Tisztelt Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa!

Alulírott, dr. Dezső Antal ügyvéd, dr. Fapál László II. r. vádlott meghatalmazott védője, az alábbi perbeszéd vázlatot terjesztem a bíróság elé:

Elöljáróban engedjék meg, hogy hangot adjak azon tapasztalataimnak, amit én az évek során a katonai ügyészség, illetve az ügyészi szervezet munkájával kapcsolatban szereztem. Elárulom, hogy nekem nem rosszak a tapasztalataim, a katonai ügyészség, a katonai igazságszolgáltatás munkájával kapcsolatban. Ezekben az eljárásokban az elmúlt években mindig magas fokú szakmaiságot, a törvények szikár és maradéktalan betartását tapasztaltam.

Nekem messze nem olyan rossz a véleményem az ügyészség munkájáról általában sem, mint ahogyan az ebben a büntetőeljárásban mutatkozik. Azonban ebben az ügyben túl azon, amit ügyfelem első perctől kezdve elmondott az ügyészség munkájával kapcsolatban, olyan mennyiségű kritikát hallhattunk itt a bíróságon, hogy azt kell, hogy mondjam, az eddig szerzett jó tapasztalataim ezen ügy során bizony átértékelődtek.

S ami sajnálatosan a vallomásokon és az elhangzottakon túlmenően még inkább megingatta az eddigi felfogásomat, azok maguk az iratok, első helyen a vádirattal. Természetesen a bizonyítékok értékelésénél kitérek rá, kollégám is kitért rá, és minden bizonnyal a többiek is ki fognak rá térni. Hogy az iratok pontosan hol bizonyítják és támasztják alá - még ha csak közvetett módon is - azokat a vádlotti kritikákat, amelyek az ügyészség munkájával kapcsolatosan hangzottak el. Én csak annyit jegyeznék meg, hogy egy ilyen ügyben a vádhatóságnak nem elég a politikai függetlenségére ügyelnie, hanem a látszatát is el kell kerülnie annak, hogy bármilyen politikai motiváció vezeti. Márpedig a látszat most nem az ügyészségnek kedvez.

Természetesen gondolok itt a törvénysértő ígéretekre, a fogvatartások hosszának az ügyészség által elvárt vallomáshoz való hozzáigazítására. A vallomásokban elvárt nevek sugalmazására és még sorolhatnám. Eldöntöttem, hogy ezekkel a dolgokkal kizárólag csak annyiban vagyok hajlandó foglalkozni, amennyiben ez összefügg II. r. vádlott szerepével. Az pedig nem sok, nem is lehet sok, mert alig van vele szemben értékelendő bizonyíték.

Tisztelt Törvényszék!

Dr. Fapál László II. r. vádlott 2004. december 06-tól 2006. június 30. napjáig, tehát másfél évig volt közigazgatási államtitkár a HM-ben. A büntetőügy vádirata szerint ezen időszakának első percétől az utolsóig szándékos leplezőjévé vált egy akkor már – a vádirat szerint – 5 éve működő bűnszervezetnek. Mindezt pedig nem másért tette - a vádirat szerint - hanem anyagi ellenszolgáltatásért. A vádirat tartalmát mindannyian pontosan ismerjük, azt nem kívánom újra felolvasni. Hogy őszinte legyek, nem is lenne értelme, mert II. r. vádlott szerepét illetően kizárólag csak általános megállapítások vannak benne. A vádirat úgy mutatja be II. r. vádlottat és tevékenységi körét, hogy az amúgy 199 feladatból álló munkakörét körülíró HM Szervezeti és Működési Szabályzatból összeválogat féloldalnyi általános szöveget, amelyben hangsúlyt kapnak az „irányítja”, „ellenőrzi”, „jóváhagyásra felterjeszti” szavak. Persze a vádirat amiket ehhez kapcsol, semmiféle összefüggésben nincsenek a vádirat egyéb tartalmával. A vádirat mégis úgy foglalja össze II. r. vádlott szerepét, hogy az ő feladata volt a katonai szervezet, a HM PNRI, illetve NRH „megerősítése”. Ezért kapta a vádirat szerint a pénzt.

Ehhez képest a munkakörét körülíró vádirati általánosítással szemben a valóságban semmiféle beleszólása nem volt abba, hogy az önálló költségvetéssel rendelkező katonai szervezetek hogyan és milyen módon gazdálkodjanak. Nyoma sincs az anyagban annak, hogy ebbe bármikor beavatkozott volna. Hogy ezt mennyire nem gondolta komolyan az ügyészség, az abból is következik, hogy bár a vádirat azt tartalmazza, hogy Fapál László államtitkár a védelemgazdasági helyettes államtitkáron keresztül irányította a tárca gazdálkodási rendjének szabályozását és szakirányítási hatáskörében szakutasítást, intézkedést adott ki, még csak ki sem hallgatták az eljárás során a védelemgazdasági helyettes államtitkárt. A közigazgatási államtitkár hivatali beosztottja volt a védelemgazdasági helyettes államtitkár, Kunos Bálint, akinek a személye fel sem merült ebben a büntetőeljárásban, annak ellenére, hogy a vádirat az államtitkári utasításokat és intézkedéseket rajta keresztül véli megvalósultnak.

Sajnálatos módon a konkrét cselekményt illetően is elhallgat a vádirat egy nagyon fontos tényt: arról van szó, hogy Oláh János vallomása alapján az van a vádiratban, hogy az ún. visszaosztott pénz a teljes államtitkári időszakban, III. r. Nemes Dénesen keresztül jutott el a II. r. vádlotthoz. III. r. vádlott szerepével kapcsolatban szintén tényként írja le a vádirat, hogy III. r. vádlott 2004. október 30. napját követően „III. r. vádlott II. r. vádlottnak megbízási szerződés alapján kommunikációs tanácsadóként dolgozott”. Diszkréten elhallgatja a vád, hogy III. r. vádlott Fapál László államtitkári kinevezését követően mettől meddig volt a tanácsadója. Nemes Dénes, III. r. vádlott a „C” típusú nemzetbiztonsági vizsgálatát követően 2005. március 01. napjától 2005. június 31. napjáig (4 hónapig) volt a II. r. vádlott kommunikációs tanácsadója. Azt követően az MK Katonai Biztonsági Hivatal kezdeményezésére, a bíróság előtt is ismert okokból a II. r. vádlott - és fontos hangsúlyozni, hogy éppen Fapál II. r vádlott - a III. r. vádlottal szerződést bontott, és eltávolította a HM-ből.

A vádirat természetesen II. r. vádlottal kapcsolatban nem csak ezen a ponton ferdíti el a valóságot, hanem pl. azt is elfelejtik megemlíteni, hogy azok a szerződések, amelyek alapján a vádirat szerint az ún. visszaosztások történnek, egyik esetben sem a II r. vádlott államtitkári időszaka alatt köttettek meg! Nem tud az ügyészség olyan szerződést felhozni, amelyek megkötéséhez bármilyen módon köze lehetne II. r. vádlott személyének, mivel amikor ő az államtitkári pozícióját elfoglalta, akkor ezek már létező jogviszonyok voltak. Azzal kapcsolatban pedig, hogy ő azért kapta volna a különféle összegeket, hogy a katonai szervezetet – bármelyiket is – gazdaságilag erősítse, cáfolhatatlan tény, hogy ez már csak azért sem lehetett így, mivel az ő államtitkári időszaka alatt ezektől a szervezetektől kizárólag megvonások történtek, létszámban és költségvetésben is. Fapál László kinevezésekor a honvédelmi minisztertől egyik fő feladatául azt kapta, hogy szűkítse, karcsúsítsa a HM és a háttérintézmények létszámát és költségvetését, és azt bizonyíthatóan végre is hajtotta. A vádiratban megnevezett szervezetek vonatkozásában is.

Számomra elég érdekesen néz ki ennek a vádiratnak a logikája, amely fő mondanivalóját tekintve nem mást állít: a II. r. vádlott azért kap pénzt, hogy valamit erősítsen, azonban azt mégis csak gyengíti, továbbá azért kap pénzt, hogy egy olyan bűncselekmény-sorozatot leplezzen, ami az ő másfél éves államtitkári beosztását megelőzően kb. 5 éve már zajlott, sőt a vádirat szerint a beosztásának megszűnése után is 2010 januárjáig tovább folyt. Én csak azt nem értem, hogy ha mindehhez kellett a közigazgatási államtitkár, mégpedig úgy, hogy az 50 %-át „elvitte” az ún. visszaosztott pénznek, akkor miért nem kellett a korábbi közigazgatási államtitkárokat, illetve e beosztás megszűnését követően a szakállamtitkárokat ebbe bevonni. Miért csak Fapál László volt az, akire ehhez szükség volt, aki a vádirat szerint, teljesen életszerűtlenül, beosztásának első percétől az utolsóig ún. visszaosztott pénzt kapott a nem létező erősítésért, és a nem létező leplezéséért.

Tehát vádirat szerint létezik egy tíz évig működő bűnszervezet, amelynek egy meghatározó tagja mindössze másfél évig van olyan pozícióban, hogy a szervezet bűnös tevékenységét leplezni tudja. Vele a szervezet tagjai egy, mellette mindössze négy hónapig dolgozó, kollégáján keresztül tartották a kapcsolatot. Négy hónap a tíz évből! Ezalatt pedig olyan bűncselekmények bevételeiből kért volna jelentős részesedést, amelyek hivatali ideje előtt valósultak meg. Ha ez bűnügyi regény vázlata lenne, nem pedig vádirat, a kiadó azonnal visszadobná a szerzőnek.

Még jó, hogy nem azt állítják róla, hogy utána még a hallgatásért is kapott ún. visszaosztott pénzt. Sem időpontot, sem elkövetési időpontot, sem elkövetési helyet – egyetlen eset, a viszkis dobozos teória kivételével – nem tartalmaz a vádirat. Pusztán, mint valami rossz sláger refrénje ismétlődik meg szó szerint tényállásonként a helyszínt és időpontot nem tartalmazó kijelentés, hogy mindennek az 50 %-át Fapál eltette.

Tisztelt Törvényszék!

Azon túl, hogy a lehető legnehezebb védekezni egy olyan váddal szemben, ami csak minimális konkrétumot tartalmaz, és hemzseg az olyan kijelentésektől, hogy - és ezeket most szó szerint  - idézem: „pontosan meg nem állapítható alkalommal és helyszíneken”, „pontosan meg nem állapítható körülmények között”, „pontosan meg nem állapítható időpontban”, „pontosan meg nem állapítható arányokban” történt valami, és ezzel megpróbálja lehetetlenné tenni a konkrét cáfolatát, ezért ez a vád nem felel meg a törvényes vád kritériumainak sem. Pontosan éppen ezért nem felel meg annak. Hogyan is tudná bizonyítani valaki, hogy máshol volt, amikor valami történt, ha nem írják le, mikor és hol történt? Hogyan tudná bizonyítani, hogy nem úgy történt, ha pontosan nem írják le, hogy mi is történt?

A Be. 2. § (2) bekezdése szerint akkor törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt kezdeményezi a bírósági eljárás lefolytatását.

A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb. (1/2007. BK vélemény)

Nem véletlen, hogy ezt írja le a törvény, mert egy elkövetői magatartásnak a leírása csak így történhet korrekten, csak ez felelhet meg az Alaptörvény és a büntetőeljárás alapelveinek. Az ügyészség vádja ebben a tekintetben nem törvényes, ilyen általánosító módon álláspontom szerint senkit nem lehetne megvádolni. De hogy ez miért történt így mégis, arra világos magyarázatot adnak az állítás tartalmát kitöltő bizonyítékok. És csak azért beszélek többes számban, mert a vádirat megint csak törvénysértő módon, általánosságban felsorol 13 bizonyítékot, mintha mindezek alátámasztanák Fapál László bűnösségét. Azért mondom, hogy törvénysértő módon, mert a Be. 217. § (3) bekezdés i./ pontja szerint a vádiratnak tartalmaznia kell a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy azok mely tény bizonyítására szolgálnak.

Akkor rá is térek az ügyészség által megjelölt bizonyítékok értékelésére. Bár az ügyészség nem így gondolja, de bizonyíték, méghozzá álláspontom szerint az ítéleti tényállást megalapozó legfontosabb bizonyíték, Fapál László gyanúsítotti- és vádlotti vallomása. Ez a vallomás konzekvens, az első perctől fogva azonos tartalmú, és az eljárás során keletkezett valamennyi bizonyítékkal összevágó, és alátámasztott. Természetesen, kivéve Oláh János vallomását. És itt rögtön megjegyzem, hogy azzal sem időben végig van ellentétben, hanem csak 2010. május 10. napját követően. Oláh János addig ugyanis kétszer tett magára nézve is beismerő vallomást tett (2010. április 22.; május 03.), és ezen vallomásai még nem mutattak a II. r. vádlott későbbi vallomásaival ellentétet.

Akkor itt rátérek Oláh János vallomásának értékelésére. Mivel úgy gondolom ez az, amivel foglalkozni kell, a többi bizonyíték, amit az ügyészség megjelöl, valójában nem bizonyít semmit, nem is bizonyíték II. r. vádlott vonatkozásában. Ha csak nem a javára szóló bizonyítékokat sorolt fel az ügyészség a vádiratban. Kizárólag Oláh János vallomása tartalmazza azokat az állításokat, amelyeket a tényekben szegényes vád tartalmaz.  Kizárólag Oláh János vallomása az, amelyre alapíthatná Fapál László bűnösségét a bíróság. Kizárólag Oláh János vallomása, de annak sem a teljes vallomása, hanem csak a 2010. május 10. napját követő része, amikor is az eljárásjogi helyzetében – a jegyzőkönyvek tanúsága szerint is – változás állt be, amely jegyzőkönyv szó szerint úgy kezdődik, hogy a vallomását innentől kezdve annak reményében és fényében folytatja, hogy az ügyészség majdan hozzá fog járulni ahhoz, hogy ő a tárgyalásról lemondva enyhébb büntetéssel ússza meg az ügyet, mint egyébként.

Tisztelt Törvényszék!

Látszik, hogy Oláh János vallomását 2010. május 10-ig azért mondta el, mert becsapták, azt ígérték neki, hogy büntetlenséget fog élvezni, ha olyan bűncselekményeket tár fel, amelyekről a hatóságnak addig még nem volt tudomása. Teljesen mindegy, hogy ott volt a védője vagy sem, tájékoztatta vagy sem, tény, hogy bizonyosan ebben a hiszemben tette meg a vallomását. Nehéz is lenne másképpen elképzelni, hiszen van-e olyan normális ember, aki sorra tár fel magáról súlyos bűncselekményeket, pusztán önszorgalomból, az eljárás segítése érdekében. Természetesen több módon rá lehet bírni valakit vallomástételre, ennek van bűnös változata is: a vallomásra kényszerítés, de létezik olyan is, amit ugyan nem büntet a törvény, de mégsem a kihallgatás legtisztább eszköze - a vallomásra csábítás. Megítélésem szerint Oláh János esetében ezt történt 2010. május 10. napjáig, és ez folytatódott új fordulatot véve 2010. május 10. napját követően is. Mi hangzott el pontosan a 2010. május 10. napján tartott kihallgatás kezdetén?

„Eljáró katonai ügyész kioktatja a gyanúsítottat, hogy a Btk. 255/A. § (1) bekezdése alapján a Btk. 252. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetője élvez büntetlenséget, a 252. § (2) és (3) bekezdésében foglalt bűncselekmény elkövetője büntetlenséget nem élvez.”

Oláh János gyanúsított: „A kioktatást megértettem, a korábbi vallomásaimat is ezen kioktatás tudatában is fenntartom.”

„További cselekményeket kívánok a hatóság elé tárni, mely bűncselekmények elkövetésében én is részt vettem. Az ügyvédemmel konzultálva a későbbiekben a tárgyalásról lemondást fogom kérni. A vallomásomat erre tekintettel kívánom megtenni.”

Oláh János ekkor emeli be Fapál Lászlót, és rajta keresztül utalásszerűen Juhász Ferenc honvédelmi minisztert és Zámbori Mihály kabinetfőnököt a büntetőeljárásba. És alapozza meg a későbbi viszkis doboz nevű politikai kommunikációt. Fontos hangsúlyozni, hogy Oláh János ezt megelőzően kétszer vallomást tett, abban többször elmondta, hogy állítása szerint kik, hogyan, és miként részesedtek a pénzből. Említést sem tett arról, hogy ebből a közigazgatási államtitkár, a miniszter vagy a kabinetfőnök részesedett volna. Minden fillérnek elmondta korábban a helyét, ha igaznak fogadnánk el az addigi vallomásait, azt kell mondani, hogy önmagában az egy kerek történet. Aztán 2010. május 10. napján minden különösebb magyarázat nélkül azt állítja, hogy eddig egyszer sem mondott igazat, mert a teljes összeg 50 %-a Nemes Dénesen keresztül Fapál államtitkárhoz jutott, aki abból részesítette a feletteseit is.

Persze mindez nem egyszerre hangzik el, először csak arról beszél, hogy Fapállal kizárólag Nemes Dénesen keresztül tartotta a kapcsolatot. Aztán a vallomásának legvégén jön elő azzal, hogy amikor már nem is Fapál Lászlóról van szó - mintha csak akkor jutna eszébe, hogy kevés lehet a közvetett bizonyíték - azzal fejeli meg a vallomását, hogy egy alkalommal 2006 elején, mivel Nemes Dénes nem tudta elvinni Fapál államtitkárnak a pénzt („mivel nem ért rá”), őt kérte meg, hogy vigye el azt. Ez 12 millió forint volt, aminek állítása szerint egyharmada belekerült egy viszkis dobozba, amit az államtitkár úr nemes egyszerűséggel, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, átvitt a főnökének, Juhász Ferencnek. Persze arra nincsen ésszerű magyarázat, hogy miért éppen viszkis dobozban, amikor Juhász Ferenc kifejezetten megtiltotta az ajándékozását? Hogyan lehet az, hogy őt egyedül hagyták a szigorúan ellenőrzött államtitkári irodában, holott arra még példa nem volt?

A vádirat szerkesztőit az sem zavarta, hogy a 12 millió forint ún. visszaosztott pénz matematikailag sem jön össze. Hiszen, ha megnézzük részletesen a vádiratot, és 2005. évre mindent összeadunk, majd levonjuk a 20 %-ot, és elfelezzük Oláh János által megadott számítási mód szerint, összességében nem juthatott 12 millió forint az ún. visszaosztott pénzekből. (A 2005. évi ún. visszaosztott pénz 20% költség, majd 50% saját rész levonását követő pénz összesen 10 millió 900 ezer forint lehetett, amit az I/1. - I/8. vádpontoknál már szétosztott az ügyész). 

Tehát fontos leszögezni, hogy a vádban szereplő cégeknek nem is volt akkora megbízásuk, hogy a visszaosztott 5-10 százalékokból az ún. 20%-os költség levonását követően, az 50% mértékű ún. visszaosztott pénz ennyire kijött volna 2005. évre. Arról már nem is ejtek szót, hogy az I. vádpontban egyetlen vádirati összegszerűség sem jó.

Oláh János vallomásának bizonyítékok közül történő kirekesztését nem más, mint a saját védője kérte a legjobban a bíróságtól. Az elmeszakértői vélemények alapján megállapítható, hogy Oláh János vallomása megtétele során személyiségzavarban szenvedett. Az Országos Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézete OSZ. 3166/2012. számú szakvéleményében megállapította, hogy „a nyomozati eljárás során tett vallomásainak időszakában is a fentebb részletezett kevert személyiségzavarban …. nyilvánulhatott meg, és amely kóros elmeállapot képtelenné ugyan nem tette arra, de közepes fokban korlátozta abban, hogy cselekménye, vallomása következményeit felismerje vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.”  Az igazságügyi szakértők megállapították azt is, hogy Oláh János jelenleg is személyiségzavarban szenved.

Jogi álláspontom szerint, akár kizárja a bíróság Oláh János vallomását a bizonyítékok közül, akár nem, azokat a részeit a vallomásának semmiképpen sem lehet ítéletet magalapozó bizonyítékként értékelni, amelyek 2010. május 10-én vagy azt követően keletkeztek, tekintettel arra, hogy azok kifejezetten a tárgyalásról való lemondás céljából születtek, és a Be. 538. § (9) bekezdése kizárja a bizonyítékok közül azt a megállapodást (értelemszerűen az annak alapján tett vallomást), ami a tárgyalásról való lemondással összefüggésben keletkezett, ha később a tárgyalásról lemondás nem jön létre. A tárgyalásról lemondás bírósági jóváhagyása nem történt meg, az pedig, hogy ez esetben sem a jogszabályoknak megfelelően vette fel a jegyzőkönyvet az ügyészség, semmiben nem változtat azon a tényen, hogy a vallomását felhasználni nem lehet. 

Mindezek alapján többszörösen vonatkoznak Oláh János vallomására a Be. 78. § (4) bekezdésében foglaltak, miszerint „nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet az ügyész bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg.”

Mert egyfelől a személyiségzavaros vádlottnak alaptalan, jogellenes ígéretekkel való (hogy az igazságügyi szakértőt idézzem: csábításával) vallomásai születtek, de tiltott módon kerülne felhasználásra Oláh János vallomásának azon része is, amely a tárgyalásról lemondással összefüggésben keletkezett.

Ha minden törvényi aggálytól mentes lenne Oláh János vallomása, és az elmeszakértők sem állapították volna meg egységesen, hogy nem volt teljesen beszámítható vallomásának megtételekor, akkor is rendkívül aggályos lenne egy később megváltoztatott vallomás alapján valakit bűnösnek kimondani úgy, hogy azt semmilyen más bizonyíték nem támasztja alá. Márpedig határozottan kijelenthető, hogy nincsen olyan bizonyíték, amivel Oláh János 2010. május 10. napi vallomásbővítése alátámasztható lenne.

Menjünk végig azokon a bizonyítékokon, amelyeket az ügyészség Oláh János vallomásán kívül még megjelölt:   

1. Huszti András Ernő IV. r. vádlott feljelentése és vallomásai semmilyen információt nem tartalmaznak arra nézve, hogy II. rendű vádlott bármilyen szinten közreműködött volna a vád tárgyává tett cselekményben vagy tudomása lett volna erről. IV. rendű vádlott fentebb részletezett vallomása semmilyen bizonyítékot nem tartalmaz arra nézve, hogy bármilyen bűncselekményből származó pénzből részesült volna II. rendű vádlott.

2. Bakos Zsolt XII. r. vádlott vallomása semmilyen információt nem tartalmaz II. r. vádlott bűnösségére vonatkozóan.

3. Szabó Attila László XIV. r. vádlott vallomásában semmilyen említést, de még csak utalást sem tesz II. r. vádlottra.

4. Toma László XV. r. vádlott vallomásában semmilyen említést, de még csak utalást sem tesz II. r. vádlottra.

5. Nagy Imre VIII. r. vádlott vallomásában semmilyen említést, de még csak utalást sem tesz II. r. vádlottra.

6. Takács István ezredes vallomása az egyetlen, ami tartalmaz olyan utalást, amit a vád értelmezhet úgy is, hogy az bizonyíték lehet II. r. vádlottal szemben. Takács István ezredes beszámolt egy olyan megbeszélésről Oláh Jánossal, ahol állítólagosan az hangzott el, hogy az ún. visszaosztott pénzek fele felfelé ment. Ha korrekten értelmezzük a vallomását, akkor annak ennyi az értékelhető tartalma, és nem több. Természetesen az ügyészek beleírják a jegyzőkönyvbe Fapál László, Zámbori Mihály és Juhász Ferenc nevét, azonban Takács a nyomozás során és a tárgyaláson kifejezésre jutatta, hogy név szerint Fapál László neve nem hangzott el, csak ő úgy gondolta, hogy róla lehet szó. Megjegyzem, Takács István ezredes 2002-től 2005 februárjáig külföldön, Belgiumban volt. (Takács vallomása szerint 2004. vagy 2005. évben mondott ilyet Oláh János neki, hogy felfelé megy a pénz). Takács ezredes abban is téved, hogy a főosztályvezetők főnöke a közigazgatási államtitkár volt.

Mert a HM SZMSZ-ből egyértelműen kiderül, hogy egyrészt a Védelemgazdasági Főosztály a védelemgazdasági helyettes államtitkárhoz tartozott, másrészt Oláh János 2007. január 01-től került főosztályvezetői beosztásba, akkor pedig már közigazgatási államtitkári poszt sem volt, és Fapál László sem volt a HM-ben hivatali beosztásban.

Meggyőződésem, hogy Takács István, amikor a vallomásának ezt a részét tette, akkor kifejezetten Fapál László személyére vonatkozó célzott kérdésre kellett, hogy válaszoljon, hiszen miért említette volna Fapál Lászlót különben név szerint, miközben vallomásának lényegi része arról szól, hogy az ő neve el sem hangzott, amikor a pénz felfelé történő osztásáról beszélt neki Oláh János. Hangsúlyozom, el sem hangzott Fapál László neve, de a jegyzőkönyv mégis tartalmazza azzal, hogy Takács őrá gondolt, de ez a név soha el nem hangzott. Ebből is látszik, az a többi vádlott által oly sokszor megemlített tény, hogy az ügyészek szóba hozták Fapál Lászlót, Zámbori Mihályt és Juhász Ferencet és célzottan az ő szerepükre voltak kíváncsiak. Takács István vallomásának nyelvezete, szóhasználata elárulja, hogy itt is erről van szó. Ugyan nem hangzott el Fapál László neve, de mégis úgy van megfogalmazva a jegyzőkönyv, mintha valaki egy kérdésre válaszolva hozná szóba a nevét.

Hadd említsek még egy példát a sugalmazó ügyészi kérdésekre. Nagy Imre VIII. r. vádlott bíróság előtti vallomásában a következőket mondja: „Waltner Roland megkérdezte tőlem, hogy van-e információm arra vonatkozólag, hogy a HM felső vezetői közül kapott-e valaki kenőpénzt? Én megkérdeztem kire gondol? Mire ő nevek nélkül mondta a honvédelmi minisztert, az előző minisztert és a közigazgatási államtitkárt. Én mondtam neki, hogy honnan lenne információm, mikor személyesen jó ha egyszer találkoztam a fenti urakkal…Erre ő mondta, hogy akkor menjek  vissza a börtönbe és még gondolkodjak.”(/29. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/7 alatt csatolt vallomás 4. oldal)

Nagy Imre VIII. r. vádlott bírósági vallomása bizonyítja, hogy a katonai ügyészség nem elfogulatlanul, hanem a Be. szabályait megszegve irányította a nyomozást és konkrét személyekre próbált vallomást kicsikarni az előzetes letartóztatás kényszerében lévő vádlottaktól.

7. Csoma Péter polgári személy tanú vallomása II. rendű vádlottra vonatkozóan semmilyen említést, de még csak utalást sem tesz.

8. Lisz András polgári személy tanú vallomása II. rendű vádlottra vonatkozóan semmilyen említést, de még csak utalást sem tesz.

9. Hámos György polgári személy tanú vallomása II. rendű vádlottra vonatkozóan semmilyen említést, de még csak utalást sem tesz.

10. elhunyt Kovács György polgári személy tanú vallomása mindössze annyit tartalmaz, hogy II. r. vádlottat ismeri. Tekintettel arra, hogy II. rendű vádlott államtitkári beosztást látott el, így nyilván sokan ismerték, ismerhette Kovács György is.

11. Dobrosi Zsolt polgári személy tanú vallomása II. rendű vádlottra semmilyen említést, de még csak utalást sem tesz.

12. A nyomozás során beszerzett szerződések és a hozzájuk kapcsolódó iratok II. r. vádlottra semmilyen említést, de még csak utalást sem tesznek.

Az elmondottakból látszik, hogy az ügyészség a vádat egy személyi bizonyítékra alapította. II. r. vádlott bűnösségét a II. r. vádlott és a vádlott társak is tagadták. Még azok is, akik magukra terhelő vallomást tettek. Az vádhatóság által megjelölt tanúk a II. r. vádlottra semmilyen értékelhető információval nem szolgáltak. A védelem által indítványozott tanúk pedig egyértelműen cáfolták Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett, és a vádirattal szó szerint megegyező vallomásának valóságalapját, életszerűségét.

Nézzük részletesebben:

Lévai István Attila dandártábornok, I. r. vádlott a II. r. vádlott terhére rótt bűncselekményben betöltött szerepét tagadta.

Huszti András Ernő dandártábornok IV. r. vádlott magára részben terhelő vallomást tett, de II. r. vádlott szerepét tagadta.

Nemes Dénes III. r. vádlott a nyomozás során nem tett vallomást, a bírósági vallomásában kifejtette, hogy Oláh János vallomása fikció, amelyet kényszer vagy erős pszichés befolyás alatt koholt ellene és a II. r. vádlott ellen.

Dr. Lakatos András Szilárd XI. r. vádlott magára terhelő vallomást tett, de II. r. vádlott szerepét tagadta.

Juhász Ferenc tanúvallomásában kifejtette, hogy „…népmesei elemnek vagyok kénytelen minősíteni a viszkis doboz teóriát.”„Soha nem kértem, soha nem kaptam, és soha nem kezdeményeztem pénz megszerzését az itt mögöttem ülő uraktól és másoktól sem.” (/89. számú tárgyalási jegyzőkönyv 26-27. oldal)

Zámbori Mihály tanúvallomásában előadta, hogy „ Nem tartom elképzelhetőnek, hogy bárki is végigvonul a folyosón a miniszter úrhoz egy üveg itallal, hiszen a tiltás mindenkire vonatkozott, tehát a közigazgatási államtitkárra és a portásra is.” (/116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal 13. bekezdés) „Nincs tudomásom arról, hogy bárki, köztük Fapál úr pénzt kapott volna.” (/116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 8. oldal 6. bekezdés)

Liczek Györgyné tanúvallomásában szerepel, hogy „… Ki van zárva, hogy ebben a szobában Fapál úr Oláh úrral tartózkodott volna, Fapál úr dolgozószobájában pedig soha nem tárolunk italt. Látnom kellett volna, ha Fapál úr átmegy a miniszter úrhoz egy italos dobozzal. Az italos táskák is a pihenő szobában voltak elzárva, illetve a miniszter urat nem is lehetett megköszönteni. Biztosan nem maradhatott Oláh úr az államtitkár úr szobájában egyedül, mert vagy én, vagy a titkárságvezető bementünk, még akkor is bementünk, vagy beálltunk az ajtóba, amikor a szakreferens jött le az elöljárójával, mert ők ketten sem maradhattak egyedül.” (/89. számú tárgyalási jegyzőkönyv 30. oldal 2-4. bekezdés)

Tisztelt Törvényszék!

Ezek azok a bizonyítékok, amelyek alapján mérlegelnie kell a bíróságnak, és döntenie kell II. r. vádlott felelőssége tekintetében. Márpedig a bizonyítékok Fapál László ártatlanságát támasztják alá. És valamennyi bizonyíték gyakorlatilag cáfolja, de semmiképpen sem erősíti Oláh János 2010. május 10. napján tett vallomását. Ha ezek a bizonyítékok, akkor mit is kér valójában az ügyészség a bíróságtól?

Azt kéri az ügyészség, hogy Dr. Fapál László II. r. vádlottat ítélje el a bíróság egy olyan vádlott-társ vallomása alapján, aki a saját felelősségét csökkentve, a büntetőeljárás felelőssége elől menekülve, súlyos személyiségzavarban szenvedve egy megváltoztatott vallomásban tesz terhelő vallomást a II. r. vádlottra, az ügyészséggel kötött megállapodás keretében. Ez így kimondva még hajmeresztőbbnek tűnik, mint ha csak az iratokat olvasgatja az ember.

Azt kéri az ügyészség, hogy a bíróság egy darab ilyen „bizonyítékra” vállalja fel a felelősségét, hogy egy köztiszteletben álló volt állami vezetőnek és családjának még inkább tönkre tegyék az életét.        

Azt gondolom, Tisztelt Bíróság, hogy az ügyészség ezen kívánalma egy cseppet sem korrekt, ebben az ügyben már nyomozati szakban állást kellett volna foglalni, és nem lett volna szabad vádat emelni Fapál Lászlóval szemben.

Tisztelt Törvényszék!

Számtalan büntetőügy indult és indul politikai indíttatásból. Számtalan ügyet valamilyen formában meglovagolnak, vagy meglovagolhatnak bizonyos politikai erők. Én úgy gondolom, egy védőnek ezzel nem szabad foglalkoznia, és szerencsére a bírósági tárgyalás már az a színtér, ahol kizárólag a vádirat és a jogszabályok kerülnek értékelésre. Az, hogy a nyomozás során a politikai szereplők a kelleténél nagyobb súlyt kaptak ebben az ügyben, az érződik egyfelől azokból az ügyészi kérdésekből, amelyek mindenáron Fapál László és Juhász Ferenc személyét célozták, és amiről itt a tárgyaláson szinte valamennyi vádlott számot adott. Az is árulkodó, hogy a vádirati szereposztás szerint miért éppen Fapál László a II. r. vádlottja ennek az ügynek, hiszen nála sokkal súlyosabb váddal illetett személyek csak utána következnek a sorban, rendbeliségben.

Én azt kérem a Tisztelt Törvényszéktől, hogy a „Tábornokperben” hozzon ítéletet, és ne a „Viszkisdoboz ügyben”, mert a kettő, úgy gondolom, nem ugyanaz. Az első egy büntetőügy, a második egy politikai konstrukció. A volt honvédelmi miniszter úgy fogalmazott itt a tárgyaláson, hogy a viszkis dobozos történet népmesei motívumnak tekinthető. A hasonlattal egyetértek, de úgy gondolom, hogy azért választási kampányszlogennek sem volt utolsó. Hiszen ennek az ügynek a lényegét a legkevésbé sem az állítólagos viszkis dobozba állítólagosan beletett pénz határozza meg. Ez csak Oláh János többször módosított egyik vallomásának a végén szereplő agyszülemény, amely minden ténybeli alapot nélkülöz és ellentétes minden egyéb bizonyítékkal. Meggyőződésem, hogy a viszkis dobozos történet csak bizonyos újságcikkek, televíziós tudósítások megírásához szolgáltathatott alapot, nem pedig egy bíróság ítéletéhez.

Mindezek alapján indítványozom, hogy a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Dr. Fapál László II. r. vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján mentse fel.      

Budapest, 2013. január 16.

                                                                                               Tisztelettel:

                                                                                      (Dr. Dezső Antal ügyvéd)

                                                                                         meghatalmazott védő