Tisztelettel meghívok mindenkit a Szeretett Vezér képviseletében eljáró Budai Gyula kormánybiztos és a Központi Nyomozó Főügyészség együttes koprodukciójában készült koncepciós büntetőeljárás bírósági nyitányára.

A pörben 2013. november 26. napján 08.30-tól a Pesti Központi Kerületi Bíróságon – várhatóan - a vádlottak bírósági meghallgatására kerül sor. A tárgyalás nyilvános, a vádlottak a hang- és képfelvételek készítéséhez hozzájárultak.

                                                           (fotó: budapest-foto.hu

A lakás ügy röviden arról szól, hogy az ügyészség szerint nem voltam a Magyar Honvédség hivatásos katonája közigazgatási államtitkári kinevezésem alatt, ezért nem kaphattam volna hivatásos jogviszonyom alapján szolgálati lakást. Az ügyészség szerint a köztisztviselőkre irányadó szabályokat kellett volna alkalmazni (miközben nem voltam köztisztviselő), ezért csak állami vezetői megbízásom időtartamára lettem volna jogosult hivatali lakásra.

Tehát elismerik jogosultságomat, csak az alkalmazott jogszabályt kérdőjelezik meg. De kérdem én, ha az ügyészség által kitalált úton jár a HM joggyakorlata, akkor most azért állnék bíróság elé, hogy miért nem a szolgálati viszonyom alapján kaptam lakást? Valószínűleg igen. Én vagyok ebben az ügyben az egyszerű kopasz kiskatona, aki lemegy a kapuügyeleteshez, aki nem engedi ki a laktanyából, mert hosszú a haja. A kiskatona méltatlankodik, hogy nincs is haja, hogyan lehet az hosszú! A kapuügyeletes azt válaszolja: katona, ha lenne haja, akkor az hosszú lenne! Na látja, ezért nem mehet ki a laktanyából. 

Az eredeti ügyészi koncepciót a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa megdöntötte, így aztán mást kellett kitalálni.   

Ööö… Szóval. Most éppen azt koholták a bírósági utasításra készült vádkiegészítésben (hogy még szebb legyen, az eredeti koncepciót is fenntartva!), hogy HM-es szolgálati lakást kaptam, de azt nem hivatásos jogviszonyom alapján kaptam, hanem „vezetői lakásban” részesültem állami vezetői tisztségem alapján (amiről köztudomású, hogy nem lehet megvásárolni).

Na, most légy okos, Domonkos! Már magam sem tudom, hogy akkor hogyan is? A vádirat elbírja a hazugságot? Úgy tűnik igen. Nyilván azonnal ki fog derülni, hogy az ügyészség valótlant állít, de az arcbőrük nem lesz piros, abban is bizonyos vagyok.

Az új elem a pörben a jobboldali médiumoknak készült, akik véres komolysággal fogják a vádiratot ismételgetni, hogy ezek a rohadt komcsik olyan lakást (mit lakást, luxuslakást!) is eladtak, amit nem is lehetett eladni. A híveknél meg vérgőz, tódul az elme, szorul a gyomor és az ököl…

A felbujtói magatartást a vádhatóság szerint 1 db A/4-es kérelemmel „követtem el”. A nyilvánvaló ügyészi hazugsággal kiegészített vád szerint (aláíró: Keresztes Imre főügyész) tudtam, hogy az általam kapott vezetői lakást nem lehet elidegeníteni, de ennek ellenére elidegenítési kérelmet nyújtottam be Juhász Ferenc honvédelmi miniszterhez. Ezzel a kérelemmel bírtam rá a minisztert bűncselekmény elkövetésére. A miniszter pechére a kérelmemet pozitív módon bírálta el a szakapparátus előterjesztése alapján, így lett Ő a tettes. Ha nem rólam szólna, röhögő görcsben fetrengenék.

                        Keresztes Imre főügyészt Orbán tünteti ki. Mert megérdemli.

Komolyság elvtársak, meg szerénység – rovom meg magam.

Kérdezhetné a nyájas Olvasó, hogy miért tárgyalja a bíróság ezt a koholmányt? Mert nem tehet mást. Formálisan törvényes a vád, ha vádemelésre jogosult személytől származik és konkrét bűncselekmény megállapítását kéri, konkrét személy terhére. Ennek az egy dolognak tényleg megfelel a vád, és örülnöm kellene, hogy éppen nem állam elleni bűncselekményt kreáltak, akár kémkedést is elkövethettem volna, ha mertek volna nagyot álmodni. A vádiratban a tények és azok konkrét bizonyítékai nincsenek megjelölve. Nem csoda, a bizonyítékok között a vádat legalább egy mondattal alátámasztó okirat, tanúvallomás stb. sincs!

Van ellenben olyan feljelentés Budai Gyulától, ami jogszerűnek ismeri el szolgálati lakásom kiutalását és későbbi megvásárlását: erre indult a nyomozás. Van benne képviselői mentelmi jogot semmibe vevő ügyészségi nyomozás. A Tábornok per bíróság előtt álló vádlottjait tanúként (!) kihallgató ügyésznő, aki nem a lakás ügyről, hanem vesztegetésről hallgatja meg a vádlott tanúkat. És még sok olyan jogi csemege, ami csak koncepciós perekben található.

Szóval lassan már én is elvesztem a fonalat a szánalmas kapkodásban, hogy legalább látszatra legyen egy bűncselekmény. Eszembe jut Josef K., akit mint tudjuk, „noha semmi rosszat nem tett, egy reggel letartóztatták”. Hát, én sem tudom, hogy mit is tettem, de bizonyosan valami iszonyúan súlyos, soha elő nem forduló, gyalázatos és erkölcstelen dolgot. Legalábbis a jobboldali média tálalásában. De én nem jutok Josef. K. sorsára! Tudom.