Oláh János egy szem hazug vallomása alapján már a hetedik évet taposom a Tábornok-perben, mint vádlott. Még mindig első fokon. Igaz, egyszer már bűncselekmény hiányában felmentettek.

Mióta ezt a blogot írom (2011), nem kerültem olyan helyzetbe, hogy a védelem oldalán álló ügyvéd előadást tartson arról, hogy a Tábornok-per nyilvános tárgyalásán miről szabad írni, főként, hogy miről nem. Erre eddig még a katonai ügyészek sem vetemedtek, pedig róluk bármit feltételezek és annak ellenkezőjét is.

Értem én, hogy alapesetben nem túl erkölcsös mások elmeállapotával foglalkozni. Engem se érdekelne, ha nem rángatott volna bele, hogy magát mentse az érintett személy!

Tudomásul veszem, hogy Oláh János volt honvéd tábornokot, a Tábornok-per vádlói által használt hol tanú, hol vádlott marionett bábú volt, hogy börtönéből szabaduljon azokról, és arról költött az ügyészeknek, akikről, és amiről az ügyészek hallani akartak.

A volt tábornoknak eddig egyetlen mentsége volt nagy ívű hazudozásra, hogy nem volt beszámítható, hogy nem tudta mit ír alá. Ezért fogadom a köszöntését, ezért fogadom el a kinyújtott kezét. Ezért bocsátottam meg neki és fogadtam el bocsánatkérő szavait utólag.

Védője most azt szeretné elérni, hogy erről a tényről a közvélemény ne szerezzen tudomást, mert azok sérthetik Oláh János személyhez fűződő jogait. No comment…

Zárt tárgyalást eddig senki nem kért.

A tárgyalás nyilvánossága pedig azt biztosítja, hogy bárki, akit érdekel (korábbi felmentésem óta senkit nem érdekel) az ügy, részt vehet a tárgyaláson. Az ott elhangzottakat jegyzetelheti, ha akarja, ország-világ számára tényszerűen közzé teheti.

Addig, amíg a bíróság indokolt határozatában zárt tárgyalást nem rendel el, továbbra is tájékoztatom a közvéleményt a Tábornok-per megismételt eljárásában történtekről.

Márpedig Oláh tábornok elmebéli állapota kulcsfontosságú ebben az ügyben, mind a vádló, mind a védők, mind a bíróság szempontjából. Sőt, egy sor olyan kérdésre is választ ad, ami normális emberi léptékkel mérve nem volt logikus, és nem volt magyarázható. Soha nem felejtem el, amíg Kaposvárott ki nem derült, hogy komoly bajok vannak a tábornok elmebéli állapotával, a bírósági folyosón csak azt hallottam az általa megvádoltaktól, hogy nem értik, honnan veszi, miért hazudik, nem ilyen embernek ismertük meg. Aztán, amikor kiderült, hogy kóros elmeállapotban tett vallomást, a hangok megszűntek, s helyébe lépett a szánalom.  

A Tábornok-per idei utolsó tárgyalásán vettem részt Debrecenben, 2016. december 06-án. Az igazságszolgáltatás szereplői még mindig az elmeszakértők kirendelésén rugóznak pro és kontra. A védelem azt szeretné, ha a korábban már eljárt orvos szakértők adnának kiegészítő véleményt, mert a büntetés-végrehajtástól megérkezett Oláh János börtönbeli gyógyszerezési naplója (Frontint, Sanaxot és Rivotrilt szedettek vele). Az ügyészek meg új szakértőt akarnak, mert számukra kedvezőtlen a szakvélemény és azt vélelmezik, hogy Oláh János „igazmondó juhász” volt (meg tegyük hozzá, védik a saját bőrüket, mert már arra megy ki a játszadozásuk).

A Kaposvári Törvényszék előtt eljárt orvos szakértők megállapították, hogy Oláh János pszichotróp anyagok nélkül is személyiségzavarban szenvedett a vallomástételi időszakban, ami közepes fokban korlátozta, hogy cselekménye következményeit felismerje.

A katonai tanács elnöke, dr. Nagy László hadbíró ezredes kifejtette, hogy mindenképpen eleget kíván tenni a másodfokú bíróság végzésében foglaltaknak, amelyhez elegendő a szakvélemény kiegészítése.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a megismételt eljárást elrendelő végzésében kifejtette, hogy a másodfokú bíróság által ki nem zárt Oláh féle vallomásrészletek csak akkor fogadhatók el bizonyítékként, ha Oláh János „nem volt tudatmódosító szerek befolyása alatt”.

A szakértőknek most arra kell választ adniuk, hogy a dekompenzálódott személyiségzavarral rendelkező volt tábornoknak a börtönben pszichotróp anyagokkal szép rózsaszínűre festett világában tett nyomozati vallomásait a bíróság figyelembe veheti-e a bizonyítékok számbavételekor, ha igen, akkor azt hogyan értékelheti.

2017. február 14-én lesz a következő tárgyalás, addig a szakvélemény-kiegészítés is elkészülhet.

Azt pedig itt és most kell leszögeznem, soha nem voltam Oláh János barátja (bűnsegédje, felbujtója, tettes társa) és nem tervezem, hogy a jövőben lelki társa legyek.