Magyarországon az elmúlt 6 évben a vesztegetéses karaktergyilkosságokhoz mindig egy sablont alkalmaznak a kitalálók és a „kitálalók”? Szegényes a fantázia? Vagy ugyanaz a személy áll a háttérben?
Az ismert koreográfia szerint kell egy, a közvélemény számára még érthető összeg (pl. 10-12 millió forint). Kell egy szorongatott helyzetű személy, aki elmondja, hogy valamilyen dobozban, zacskóban stb. vitte az ismeretlen eredetű forintot vagy eurót, lehetőleg ismeretlen időpontban, hogy ne lehessen ellenbizonyítást lefolytatni. Kell egy olyan társadalom, amelynek tagjai gondolkodás helyett hisznek. A médiumok pedig addig ismételgetik az ügyet, hogy mindenki kívülről fújja a hülyeséget és a feltételezések is ténnyé változnak.
Megint egy sablonos karaktergyilkosságtól hangos a sajtó, de most nem az ellenzékhez, hanem a kormánypártokhoz köthető személlyel szemben. A Központ Nyomozó Főügyészség pedig habozás nélkül, azonnal bele is lavírozta magát a zsákutcába.
Az elefántok nászából megint egy egérke született (fotó: elektrotanya.com)
Ebben a vesztegetési ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség szerint gyanú sincs, ezért nyomozni sem hajlandóak egy fontos állami vezető ellen.
Az ügy főbb ismérvei a következők:
Egy börtönben lévő személy vallomást tett egy másik személyre hatóság előtt, vesztegetés miatt. Azt állította, hogy rábízott pénzt továbbított egy másik személynek, vagyis magát bűnsegédi tevékenységgel vádolta meg. Vallomásában nem adott számot a pénz eredetéről, címletéről, a pénz átadásának pontos időpontjáról és még elismervényt sem kapott. Az ügyészség szerint ellentmondásos az illető vallomása és életszerűtlen volt a helyszín, ahol a pénz átadása történt.
Hogy is van ez?
A Központi Nyomozó Főügyészség hatodik éve már úgy tart vád alatt, hogy 2010-ben egy börtönben lévő személy vallomást tett rám. Azt állította, hogy 2006 év elején – „pontosan meg nem állapítható időpontban” – mivel az állítólagos bűnsegédem nem ért rá, megkérte Oláh Jánost, akkor még ezredest, hogy „mintegy” 12 millió forintot adjon át nekem. A „mintegy” 12 millió forintot a vádirat szerint pontosan meg nem állapítható arányokban többen gyűjtötték össze, de az nem derül ki, hogy mégis honnan származik. A vádirat szerint Oláh János ezt behozta az államtitkári irodámba, ahol én azt átvettem. Ebben a helyiségben a pénzt kivettem a borítékból, annak 1/3-át, „kb.” 4 millió forintot egy viszkis dobozba (későbbi változat szerint piros italos dobozba) tettem, majd azt egy papír italtartóba helyeztem, aztán az irodámat elhagytam.
Ennyi.
Hogy hová mentem vele, és mi lett a többi pénzzel? - az nem derül ki a vádiratból. Oláh gyanúsított vallomása szerint a honvédelmi miniszternek vittem a viszkis dobozos meglepit.
Ebben a vádiratban nincs szó a pénz pontos összegéről, a pénz eredetéről, a pénz címletéről, a pénz átadásának pontos időpontjáról, valamint az elismervényt sem hiányolták az ügyészek. Nem volt fontos az italos doboz fajtája, miként a papír italtartó kinézete sem. Az ügyészség nem látott ellentmondást Oláh János többszörösen módosítgatott vallomásában, és életszerűnek találta, hogy a Honvédelmi Minisztérium első emeletének szigorúan védett létesítményében, ahol minden be van kamerázva, és még a falnak is füle van, a pénz átadása megtörténhetett. Az már csak hab a tortán, hogy több tanú állította egybehangzóan velem együtt, hogy a honvédelmi minisztert tilos volt megajándékozni, tehát amit Oláh állított, az egyszerűen nem történhetett meg!
És ezek már a kétszer lefolytatott bírósági bizonyítás tényei!
Amúgy pedig azt gondolom, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség most már kikerülhetetlen válaszút elé érkezett: fenntartja a képtelen vádat és szemen köpi magát, vagy ejti a vádat mentve a menthetőt.
Mert ami egy állami vezetőnél gyanúra sem ad okot, képtelenség, hogy egy másik volt állami vezetőnél vádemelést produkáljon.
Az ügyészség magatartásáról majd szeptemberben számolok be, mert meg fogom kérdezni a katonai ügyészeket, hogy a jogtudat fejlődésének eme magasabb síkján továbbra is fenntartják-e a vádat?
Már előre szólok ügyész urak, hogy nem fogadom el azt a nyilatkozatot, hogy majd a bizonyítási eljárás lezárulta után dönt az ügyészség, mert Kaposvárott, sőt már Debrecenben is túl vagyunk a vád „bizonyítékainak” bemutatásán!
És az semmivel sem több, mint ami 2010-ben volt: a Fidesz választási győzelmét követően egy börtönbe vetett ember szánalmas szabadulási menlevele.
