Mostanság előfordulnak olyan bírósági tárgyalások, ahol meghasonlok, mint jogász, és mint törvénytisztelő állampolgár. Ilyen volt a Fővárosi Törvényszék 2015. április 29. napján tartott nyilvános ülése, ráadásul a rám aggatott koncepciós peremben.

Írott maszlag lenne csupán, hogy az állam büntetőjogi igényének érvényesítése során a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül? Meg, hogy a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet?

Úgy tűnik, a Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsa (Csákányi Ildikó a tanács elnöke, Keszthelyi Csaba előadó bíró, Koós Béla Gergely szavazó bíró) számára a büntetőeljárás alapvető elvei semmit sem jelentenek.

Határozottan nem tetszik, hogy eme bírósági tanács az ügyészség számára a vád tartalmára iránymutatást ad, nyilvánvaló törvénytelenséget is elkövet annak érdekében, hogy az ügyészség – a bírósági iránymutatásnak megfelelően - a vádat módosíthassa egy új első fokú eljárás nyitányaként.

Pedig ez megtörtént a lakás-ügyben, ahol első fokon Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert és engem bűncselekmény hiányában felmentettek az ügyészség vádja alól.

A Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsa megtagadta törvényi kötelezettségét, a másodfokú eljárás érdemi lefolytatását és az ügyészi fellebbezés elbírálását, helyette kitalálta, hogy a bíróságnak nem volt és jelenleg sincs hatásköre az ügy elbírálására.

Nem szeretem, amikor egyes bírósági tanácsok úgy gondolják, hogy az ügyészség egy idiótákból álló gyülekezet, ezért szájbarágósan, tök szabálytalanul, az ügy érdemébe is belemenve támpontokat kell adni nekik, hogy miként kellene képviselniük a vádat, hogy a volt honvédelmi minisztert és államtitkárát ők – majd a jövőben - elítélhessék. Meghökkenve hallgattam a végzés indokolásakor, hogy az ügyészség tévedett, amikor felbujtói szereppel ruházott fel, mert valójában a bűnsegéd kabátja jobban illik rám.

Elképzelésük szerint persze ment volna minden, mint a karikacsapás. A katonai bíróság megint felterjesztette volna az ügyet az ítélőtáblára, az ítélőtábla megint megmondta volna, hogy civil bíróság jár el, aztán megint kezdődött volna egy első fokú eljárás a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, egy olyan bírónál, aki értette volna a Fővárosi Törvényszék végzésbe foglalt utasításait.

Így kell a Pesti Központi Kerületi Bíróság felmentő ítéletét kigolyózni, mert a bíróság nem a politikai elvárásoknak megfelelő döntést hozta, hanem a jogszabályok alapján járt el. Csak azért nem írom le, hogy Keszthelyi Csaba előadó bíró ez az ügyészséggel megbeszélte, mert nincs rá bizonyítékom.

Aztán, lám-lám, micsoda meglepetés! A Legfőbb Ügyészég is úgy képzelte teljesen véletlenül, mint a Fővárosi Törvényszék! A Legfőbb Ügyészség „azt indítványozta, hogy a Kúria az iratokat küldje vissza a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának azzal, hogy miután megállapította hatáskörének hiányát, az ügyet tegye át a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz”.

Tehát az ügyészség számára is világos volt, hogy a Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsa törvénytelen döntést hozott, amikor hatályon kívül helyezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét, de ennek farvizén próbált maradni, mert neki az az érdeke, hogy minél később derüljön ki, hogy már a vádemelésnek sem volt jogi alapja. Meg aztán hátha lesz olyan bíró a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, aki a formális jogszabályi előírások mellett is bűnösséget állapít meg.

Aztán, ha megint felmentő az ítélet, akkor meg van a régi recept, a hatáskör hiánya miatti hatályon kívül helyezés. Ha pedig elítélő a döntés, akkor van hatáskör, és meghozhatja az érdemi döntést a Nagy Tiszteletű Törvényszék.

            Örökös vádlottat kívánt belőlünk csinálni a Fővárosi Törvényszék.

Na, ezt húzta keresztbe a Kúria döntése! Megelégelte, hogy a bíróságok a farkát körbe-körbe kergető kiskutyásat játszanak, megunta a bírósági huzakodását, az ügyészégi ügyeskedést, és hatályon kívül helyezte a Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsának végzését. Egyben kötelezte a másodfokú bíróságot, hogy érdemi döntést hozzon.

Hol vagyunk most?

Ott, ahol 2014. február 28. napján. Nem jogerős papírunk van arról, hogy ártatlanok vagyunk. Az első fokú bíróság felmentett bennünket a hűtlen kezelés alól bűncselekmény hiányában, az ügyészég fellebbezett, ezt kellene érdemben elbírálni nyilvános ülésen.

A Kúria határozatában megállapította:

„A Fővárosi Törvényszék másodfokú tanácsa helyezkedett szembe a Fővárosi Ítélőtábla kijelölő határozatában foglaltakkal, amikor a törvényszék katonai tanácsához áttette az ügyet.”

A hatáskör és illetékesség kérdése egy büntetőügyben a vád tartalmához igazodik. Tévesen értékelte a másodfokú tanács, hogy a II. r. vádlott jogosulatlanul jutott volna szolgálati lakásához. Ilyen következtetés levonására egyébként sem volt lehetősége, miután az ügyészség a vádat kifejezetten a lakás megvásárlásához kötötte. Ha a lakásbérlet jogosulatlan igénybevétele merült fel, és az az ügyész szerint bűncselekménynek minősül, emiatt is vádat kellett volna emelnie. Ilyen vád nincs, a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet. A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott eseti döntésekre, és tévesen állapította meg hatáskörének hiányát.

Vége az ítélkezési szünetnek. A bírók visszatértek munkahelyükre, mi pedig várunk, és azon totózunk, hogy újra 14 hónapot kell-e várni a Fővárosi Törvényszék idéző végzésére vagy hamarabb is ki lehet tűzni egy nyilvános ülést az első fokú felmentő ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezés elbírálására.

Valami azonban megváltozott. A Fővárosi Törvényszék nem trükközhet tovább! Hatáskör hiányának, előkészületnek, kísérletnek, cselekményegység vagy más elméleti tézisek bevetésének nincs helye. Dönteni kell.

Apropó! A Fővárosi Törvényszék 2015 tavaszán a volt honvédelmi miniszter és államtitkára ügyét nem tekintette közérdeklődésre számot tartónak (sic!), hogy azon a sajtó megjelenjen. Ezért ezt a nemes feladatot – ha megérkezik az idézés - tőle átveszem és magam gondoskodom a sajtó tájékoztatásáról és meghívásáról.