Szakértők meghallgatásával folytatta munkáját a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa. O. János, XVI. rendű vádlott elmeállapotával kapcsolatos kérdésekre kellett választ adniuk a védelem által benyújtott magánszakvéleményt készítő és a bíróság által kirendelt igazságügyi elmeorvosoknak. Az igazságügyi elmeszakértők véleményüket teljes egészében fenntartották.
Emlékeztetem olvasóimat, hogy Dr. Horváth Z. Péter ügyvéd, O. János, XVI. r. vádlott védője korábban szakvéleményt nyújtott be a bíróságnak, amelyben az elmeszakértő szerint:
„A dokumentumok és a személyes vizsgálat adatai azt támasztják alá, hogy az előzetes fogvatartás első napjait követően fokozatosan súlyos tudatbeszűkülés lépett fel, mely a pszichotikus határt (kóros elmeállapot) elérte, és amely cselekedeteiben, magatartásában, megnyilatkozásaiban, beszámíthatóságában közepes fokban korlátozta.”
A védő által benyújtott szakvélemény ellenőrzésére a katonai bíróság igazságügyi szakértőket rendelt ki. Az igazságügyi elmeorvosok megállapították, hogy O. János tábornokot a kóros elmeállapot képtelenné ugyan nem tette arra, de közepes fokban korlátozta abban, hogy cselekménye, vallomása következményeit felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
Az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet szakvéleményét illik komolyan venni
A bírósági szakértők azt is megállapították, hogy nem súlyos tudatbeszűkülés, hanem kevert személyiségzavar, illetve ennek szorongásos, regresszív dekompenzálódása vezetett O. János korlátozott beszámítási képességéhez.
A szakértők szerint O. János tábornok személyiségzavara fiatal felnőtt korában alakult ki, 2010 nyarán már dokumentált volt, és a környezeti hatásoktól függően bármikor dekompenzálódhat (megjegyzés: elsődlegesen stressz helyzetekben a szellemi zavar megjelenhet). O. János tábornok előzetes letartóztatásának traumatikus élménye személyiségét felborította, személyiségzavara dekompenzálódott. Könnyen befolyásolhatóvá vált, mindig másoknak akart megfelelni, a kihallgatásakor éppen az ügyészi elvárásoknak igyekezett megfelelni. Bármi áron ki akart kerülni a börtönből, így védekezett a stressz helyzet ellen. Hajlamos volt arra, hogy a múlt eseményeit kiszínezze, eltúlozza, vagy – a fokozott megfelelni akarás miatt - éppen ne a valóságot mondja. A katonai ügyész O. János tábornok „meseszövésre” való hajlamára vonatkozó kérdésére úgy válaszolt, hogy a vádlottnál „a valóság és a fikció össze is mosódhatott”. O. János ügyészekkel kötött alkujában (tárgyalásról lemondás) a szakértők „csábítást” láttak, aminek elfogadását a személyiségzavar elősegítette, ami „minden bizonnyal így is történt”. O. János saját magára tett terhelő vallomását is úgy értékelte a szakértő, hogy stressz helyzetben a személyiségzavar ezt idézi elő. Ügyészi kérdésre a szakértők elmondták, hogy O. János börtönben történt gyógyszeres kezelése személyiségzavarában nem játszik jelentős szerepet, csupán kritikai érzékét csökkenthette.
Az igazságügyi szakértők szerint a vádlott szabadlábra helyezése után is súlyos depressziós állapotban volt, a provokált helyzetek (pl. egy újabb kihallgatás) újra és újra egyensúlybomláshoz vezetett és a személyiségzavar dekompenzálódott, így a már szabadlábon tett vallomásai tekintetében is fennállt a közepes fokú beszámíthatósági korlátozottsága. A szakértők megállapították, hogy O. János tábornok a felelősséget igyekezett szétporlasztani, regresszív állapota (a felelősség áthárítása) személyiségzavarának egyik jele volt.
Waltner Roland őrnagy, katonai ügyész agresszív, támadó kérdéseket tett fel a szakértőknek, akik azt méltósággal viselték. Legalább képet kaphatott a hallgatóság arról, hogy milyen lehetett a gyanúsított kihallgatások hangulata, ha az ügyész azt megengedi magának egy nyilvános tárgyaláson, hogy a szakértői intézet vezetőjével tiszteletlen legyen.
