Magyarország keresztapja, a jóságos Orbán Viktor üzenetet intézett a sajtó nyilvánosságán keresztül a bíróságoknak.
A miniszterelnöknek a Kúria elnökéhez intézett felszólítása, mely szerint tessék rendet teremteni az ítélkezésben, mert a magyar bíróságok – deviza hiteles ügyben – nem a magyar emberek érdekei szerint, ráadásul össze-vissza ítélkeznek, csepp a jogtalanságok tengerében.
Kérése nyilvánvalóan parancs, jó lesz megfogadni, mert jótevőnk annak szánta, ami valójában: nyilvános fenyegetésnek. Nem lehet másképp lefordítani, mert megüzenhette volna szőnyeg alatt is kívánságát valamelyik sameszén keresztül a Kúria elnökének, de inkább az Országos Bírósági Hivatal elnökének. Mit kíván Orbán Viktor, ó bocsánat, a magyar nemzet.
A mindenható miniszterelnök hatalma és a bíróságok igazságszolgáltató hatáskörének gyakorlása lassan összemosódik, és megérhetjük még azt is - ha nem sikerül 2014-ben elzavarnunk a ma még látens diktátort és csatlósait - hogy Orbán Viktor közvetlenül utasítja a magyar bíróságokat a magyar embereknek (értsd. Fidesz hitű embereknek) tetsző ítéletek meghozatalára.
A miniszterelnöknek úgy érezte, hogy eljött az idő. Lépnie kell. Mert Handó Tünde OBH elnök nem tudta, vagy nem akarta maga alá gyűrni a bíróságok ítélkezési függetlenségét. Ezt pediglen Orbán nem tűrheti.
Gulyás Gergely fideszes képviselőtől tudjuk, hogy az ország ügyei nem az Alaptörvényük szerinti állami hatalmi osztottságban, hanem – intellektuálisan, ahogy fogalmazott - a Fidesz elnökségében dőlnek el. A keresztapa összehívatja az ülést, ott a kollégiumi szobatársak és új bizalmasok - nyilván teljesen demokratikusan - előadhatják kívánságaikat, javaslataikat, majd a maffiafőnök dönt. Aztán jön a nyilvánosságnak szánt aktusok sora: lepapírozzák kormány- vagy parlamenti döntéssel a pártdöntést. Kiadják a közmédiának, a Magyar Nemzetnek és a Hír Tv-nek, hogy éppen mit kell kommunikálni, hogyan kell álcázni a „család” tevékenységét, hogy minden intézkedés „jogszerűen” részrehajló legyen, de az a hívek számára a közjónak látsszék.
Nyilván a legegyszerűbb dolog az lenne, ha a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője meghívottként részt venne ezeken az üléseken, hogy tudja a dolgát, és ne kelljen neki mindig megüzenni, hogy kinél áll fenn a bűncselekmény alapos gyanúja és kinél nem.
(fotó: mediakutato.hu)
Az ügyészség a napokban parkoló pályára tette a stempli ügyet. Tudják ez az ügy, amely oly mértékben van ürgebőrbe varrva, hogy még a jobboldali médiumok sem tudnak eligazodni az ügyészség alapos gyanúján. Ezért most éppen azt híresztelik hazug módon, hogy jogtalanul juttattam lakáshoz egy ezredest a HM-ben. Holott nem volt vagyonkezelői jogosítványom, ezért objektíve nem is utalhattam ki lakást senkinek. A tények azonban nem szokták zavarni a jobboldali hírcsatornákat. Nyilván nem igazán lehet a híveknek elmagyarázni, hogy egy kérelemre rávezetett „Egyetértőleg felterjesztem!” pecsét és egy aláírás miatt miként lesz az államtitkár csalásban tettestárs. Ráadásul azt a honvédelmi minisztert vezettem félre az ügyészség szerint, akivel ugyanabban az időszakban egy másik vádemelésük szerint (lakás ügy) éppen összejátszottam, hogy még bonyolultabb legyen a kommunikációs zavar.
A stempli ügyben három évig nyomoztak, háromszor iratot ismertettek, aztán most megint nem csinálnak semmit folytatják a nyomozást. A Központi Nyomozó Főügyészségen futó, kreált ügyben a harmadik iratismertetést követően először úgy gondolkoztak 54 napig a vádemelésen, hogy 4 munkanapra nyomozást rendeltek el, amit most a Legfőbb Ügyészség 4 hónappal meghosszabbított, vagyis 2014. február 25. napjáig megint lehet nyomozgatni.
A vádemelést pedig majd megejtik a választási kampányban. A katonai ügyészek a 2010-es választási kampányban már bizonyítottak. Szégyenletes politikai szerepvállalásuk csúcsaként a HM-et a nyomozás kezdetétől fogva „gengszterszervezetnek” nyilvánították. Egyszer már letették a garast a Fidesz mellett. Miért ne tehetnék most is, amikor a Központi Nyomozó Főügyészség kormányzati irányítás alatt áll.
Bennem persze szakmai szempontból is megütközést keltett, hogy megint a nyomozási határidővel játszik az ügyészség. A büntetőeljárásról szóló törvény vádemelésre vonatkozó fejezete szerint az iratismertetést követően az ügyész (legfeljebb 90 napon belül) egyes nyomozati cselekményeket elvégezhet (pl. tanút hallgathat ki) és ehhez nem kell nyomozási határidőt biztosítani. A törvényben nem találom annak lehetőségét, hogy ebben a szakaszban el lehet rendelni a nyomozás folytatását. Nem túl meggyőző az ügyészektől származó információ, hogy „így szoktuk csinálni”. Arról már nem is beszélek, hogy maga az ügyészség döntött úgy, hogy befejezte a nyomozást, aztán gondolkodik, hogy vádat emel, vagy megszünteti az eljárást. Ehelyett megint nyomoz. A stempli az stempli marad, az aláírás meg aláírás. Ezen meg mit lehet ragozni még egészen „törvényesen” akár 2015. februárjáig, azt nem tudom. Trükköznek a fiúk, az bizonyos.
Az Alaptörvényükből hiába idézgetném a „törvényesség őreinek”, hogy jogom van a részrehajlás nélküli – ésszerű határidőn belüli - tisztességes eljáráshoz. Mert amit csinálnak, az tisztességtelen, részrehajló és túl van minden ésszerű határidőn. Persze, elfelejtettem… Ezek a szabályok rám nem vonatkoznak, mert nem vagyok a magyar nemzet része. Mert vannak példának okáért azok a gázszerelők, akik 3 év alatt 7 milliárdra hizlalhatják a vagyonukat: ők a magyar nemzet tagjai. És vagyok én, akinek azt üzenik, hogy várj a sorodra. A választási kampányban majd sorra kerülsz Te is! Oly sokszor mondja majd el a Hír Tv a „rémtetteidet”, hogy lassan a kisgyermekeket is veled ijesztgetik. Vigyázz, jön a Fapál! Belegyömöszöl egy viszkis dobozba, elvisz a luxuskecóba és pecsétet rak rád!
