Minden diktatúrának kell ellenségkép, amely mozgósítja a híveket, ugyanakkor eltereli a figyelmet arról, hogy a hatalmon lévők minden közjogi pozíciót elfoglalva, gyakorlatilag belső és külső kontroll nélkül kormányoznak. Nem mellékesen (hanem elsősorban) közben meg kifosztják az országot. „Törvényesen”.

Ez a „háború” - változó ellenségkép mellett - 2010 óta szakadatlanul folyik. Most a bíróságokra került sor. Miért? Mert nem sikerült (még) megszállni az összes törvényszék összes bírói pozícióját, hogy a kedves vezetőnek (=nemzeti akaratnak) megfelelő ítéletek szülessenek. Meg hát azért is – tegyük hozzá – mert a diktatúrában minden csak kiszámítható lehet és a „rend rendszere” nem tűri a független, hol így, hol úgy ítélkező bírákat. Holott az ítélkezésben – bármilyen furcsa - éppen ez az érték. Meg azért is, hogy a Magyar Nemzet című napilap által jézusi szeretet jegyében kívánt „börtönválogatott” a baloldal volt politikai és szakmai vezetőiből végre összeálljon. 

Ahogy a Magyar Nemzet c. napilap szerkesztőgárdája elképzeli... (fotó: index.hu)

Az első támadás akkor történt, amikor Orbánék megsemmisítették a rendőri helytállásnak köszönhetően megbukott 2006-os politikai puccs elkövetőivel szemben kiszabott bírósági ítéleteket. Megpróbálkoztak ügyáthelyezéssel olyan bíróságokra passzolni a koncepciós politikai ügyeket, ahol úgy gondolták, hogy néhány bíró már bizonyította az orbáni rendszer iránti politikai lojalitását. A választások közeledtével meg elérkezett az idő, hogy a bíróságok független ítélkező tevékenyégét is kormányzati irányítás alá helyezzék, miként azt tették az ügyészségi zászlóshajóval, a koncepciós ügyekben kizárólagosan eljáró Központi Nyomozó Főügyészséggel.

Nem akarok ötleteket adni, de nem lett volna jobb, ha külön bíróságot állítanak fel a politikai koncepciós ügyekben, és békén hagyják a független bírósági szervezetrendszert? Nem mindegy, hogy miért néznek bennünket páriának Európában?

A jobboldali értelmiség a jog és az etika elválaszthatatlan kapcsolatrendszerében az erkölcs primátusát határozta meg, és azt vallja, hogy az ítéleteknek a társadalom (értsd. fideszes hívek) erkölcseit kell tükrözniük, a jogi előírások pedig másodlagosak (akár mellőzhetők is). Ez alatt nyilván nem a jobboldali kormánypolitika képmutató, a szabadrablás elvén működő eredeti tőkefelhalmozási folyamatát értik. Látják, de úgy gondolkodnak, hogy jobb, ha a mi embereink járnak jól a gazdasági hatalom megszerzésében, mint bárki más. Ez pedig felül ír mindent. Hagyományosnak hitt és vallott erkölcseiket is.

Többet ártott a maradék jogállamiságnak, ezen belül a gránitszilárdságú szerint is elkülönül hatalmi ágként működő bírói hatalomnak Rogán frakcióvezető fészbúkos „politikusi tevékenysége”, mint ennek a három és fél évnek a teljes fideszes ámokfutása. Bizalmatlanságot kelteni a bírósági tevékenység ellen az állami öngyilkossággal egyenértékű: nőni fog az önbíráskodások száma (mert nem bízunk meg a bírákban), bírákat fognak a pert vesztett ügyfelek verbálisan, esetleg tettlegesen is bántalmazni (ami elfogadhatatlan és brutálisan megtorlandó).

A bírák presztízséről azért nem írok, mert azt Rogán Antika alaposan besározta.  

Persze Rogán nem véletlenül volt ilyen bátor. Ha főnöke, Orbán kormányfő nyíltan beavatkozhatott a bíróságok életébe, és jogegységi döntést követelhetett a Kúriától deviza hiteles ügyekben, akkor a frakcióvezető sem lépte át a Rubikont, amikor azt követelte, hogy a közúti balesetet okozó a házi őrizetből azonnal takarodjon vissza előzetes letartóztatásba. Valószínűleg még meg is simogatták a fejét: ez igen Anti! Ezt várjuk tőled… ezért tartunk…

Rogán a szokásos népboldogító fideszes mentalitással (Mi csak jót akarunk nektek!) megpróbálta bebizonyítani, hogy pártja már mindenható, a zemberek érdekében kész a bírósági döntéseket is megváltoztatni. Erre rátett Navracsics miniszter még egy lapáttal, aki szerint a másodfokú bíróság korrigálta hibáját, amikor Eva Rezesova házi őrizetét megszüntette, és ismételten fegyházba dugta az első fokú – nem jogerős ítéletben – fogházra büntetett szlovák állampolgárságú elkövetőt.

Ha így járunk el a jogi értelemben vett ártatlanokkal, akkor mit várhatnak a jogerősen elítéltek?

Csak egyetlen egy hiba van. A bírói társadalom tudja, hogy a látszat ebben az ügyben nem az, amit Rogán sugallni akart! Bármennyire is akarják, nincs és nem is lesz politikai megrendelésre született ítélet!

A bíráknak pedig nincs más választásuk, harcba kell szállniuk, vagy sokaknak a pályát kell elhagyniuk. Ugyanis nem kevesebb, mint a függetlenségük a tét. A bírók politikai tevékenységet nem folytathatnak, ezért két módon válaszolhatnak: vagy behódolnak, vagy bekeményítenek.

Ui.: Egyébként eredetileg arról akartam írni, hogy a Magyar Nemzet című kormánylap hírével ellentétben - mely szerint az idén már nem állok bíróság elé – 2013. december 10. és 13. napjain folytatódik a lakás ügy tárgyalása a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.

Mindenkit szeretettel várok!