honvéd tábornok milyen snájdig katona volt, milyen kiváló képességei vannak, a legfiatalabb tábornok volt a hadseregben és nem véletlenül jutott magas pozícióba, mert a legek legje volt. Legfőbb tulajdonsága mégis az volt a katonai ügyészek szerint, hogy SZAVAHIHETŐ.

Kérdezni nyilván nem lehetett, mert akkor feltettem volna azt az egyszerű kérdést, hogy melyik vallomására gondolnak. Az ugyanarra tett első, a második, vagy a harmadik vallomására?

Az ügyészek a bíróságtól semmi mást nem kértek, mint azt, amit ők tettek 2010-ben, a nyomozati szakban. Törvényen kívül járjanak el! Nincsenek szabályok, törvények, nemzetközi egyezmények, nincs anyagi és eljárásjog, nincs bírósági gyakorlat. Csak a hit van: Oláh János volt tábornok igazat mond, sza-va-hi-he-tő!

Az ügyészek azt kérték a bíróságtól, hogy az igazságügyi elmeorvos szakértői véleményben foglaltakat, mely szerint a volt tábornok a vallomástételi időszakban közepes fokban korlátozva volt vallomása következményeinek felismerésében, illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, hagyja figyelmen kívül, mert az nem érinti a vádlott szavahihetőségét.

Azt is kérték a bíróságtól, hogy a kiegészítő igazságügyi elmeorvos szakértői véleményben leírtakat, mely szerint Oláh tábornok a vallomástételi időszakban valamennyi ügyészségi vallomása alatt tudatmódosító szerek hatása alatt állt, hagyja figyelmen kívül, mert az a vádlott szavahihetőségét nem érinti.

Felhívták a Honvédelmi Minisztérium alkalmazásában álló, a Honvédkórház SZMSZ-e szerint a katonai ügyészek házi szakértőjének, Dr. Zacher Gábornak az ő olvasatuk szerinti véleményét, hogy a tudatmódosító szer csak helyrebillentette az egyébként kóros elmeállapotban lévő vádlottat, tehát a vallomása szavahihető.

A bíróság Dr. Róna Kálmán igazságügyi- és toxikológus szakértő Dr. Zacher Gáborral szemben megfogalmazott véleményét meg azért hagyja figyelmen kívül, mert Dr. Róna Kálmán nem orvos. Ennek csak az a szépséghibája, hogy Dr. Zacher Gábor úgy adott szakvéleményt, hogy a volt tábornokot orvosként nem is vizsgálta meg! Az ügyészek azt is kérik, hogy Dr. Zacher Gábor véleményének ismeretében az igazságügyi elmeorvos szakértők fenntartott álláspontját se vegye figyelembe. Mert a vádlott szavahihető!

Az ügyészek azt is kérték a bíróságtól, hogy nyíltan szegüljön szembe a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsával, mert az ügyészség nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal a jogerős határozatával, ami az első fokú bíróságra kötelező, mely szerint Oláh tábornok vallomásának egy része ki van zárva törvénytelen ügyészi büntetlenségi ígéret miatt.

Az ügyészek hosszan ecsetelték, hogy hibájukat korrigálták, hiszen amikor rájöttek, hogy törvénytelenséget követtek el, a következő jegyzőkönyvükben visszavonták törvénybe ütköző büntetlenségi ígéretüket és a vádlott azt nyilatkozta, hogy korábbi vallomásait fenntartja. Tehát szavahihető.

Vagyis, ha egy embert jól megver a kihallgatója és úgy bírja rá a vallomás megtételére, majd azt követően megsimogatja a fejét és megkérdezi, hogy most fenntartja–e a verés hatására tett vallomását, az törvényes és igazságos – az ügyészség szerint.

Az ügyészek arra is hivatkoztak, hiába tartalmazza azt a jegyzőkönyv a törvénytelen büntetlenségi ígéret visszavonása után, hogy a volt tábornok a tárgyalásról lemondás (vádalku) tudatában teszi meg további vallomásait, ők nem kötöttek akkor vádalkut, azt csak később tették meg (de azt a Győri Törvényszék nem fogadta el, így lett Oláh János tanúból Oláh János XVI. r. vádlott).

Az ügyészek szerint Oláh János szavahihetőségét az is alátámasztja, hogy nem vonta vissza vallomását. Hát persze! Hogy nyakába vegyen szinte megszámlálhatatlan rendbeli hamis vád bűntettét? Milyen vallomást fogadott volna el tőle a bíróság, hiszen jelenleg is beteg a volt tábornok és folyamatosan tudatmódosító szereken él!

Persze, ha mindezt a bíróság elfogadja, a nemzetközi egyezményeket, a büntető anyagi és eljárási szabályokat félre teszi, vagyis azokat a normákat, amelyek nélkül az egész bírósági eljárás csupán egy tragikomédia lenne, jöhetnek az egyes tényállások. Hiszen azok Oláh János szavahihető vallomásán alapulnak.

Itt fejezte be a katonai ügyész. 2018. február 19-én folytatja – az egyes tényállással.  

Elképesztő!

Az egész perbeszédnek egyetlen mozzanata sem irányult arra, hogy hol voltak, hol vannak Oláh tábornok alapjogi dokumentumokban lefektetett emberi-állampolgári jogai? Hol voltak, hol vannak a büntetőeljárási törvényben írt szabályokon alapuló törvényes érdekei? Fel sem merül a vádhatóságban, hogy a volt tábornok tudott-e érdekeinek megfelelő magatartást tanúsítani?

Summa summarum, ha a bíróság elhitte, hogy Oláh tábornok szavahihető és hajlandó sutba dobni a jogszabályi rendelkezéseket, akkor jöhet a Ctrl c és Ctrl v. A többi már csak valóban komédia.