2010-ben az országgyűlési választások kampányidőszakában a Budapesti Katonai Ügyészség a politika színpadára lépett és bejelentette, hogy a Honvédelmi Minisztériumban egy bűnszervezetet, egy igazi gengszterszervezetet derítettek fel. Ezt követően a nyomozás csak arra irányult, hogy állításukat bizonyítani tudják. Az ügyészek mindenkit bebörtönöztek, és a kényszer hatása alatt született gyanúsítotti jegyzőkönyvek a Magyar Nemzetnél landoltak, ahol még aznap teljes terjedelmében nyilvánosságra hozták a vallomásokat. Így vett részt a választási kampányban a katonai ügyészség.
A bíróság sem értette, hogy miért kellett az ügyészségnek azonnal a médiához fordulni. „3 héttel a nyomozás elrendelését követően a katonai ügyészség szóvivője nyilvánosan kijelenti, hogy egy gengszterszervezet működését fedték fel a Honvédelmi Minisztériumban, melyben az ügyészség nyomozást folytat. Erre több válasz is lehetséges, amelynek megválaszolása nem a bíróság feladata”
Az ügyészek valójában egy embert találtak, az akkor HM Védelemgazdasági főosztályvezető beosztást betöltő O. János dandártábornokot, aki az előzetes letartóztatás alatt – elmeműködésének kóros állapotában (személyiségzavar) – kizárólag szabadulása reményében, az ügyészi elvárásoknak megfelelően tett vallomást „ügyekre”, még inkább magas politikai és állami tisztséget betöltő személyekre, akik az ügyészség és a jobboldali sajtó célkeresztjébe kerültek. Ő lett az ügyészség viszkis dobozos „koronatanúja”, akivel még egy törvénytelen vádalkut is kötöttek, hogy tanúként erősítse az ügyészi koncepciót a Tábornok perben. Holott, mint azt a bíróság megállapította „az ügyészi tényállásból az derül ki, kizárólag O. János az előny, az un „visszaosztott pénz” kérője, illetve elfogadója.”
Engem azzal vádoltak O. János gyanúsítotti vallomása alapján, hogy 2006-ban ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű pénzt vettem át O. János tábornoktól a Honvédelmi Minisztériumban található szigorúan őrzött és betechnikázott irodámban, és abból 4 millió forintot egy viszkis (később piros italos) dobozba tettem és kiléptem vele az ajtón. Hogy hová mentem, az már nem derült ki, miként az sem, hogy mi lett a többi pénzzel. Ez a koncepció következő részéhez tartozott volna, amit ma lakás ügyként ismerünk, ahol együtt ülök a vádlottak padján Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel. Ugyanis nekem O. tábornok nyomozati vallomása szerint a honvédelmi miniszterhez kellett volna vinnem az állítólagos pénzt. Talán az lett volna a koncepció, hogy ezért cserébe a miniszter kiutal nekem egy szolgálati lakást?
Nem sikerült. Csúfos bukta lett a vége. O. János tábornok nem lett tanú, vádlottként állt a bíróság elé. A bíróság meg a törvénytelen ügyészi módszerek és a tábornok elmebéli állapota miatt kizárta a bizonyítékok közül O. János tábornok szabadulásáért tett hamis vallomását. Aztán bűncselekmény, illetve bizonyítékok hiányában 15 embert mentett fel a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa.
Sokszor elmondtam már, hogy az önvádra kötelezés tilalmától az ügyvéd nélküli kihallgatásokig hosszú lenne felsorolni azokat a törvénytelenségeket, amit a katonai ügyészek a „nagy vadak” zsákmányul ejtése érdekében a gyanúsítottakkal szemben elkövettek. Következmények nélkül. Ha az ügyészek törvényesen szerzik be a személyi bizonyítékokat, és azok mellé még objektív bizonyítékokat is csatolnak, a bíróság szerint még akkor sem lehetett volna vesztegetésről beszélni. Ha bizonyítható is lett volna a bűncselekmény megvalósulása, az tipikusan a befolyással üzérkedés tényállási elemeit viselte magán, és a 2007. január 28. napja előtti cselekmények meg elévültek.
„A vádiratban visszatérő elem, hogy O. János valahogyan kapcsolatba kerül valakikkel, finoman és körmönfontan pénzt kér és kap a vállalkozóktól, illetve azok egy részétől, a többi ugyanis azt tagadja. Ha ezt megvizsgáljuk, akkor adóik a kézenfekvő megoldás: O. János fontos ember látszatát kelti – vádlott társak, tanúk ezt alá is támasztják, nárcisztikus jellemű, karrierista, törekvő típusú katona, aki az előmenetelért és az ahhoz kapcsolódó hatalomért bármire képes. Ezzel az imázzsal felvértezve pénzt kér és kap azért, mert aki ad, azt hiszi, hogy O. János fontos, befolyásos ember, akinek befolyása van a szerződések megkötésének kimenetelére, de ez nem igaz.”
A bíróság nem veheti át a vádló szerepét. Bármennyire is nagy az igyekezet az ügyészség részéről a kormányzati politika kiszolgálására, a NER jelenlegi fejlettségi szintje ezt még nem teszi lehetővé. A törvényes vád alapvető követelménye, hogy az ügyészség a vádiratban határozza meg a vádolt személy pontosan körülírt büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményét. Önmagában ez is kevés, mert a vádiratba bármilyen baromságot le lehet írni büntetlenül, mint azt a lakás ügy ékesen bizonyítja.
Az ügyész vádirati állításához meg kell határoznia azt is, hogy a vádiratban szereplő tényeket milyen bizonyító erővel rendelkező bizonyítékok támasztanak alá. Mert nem elégséges a bizonyítékokat a bíróság számára halomba rakni, hogy a bíróság válogassa szét tetszése szerint, hogy melyek támasztják alá a vádat és melyek nem.
És most nézzük, hogy a kiváló katonai ügyészek mit alkottak. Mert képzelőerőben nem szenvedtek hiányt, és valóságos rágalomhegyek kerültek a vádiratba: írtak 10 éven át folyó megszámlálhatatlan vesztegetési cselekményről, viszkis dobozba kerülő pénzről, bűnszervezetről, gengszterszervezetről stb.
Eközben a bíróság által megállapított tények a következők voltak:
„Minden” úgymond megjelölt bizonyíték visszautal önmagára és O. János kérdéses vallomására, valamint a vádlott társak homályos, utalásokkal és feltételezéseket tartalmazó, kiragadott megállapításaira. Az így felhívott bizonyítékok nemhogy zárt, logikailag egymásra épülő rendszert nem alkotnak, hanem ellentmondásosak, valószínűsítéseket és feltételezéseken alapulnak.”
„A bíróság számára értelmezhetetlen, hogy a nyomozó hatóság miért hisz 5 embernek, akik közül 1 meghalt, 50 vállalkozónak, meg a hozzájuk kapcsolódó legalább 20 kompetens személynek pedig nem, és azt figyelmen kívül hagyja. Ezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak.”
Itt tartunk, miközben 2013-ban már leplezetlenül működik az államilag szervezett, közgépesített maffia, a politikai és gazdasági hatalom teljességét nyíltan magukhoz ragadó kormányzó pártok és klientúrájuk. „Független” ügyészségünk ehhez még segítséget is nyújt: nem a földügyeket, az elcsalt, offshore végű cégek közbeszerzéseit, vagy éppen a trafikbotrányt vizsgálja, hanem a közérdekű bejelentőket üldözi személyes adatokkal való visszaélés címén.
Igen, ezt akartuk!(?) Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
