Fapál Orsolya vagyok. Anya és feleség.
Az elmúlt öt évben nem szólaltam meg, de most elég volt!
Hogy miért éppen most?
A kérdés jogos. Eddig hittem, bíztam, meg voltam róla győződve, hogy férjem ártatlansága megerősítést nyer a bíróságon. A Törvényszék majd helyre teszi megtépázott tekintélyét, melyet a politika öncélúan felhasznált.
De most vége! Vukovich Orsolya, drága druszám, átlépte a Rubicont. Úgy hozott társaival ítéletet, hogy meggyőződésem szerint az elé került ügyet sem ismerte. Nem folytatott érdemi vizsgálatot.
Egyet látott maga előtt. A szomszédos tárgyalóban lévő kolléganőjét a Kúria lealázta. Majd ő megmutatja! Bosszút állt.
De valamiről megfeledkezett, drága druszám. Mostantól kezdve háborút hirdetek!
A nevünk latin eredetű, medvét jelent. Hát, Ön drága asszonyom, most egy anyamedvével áll szemben. Az pedig veszélyes állat! Ön csak egy medve, én pedig a bocsait óvó vadállat lettem. Ön tett azzá!
Bocsaimat védem, szám szerint négyet. Hát, rettegjen, aki ártó szándékkal a közelükbe akar jönni. Mert valamit vegyen tudomásul mindenki. Amikor ezeket az ítéleteket meghozzák, sorsokról döntenek. De nem csak az előttük állókról, hanem annak családjáról is.
Dr. Fapál László gyermekei: Kamilla, Krisztina, Angéla, Emese, László és Zsombor
Lehetnék szentimentális is. Beszélhetnénk arról, hogy Laci milyen jó apa és férj. De minek? Nem ez a lényeg! Aki személyesen ismeri, az tudja, hogy becsületes, karakán ember. Aki pedig nem, az úgy sem fogja elhinni. Az lát maga előtt valakit, aki messze magasan áll felette a felső vezetés határán. Tehát csal, lop és hazudik. A többi nem is érdekli.
Nem akarok jogászkodni sem. De azért azt sem értem kristálytisztán, hogy én mikor lettem vádlott az ügyben. Jó lenne, ha Katalin bírónő két motorozás közben, vagy két arcrángás alatt - de a bukósisakot azért tartsa a fején, mert mint már említettem, felébredt bennem az anyamedve -, hogy mégis milyen jogszabály alapján akarja az én vagyonrészemet is elkobozni?
Tünde bírónő meg megmagyarázhatná, hogy mikor és hogyan lett ennek a tanácsnak a tagja, mert a kiírás alapján egy férfiembernek kellett volna a helyén ülnie. Vagy ő nem vállalta ezt a szégyenletes ítéletet? Akkor Tünde bírónő, miért? Meggyőződésből? Irigységből? Vagy csak féltette a munkáját? Egy biztos, a fejét egyszer sem emelte fel. Lehajtott fejjel körmölt.
Mert annyit sem érdemeltünk, hogy a szemünkbe nézve mondják ki az ítéletünket. Nem mintha a két másik bírónő belenézett volna. Az egész ülés alatt egymással levelezgettek, mint két diák az iskola padban.
Vajon miről? Az esti randiról? Hol ünneplik meg gyalázatos tettüket? Vagy egyikük kevesellte az éveket? Vagy rögtön letöltendőt akart valamelyikük?
Most, hogy kiadtam a dühömet, kicsit megnyugodtam. Azt kérem minden ítélkezőtől, aki mások élete felett dönt, hogy vegye komolyan hivatását! Csak akkor ítélkezzen, ha megdönthetetlen bizonyítékokkal áll elő a vádló. Mert vádolni könnyű, ítélkezni még könnyebb, ám higgyék el, tiszta lelkiismerettel élni a legkönnyebb!
Gondolják el! Nekem minden nap gyermekeim szemébe kell néznem és elmondanom: „Nem, apát ma nem fogják börtönbe hurcolni. Itthon lesz, mire hazaértek. Nem, ma nem fogják az otthonunkat elárverezni a fejünk felől. Lesz ágyad, amelyben ma éjjel álmodhatsz”.
Hát, utána felébred az anyamedve!
Valaki magyarázza már el nekem ép ésszel, hogy hogyan lehet „törvényesen, a jogszabályok betartásával bűncselekményt elkövetni” – idézet Orsolya bírónőtől az ítélet indoklásából. Hogyan lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mindenki ugyanúgy követett el és követ el a mai napig” bűncselekményt”! De csak Te vagy a bűnös! A többiek nem, mert ők nem a per tárgyai.
Hogyan lehet figyelmen kívül hagyni a szakmai tanúk értékelését? Hogyan lehet azt mondani, hogy 20 éven keresztül rosszul csinálták a katonák, mikor a hadsereg 100 ezres lakásállományát a benne lakó bérlőknek kedvezményes áron, a jogszabályok szerint eladták?
HOGYAN?
Jogom van tisztességes válaszokat kapni. Anyaként és feleségként.
