Viszkisdoboz

Amióta számomra a „viszkisdoboz-ügy” elkezdődött, azaz letartóztatásom óta több alkalommal tettem vallomást, de csak idén januárban, a bíróság előtt éreztem úgy, hogy a velem szemben ülőket érdeklik is a válaszaim. Egy érdemi vallomáshoz ugyanis két ember kell: az, aki legjobb tudása szerint válaszol, és az, aki felteszi az igazság feltárásához szükséges  releváns kérdéseket. Az eljárás ügyészségi szakaszában ez utóbbi hiányzott. Végig azt éreztem, hogy ha olyasvalamit mondok, ami nem vág egybe az ügyész előzetes koncepciójával, akkor mindjárt lezárja az adott témát. Az is előfordult nem egyszer, hogy kihallgatóm megfenyegetett, hogy bajba kerülök, ha nem azt mondom, amit hallani akar. A bíróság előtt végre olyan részletekről is kérdeztek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy végül kiderüljön a teljes igazság. 

 A Katonai Tanács (Fotó: Magyar Hírlap)

A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa előtt tartott első tárgyaláson (2012. január 30-31.) vallomást tettem, utána pedig a katonai ügyész, a védők és a bírósági tanács tagjai – ebben a sorrendben, mert kiemelt ügyről van szó - kérdezhettek. A kérdéseket a jegyzőkönyv ugyan nem tartalmazza, de a válaszból kiderül, hogy az adott személy kérdése mire irányult.  

A HM-ben úgy működött, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal vezetője minden pénteken először a miniszter úrhoz ment valamennyi szakterület vonatkozásában referálni az adott heti államtitkot tartartalmazó jelentésekről, majd a közigazgatási államtitkárhoz, a helyettes államtitkárhoz és végül a politikai államtitkárhoz, illetve a Honvéd Vezérkar Főnökéhez azon szakterületek vonatkozásában, ahol valamilyen értékelhető információ született. Mindig kihangsúlyozta Stefán Géza vezérezredes úr, hogy ez csak tájékoztatási célú és amennyiben intézkedés szükséges, abban az esetben meg fogja tenni és meg is mondja, hogy milyen intézkedést kell tenni. Lévai tábornok úr vonatkozásában – miután december 3-án bevittek az ügyészségre az első gyanúsítotti kihallgatásra – eszembe jutott, hogy valamit olvastam róla. Ilyen jelentés minden héten volt 5-20 darab. Ha Stefán Géza vezérezredes úr beteg volt és nem dolgozott, abban az esetben nem jött senki, mert a helyettese sem volt jogosult arra, hogy engem tájékoztasson. Amennyiben intézkedni kellett, az intézkedéseket megtettem, de erre vonatkozóan semmilyen nyilatkozatot nem tudok tenni a bíróság előtt, mert államtitkot képez. Nem emlékszem az információra, de ha emlékeznék is rá, akkor sem mondhatnám el, mert az is államtitok. A referálás úgy történt, hogy pénteken bejött a vezérezredes úr, akkor mindenkinek ki kellett mennie az irodámból. Leült velem szemben, elém tette a mappát, egyenként elolvastam a jelentéseket, mindegyiket aláírtam, aztán a hóna alá csapta a mappát és távozott. Írásban semmilyen adat nem áll rendelkezésemre, csak ami a fejemben megmaradt. Voltak a rendszerben problémák az élet minden területéről, de nem mondhatom el. Soha nem volt ilyen leírva konkrét személy és konkrét bűncselekmény ügyében, mert ha ilyet látok, azt a KBH sem tudta volna elvinni előlem, mert onnantól kezdve felmerült volna a bűncselekmény gyanúja, hogy valaki hivatali visszaélést, vagy bármi mást elkövetett volna. Mindig volt valami elködösítő a végén ami arról szólt, hogy rajta vagyunk, további intézkedéseket teszünk operatív eszközökkel stb. Ha konkrét intézkedést írt a főigazgató úr, akkor vélelmeztem a miniszteri beleegyezést, hiszen nem alám, hanem a honvédelmi miniszter alá volt rendelve. Bármit kért, azt megtettem, de erről nem nyilatkozom. 

 

A korábbi vallomásomat teljes mértékben fenntartom. Koordinációs értekezletre mentem fel a titkárságvezetőmmel együtt, amikor jött velem szemben Stefán vezérezredes úr és félrehívott. A mondandója tartalmára már pontosan nem emlékszem, de az volt a lényeg, hogy Lévai tábornok úr valamilyen intézkedést tett. Az ilyenre nagyon mérges szoktam lenni, mert aki ismeri belülről a HM működését az tudja, hogy sok visszaélés történik az elöljárók nevével. A rendszer sajnos úgy működik, hogy emberek folyamatosan arra hivatkoznak, hogy XY azt mondta és végrehajtják. Ez egy szigorúan hierarchizált szervezet. Ki fogja felhívni az államtitkárt, ki fogja felhívni a minisztert és megkérdezni, hogy Miniszter Úr, tényleg elrendelte ezt meg ezt. Törekedtem arra, hogy mindenki a saját hatáskörének megfelelően döntsön. Folyamatosan berohangált hozzám a főosztályvezető helyettese és mindenki és azt kívánták tudni, hogy milyen döntést fogok hozni egy olyan ügyben, ami egyébként még nincs is felterjesztve. Határozottan visszaszorítottam mindenkit a saját hatáskörébe és azt mondtam, hogy a HM hatásköri jegyzéknek megfelelően tessék dönteni. Amikor felkerült hozzám az anyag, nem fogadtam el, hogy nincs alternatíva, ezért mindenkinek legalább két alternatívát fel kell terjesztenie, hogy valóban legyen számomra döntési lehetőség. Ilyen szellemben dolgoztam és dolgoztattam. Hogy Lévai tábornok és még nagyon sokan berohangáltak mindenhova és próbálták valamilyen módon a saját főosztályuk pozícióját erősíteni, ezt vissza kellett szorítanom. Amikor Stefán Géza félrehívott és azt mondta, hogy Lévai tábornok úr megint meghaladta a hatáskörét rám hivatkozva, akkor mentem fel az értekezletre – az erről készült jegyzőkönyvet az ügyészség be is szerezte – és név nélkül, általánosan elmondtam, hogy amennyiben valaki szóbeli utasítást kap, feljogosítom arra, hogy hívjon fel a szolgálati mobilomon és győződjön meg arról, hogy azt a konkrét feladatot valóban elrendeltem-e. Nem ez volt az első, de nem is az utolsó eset. Ez mindig kellemetlen helyzetbe hozott, mert amikor ezeket az információkat visszahallottam, akkor el kezdtem félni, hogy mi történik. Stefán Gézát is megkértem, ha ilyen információ birtokába jut, akkor mindig jelezze nekem név szerint, hogy az érintett személlyel el tudjak beszélgetni és tudjam neki mondani, hogy ez helytelen, ez befolyással üzérkedés, ennek véget kell vetni. 

Nem tudok válaszolni arra a kérdésére, hogy a jelen ügyben érintett körben felmerült-e információ. Az a problémám, hogy fogalmam sincs róla, akkor sem tudtam megmondani, pedig stresszhelyzetben voltam, amikor hajnalban bevittek az ügyészségre. Egyszerűen nem emlékszem. 

Azon kérdésére, hogy emlékeznék-e olyanra, ha vesztegetéssel kapcsolatos dolog felmerült volna Lévai tábornok úrral kapcsolatban: Aláírok egy olyan jelentést – és az most mindegy, hogy államtitkot hordoz-e vagy sem –, amiben a KBH azt jelzi, hogy valaki pénzt fogad el a rendszerben, vagy megerőszakolja kiskorú gyermekét, vagy pornófelvételeket tart a hivatali számítógépén gyermekekről? Aláírtam volna én egy ilyen jelentést? Ott az aláírásom mindegyiken. Ez a válaszom.

 

Nekem Stefán vezérezredes úr azt mondta, hogy a honvédelmi miniszter minderről tud, de a Honvéd Vezérkar és annak alárendeltjeiről nem, csak a közvetlen alárendeltségemben lévő HM-es háttérintézmények főosztályai és hivatalai vonatkozásában kaptam tájékoztatást. A PNRI és az NRH 2005. december 31-ig nem tartozott hozzám. Huszti tábornok úr is meg tudja erősíteni, hogy munkakapcsolatunk sem volt semmilyen szinten egymással. Magas állami tisztséget töltöttem be, ehhez tanulmányozni kellett a honvédelmi törvényt, a Magyar Honvédség irányítására és vezetésére irányuló kormányhatározatot, ami pontosan előírta a kötelmeimet, 130 pontban még a HM SZMSZ-ben is. Ez a szervezetrendszer önálló működik. Egy gazdálkodó szervezet, egy kht. egy támogatási megállapodással kap egy x összeget, a szakmai főosztályok meghatározzák, hogy milyen célra költheti el, ezt követően minden kérdésben önállóan dönt. Hogy ennek a pénznek az elköltését a társaság miként és hogyan oldja meg, az a gazdálkodó szervezet saját hatásköre, így tehát nincs felterjesztés, jóváhagyás. Ezért érthetetlen számomra az a vízió és fikció, hogy itt bármilyen segítség kellene felső szintről ahhoz, hogy elköltsék a pénzüket, vagy erősítsék a katonai szervezetet, vagy bármi más történjen. A katonai ügyészség és senki nem tud olyat mutatni, hogy bárki vonatkozásában aláírtam volna olyan beszerzéseket vagy mást, ami a gazdálkodó szervezet saját hatáskörébe tartozott. Ott az ügyvezető egy személyben döntött; ha elérte az értékhatárt, akkor közbeszerzést írt ki, ha nem érte el, akkor a közbeszerzési értékhatár alatti szabályokra vonatkozóan indította el a beszerzést. Még jelentési kötelezettsége sem volt, maximum a szakmai főosztály felé, ha ezt bekérte. A szakmai főosztálynak ellenőriznie kellett, hogy az adott forrást tényleg elköltötte-e, mire és hogyan költötte. Időközönként ellenőrizte a Központi Ellenőrzési Hivatalunk, hogy törvényesen és szabályszerűen működik-e az adott gazdálkodó szervezet vagy hivatal. A PNRI és az NRH egyébként nem katonai szervezet, hanem HM hivatal volt, ezért saját hatáskörben önállóan járt el, nem kellett hozzá még helyettes államtitkár sem. Az értékhatárokat az SZMSZ tartalmazza, emlékezetem szerint 200 és 500 millió között írtam alá, 500 millió és 1 milliárd között a miniszter, 1 milliárd forint felett, bár nem volt kötelező, de a kormány döntését mindenképpen megvártuk. 

 

Tudomásom szerint a honvédelmi miniszter azért választott ki a közigazgatási államtitkári tisztségre, mert sikeres és példamutató átszervezést hajtottam végre a HM Zrínyi Kht-ban, ami teljesen törvényesen valósult meg. Feladatom volt a HM és háttérintézményei, illetve hivatalainak átszervezése; első lépcsőben a Honvédelmi Minisztérium, második lépcsőben pedig a HM háttérintézmények vonatkozásában, ami közel 30 %-os létszámcsökkentéssel és forrásmegvonásokkal járt. Erre azért kényszerült rá a honvédelmi vezetés, mert a minisztérium jelentős forrásokat veszített a korábbi kormányzati pozíciójához képest. Ezt egy év alatt meg kellett valósítani. Az I. félévben a Honvédelmi Minisztérium és a főosztályai – 23 főosztály közül 11-ből rengeteg magas beosztású személyt kellett sajnos eltávolítanunk –, azt követően pedig több ütemben kellett végrehajtani a háttérintézményekben, a legutolsó körben a Katonai Felderítő Hivatal és Nemzetvédelmi Egyetemen került sor a létszámcsökkentésre és a költségvetési megvonásokra.  

Emlékezetem szerint Huszti tábornok urat Tápiószecsőn, a 2003-as tavaszi hadjárat kapcsán ismertem meg, de semminemű más kapcsolatunk nem volt. A rendszer úgy működött, hogy a Kommunikációs Főosztály tervet készített arra vonatkozóan, hogy egész évben milyen rendezvények kerülnek megvalósításra. Ezt a honvédelmi miniszter hagyta jóvá, majd a havi munka- és ellenőrzési tervekben konkrétan megjelent. Azt követően a Kommunikációs Főosztály hívott össze értekezletet, ahol a Magyar Honvédség, illetve a kommunikációt lebonyolító Zrínyi Kht. és az étkeztetési feladatokat ellátó HM PNRI vett részt. A kommunikációs főigazgató szabta meg a konkrét feladatokat, döntött abban is, hogy mit szolgálnak fel ebédre. Olyan szintű volt az ellenőrzés, hogy még ebben sem volt igazán önálló jogköre sem a PNRI-nek, sem a kht.-nak, de még a tollon lévő feliratot is egyeztetni kellett a minisztériummal. Az egyeztetések után mindenki végezte a feladatait. Végeztem a magánügyvédi praxisomat, dolgoztam a HM Zrínyi Kht.-nál mint jogtanácsos, ezen kívül hivatásos katonaként alkotmányjogot is oktattam. A Zrínyi Kht.-val soha nem került kapcsolatba a PNRI. Rendezvényen találkoztam velük, bemutattak egymásnak, tudtam, hogy kicsodák. Miután bekerültem a Honvédelmi Minisztériumba, akkor már az új HM Szervezeti és Működési Szabályzatba bekerült – mint ahogy ez teljesen normális –, hogy a protokollszerv a vendégházakkal és egyebekkel – a sajtó kivétel volt, mert a kommunikáció hozzám tartozott – a kabinetfőnökhöz került. Innentől kezdve Huszti tábornok hozzám nem jött be. Részt vett ugyan a havi feladatszabó értekezleteken, amit én tartottam valamennyi hivatalvezetőnek és főosztályvezetőnek és ahol jelen volt a Honvéd Vezérkar részéről az egyik helyettes. Gyakorlatilag ott üldögélhetett, de engem csak a pulpitus végén láthatott, amikor feladatot szabtam neki. Ezen kívül semminemű közvetlen kapcsolatunk nem volt. Huszti tábornok úr 2005 nyarán vagy őszén került a tatai dandárhoz, utódja Oláh ezredes lett, aki később a Szekeres érában lett tábornok és a Védelemgazdasági Főosztály főosztályvezetője. Így került sor arra, hogy Zámbori úr megkért – amikor már tudtuk, hogy Juhász Ferenc miniszter nem vállalja a következő ciklust még választási győzelem esetén sem –, hogy vegyem át tőle a HM PNRI-t. 

 

A feladatszabó értekezleten – 11 főosztályvezető, valamennyi hivatal vezető, KBH, KFH, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az egyetem – minden egyes önálló szervezeti egység, önálló gazdálkodási jogkörrel rendelkező szervezet elsőszámú vezetője részt vett. Egy jegyzőkönyv szerepel az iratok között, ha azt megnézzük, abból kiderül, hogy milyen stílusú a tárgyalás. A Tervezési és Koordinációs Főosztály vezette a jegyzőkönyvekben az általam elmondottakat, illetve a hozzászólásokat, és ebből képet lehet kapni arról, hogy ez milyen elöljárói-alárendelti viszony volt. A feladataim óriásira növekedtek, mert miután közigazgatási államtitkár lettem, akkor a honvédség irányítására és vezetésére vonatkozó kormányhatározat úgy változott – megszüntetve a korábban jellemző és időnként káros kettősséget az olyan esetekben, amikor a Vezérkari Főnök és a közigazgatási államtitkár ugyanabban a kérdésben nem értett egyet –, hogy a Honvéd Vezérkar Főnöke minden egyes döntését és intézkedését csak rajtam keresztül terjeszthette fel a miniszternek, melyet köteles voltam véleményezni. 

Arról kaptam jelentést, hogy az alárendeltségembe tartozó körökben névvel való visszaélés történt. Nem tudok vállalkozói körökről. A nyomozati iratokat ismerem, de egyrészt nem tudom milyen iratra hivatkozik az ügyvéd úr, másrészt nem vagyok abban a pozícióban hogy más vallomását, vagy bármilyen bizonyítékok értékeljek. Államtitkári időszakom alatt akár belső ellenőrzési, akár titkosszolgálati jelentésben nem olvastam olyat, hogy felfelé pénzt kell adni. Ezt egy jogász számára nem lehet leírni büntetlenül, mert ha ez leírásra kerül és ezt valaki aláírja, az felelősséggel tartozik. Nem akarok államtitkot sérteni, de ez kb. az a helyzet, amikor körbeírják az adott területet, hogy felmerült a gyanú és ebből a szempontból a vége volt a lényeges, hogy folyik-e tovább, vagy nem, kell-e intézkedést tenni vagy nem. Ez az intézkedés írásban soha nem jelent meg, mindig szóban kaptam, végre is hajtottam, mert katona vagyok. 

Adminisztratív vezető voltam, naponta halmokat írtam alá, terjesztettem fel, vagy hagytam jóvá. Iratok alapján ismertem a rendszert. Rendelkezik a közigazgatási államtitkár önálló döntési jogkörrel. A PNRI vezetője önálló hivatalvezető volt teljes gazdálkodási önállósággal, a gazdasági igazgatója a belső SZMSZ-nek megfelelő értékhatárig saját hatáskörben ír alá, önálló intézkedésre jogosult. A HM EI Zrt. szintén önálló, klasszikus gazdálkodási szerv. Ez a többi egység, a kht.-k vezetőiről is megállapítható. Úgy működött, hogy évente az éves költségvetési törvényben megterveztük a kht.-k támogatását, majd azt követően a költségvetést lebontva a kht.-k megkapták a főosztályok által előre kidolgozott feladatoknak megfelelő költségvetési támogatást, utána a honvédelmi miniszter a közhasznú szervezet vezetőjével aláírt egy támogatási megállapodást. Kezdetben negyedévente, később havonta kapták az 1/12 részt a szervezetek és költötték el önállóan. Nem volt arra példa, hogy bármit fel kellett volna terjeszteniük. Ha a HM Zrínyi Kht.-nak be kellett szereznie egy bármilyen szolgáltatást és arra a HM előírása 200 millió volt, akkor a Zrínyi Kht. kiírta a közbeszerzési eljárás szabályai szerint a pályázatot, azt értékelte és eredményt hirdetett, illetve a szolgáltatás igénybevétele után fizetett. 

 

Bizonyos összeg alatt nem kellett közbeszerzési eljárást lefolytatni. Véleményem szerint büntetlenül nem lehetett megcsinálni, hogy kisebb összegekre írta ki a beszerzést, mert minden évben köteles volt egy éves közbeszerzési tervet készíteni. Ezt a közbeszerzési tanácshoz fel kellett terjeszteni, illetve a későbbiekben a módosítást a tanácsnak a HM-be be kellett küldenie. A közbeszerzési törvény a korábbi kormányokhoz kötődő darabolásos technikát megszüntette, mindent egybe kellett számítani, nem lehetett azt csinálni, hogy pl. ha 10 db hűtőgépet vagy akármit kellett beszerezni, akkor egyesével vesszük meg nagyon drágán, mert az éves beszerzést össze kellett adni és azt egy közbeszerzéssel kellett beszerezni. Ez ellenőrizhető volt. 

 

A VGF közvetlenül dr. Kunos Bálint védelemgazdasági helyettes államtitkár alá tartozott, felette álltam mint a helyettes államtitkár főnöke, felettem pedig a miniszter. 

 

A HM VGF a hatásköri jegyzék szerint a hatáskörébe sorolt területen önálló döntésre és intézkedésre jogosult, de hozzá kell tenni, hogy ezek a főosztályok a klasszikus hierarchiában inkább döntés-előkészítő szervek voltak, mert a döntés a helyettes államtitkárnál, vagy a közigazgatási államtitkárnál volt. A HM KPSZH 2000. és 2005. között a védelemgazdasági helyettes államtitkár közvetlen alárendeltségébe tartozott, de a vezetője is önálló intézkedésre jogosult volt, a saját hatáskörében járt el. Természetesen itt is az összeghatároktól függött, hogy ki és mikor írt alá. 

 

Olvastam Oláh tábornok úr vallomását. Nem tudok választ adni arra, hogy miért tett rám terhelő vallomást, azt csak vélelmezni tudom, hogy elsődlegesen nem rám, hanem a Magyar Köztársaság korábbi honvédelmi miniszterére. Ha figyelmesen megnézzük a vallomását, ő a honvédelmi miniszterhez az életébe nem juthatott volna be, mert olyan alacsony beosztást töltött be főigazgató-helyettesként, akár főigazgatóként. 

 

Engem az elszámolási folyamatban ezen ügyben megterheltek. Azt gondolom, hogy esetemben ennek az ügynek a vádemelésig sem szabadott volna eljutnia, ha jelen pillanatban nem ez folyik Magyarországon, ami éppen folyik. Jogászkodni ebben a körben nem akarok, mert csak indulataim vannak, de azt gondolom, velem szemben ez az eljárás – ahogy bántak velem, ahogy előzetesbe kerültem – nem volt tisztességes. 

 

Megvan a saját véleményem, de nem akarom kifejteni, hogy itt mi miért történt. Mindenki próbálja megérteni a helyzetemet, amit nevezhetek vérvádnak vagy bárminek, hogy nincs a kezemben olyan lehetőség, amivel védekezhetnék, nincs pontos időpont, nincs konkrét összeg, semmi nincs ebben az ügyben, hát hogyan védekezzek? Elmondtam mindazt, amit ezekről a körülményekről lehet tudni, vagy az eszembe jutott, de ezen kívül nem tudok mást mondani. Itt állok, hogy az egész ország előtt 1 éve megvagyok gyalázva, elveszítettem az állásomat, ha kinyitom a sajtót, akkor azt látom, hogy folyamatosan viszkisdobozoznak, fapáloznak, nem tudom hányadik büntetőeljárást indítják ellenem a bűnösség vélelme alapján. Mindezt ennek az ügynek köszönhetem.

Oláh János vallomásait olvastam. Több vallomást tett, melyekben nem említett engem, amikor először szóba kerülök, akkor a vallomása úgy kezdődik – 2010. május 10-e után a választások után vagyunk –, hogy a tárgyalásról lemondásra tekintettel teszi meg ezt a vallomását és a védőjével együtt kéri a tárgyalásról lemondást. Szerintem ez egyfajta megállapodást feltételez. Az iratokat utólag tanulmányozva, Oláh úr vallomásai teljesen megváltoznak, logikájában megcsavarva módosulnak és én is belekerülök az ügybe. A december 16-i szembesítésen derült csak ki, hogy egyáltalán mivel gyanúsítanak, mert addig fogalmam sem volt róla. Akkor ijedtem meg, hogy a miniszter is benne van, akkor beszéltek megállapodásról, három részre osztásról. Elég nagy meglepetést okozott a számomra, hogy ilyen szintre jutott ez a dolog. 

 

Úgy gondolom, ha Oláh János azt nyilatkozta, hogy a tárgyalásról le fog mondani, akkor az ügyészség jegyzőkönyvön kívül tárgyalt május 10-e előtt, mert különben ilyen nyilatkozatot nem tett volna. A vallomás felvételére az ügyészség azt a technikát alkalmazza, hogy először elmondom a vallomásomat és utána jegyzőkönyvezik. Mindig felmerül a vita, hogy jól jegyzőkönyvezik-e vagy sem, nekem is volt vitám az ügyész úrral, hogy nem úgy került bele ahogy elmondtam, de mivel ragaszkodtam hozzá, lehetővé tette, hogy én jegyzőkönyvezzek. Szerintem a szokásos gyakorlatnak megfelelően történt a jegyzőkönyvezés. 

Úgy gondolom, hogy fogunk még eljárásjogi anomáliákon vitatkozni. Miután a tárgyalásról lemondás nem jött létre, ezért védencem és az ügyészség között létrejött, a tárgyalásról lemondást tartalmazó megállapodásra hivatkozni és abból idézni nem lehet, hiszen nem jött létre, ezért joghatás kiváltására nem alkalmas.”