Budai Gyula karácsony előtt egy nappal sajtótájékoztatót tartott, és mint megszokhattuk, megint nagyívű bejelentéseket tett. Szegénynek karácsonyi készülődés, ajándékok csomagolása helyett dolgoznia kellett. Aznap az ő dolga volt, hogy „jó hírekkel” töltse meg a kormánypárti médiumokat, és valami nagyot kellett mondani, hiszen aznap a világsajtó arról számolt be, hogy az antidemokratikus törvények ellen tiltakozó magyar országgyűlési képviselőket rabomobilban szállít el a rendőrség. Budai úr gondosan megtervezett előadását is majdnem megzavarta egy okvetetlen ellenzéki képviselő, aki kérdéseket akart feltenni a Nagy Elszámoltató saját lakásügyéről, de az éber teremszolgák még idejében bezártak egy tévéstábot, nehogy a nyugalom megzavarására alkalmas tudósítás szülessen.
(Fotó:hvg, Horváth Szabolcs)
A sajtótájékoztatót annak apropóján tartotta a kormánybiztos, hogy feljelentése nyomán – csodák-csodája – a HM lakásügyei kapcsán hivatali visszaéléssel gyanúsította meg az ügyészség Juhász Ferenc, volt honvédelmi minisztert, akinek mentelmi jogát fel is függesztette az országgyűlés. Több mint fél éve rendelte meg Budai Gyula a mindig készséges ügyészségtől, hogy rántsák le a leplet a HM lakásmaffiájáról. A nyomozati munkát nagyban megnehezíthette, hogy azóta kiderült: számos Fidesz-kormány által kinevezett minisztériumi és katonai vezető is kedvezményesen kapott lakást, köztük Budai Gyula is, aki erről – nyilván legendás szerénysége okán – elfelejtett említést tenni.
Talán ennek köszönhető, hogy a tavasszal beharangozott nagy maffia-leleplezésből mára annyi maradt, hogy Juhász Ferenc nem az állami vezetőkre, hanem a szolgálati jogviszonyban állókra vonatkozó jogszabályok alapján döntött a lakáskiutalásomról. Elképzelni is borzalmas, főbenjáró bűn! Budai és az ügyészség is tudja, hogy kettős jogállásom volt: szolgálati jogviszonyban álló állami vezető voltam.
A úgynevezett „Lakásügyről” már korábban részletesen írtam. Amit kissé unok a „luxuslakásozás” közvélemény felé történő sulykolása. A luxus persze mindig nézőpont kérdése. A mi lakásunk egy normális középosztálybeli lakás, ami persze egy Havanna telepi panelből nézve valóban luxusnak tekinthető. Azonban a kormánybiztos bennfentes információival ellentétben még egy icike-picike jakuzzi sincs benne.
A tények megint csak összezavarták Budai Gyulát, ezért összefüggéstelenül, egyes részleteket kiragadva állított valótlant, illetve a valóságot hamis színben tüntette fel.
Nézzük részleteiben:
Budai Gyula közhírré tette, hogy államtitkári kinevezésemet megelőzően egy nyolcszobás táborfalvai összkomfortos lakással rendelkeztem, amelyet munkáltatói kölcsön segítségével vásároltam. A tények a következők: Táborfalván nem lakásban, hanem családi házban lakunk. A családi házat nem vásároltuk, hanem építettük. A családi ház építéséhez valóban kaptam munkáltatói kölcsönt, azonban azt maradéktalanul visszafizettem. Négy gyermek, idős szülők miatt két generáció együttélésére kialakított családi ház és az ügyvédi irodám által elfoglalt két szoba úgy gondolom nem tekinthető luxusnak, mint azt Budai a szobák számával igyekezett kommunikálni.
Budai Gyula azt állította, hogy lakáskérelmemet a honvédelmi tárcához arra hivatkozva nyújtottam be, hogy akkori lakáshelyzetem ezt indokolja. A tények a következők: lakáskérelmemet nem azért nyújtottam be, mert nem volt hol laknom, hanem azért, mert a munkahelyemre történő napi ingázás (Táborfalva – Budapest belváros és vissza) elég sok időt emésztett fel. Munkám miatt hajnalba mentem, késő este jöttem. Gyakorlatilag nem láttam a gyermekeimet csak alvás közben.
Budai úr azt is állítja, hogy feleségemnek is volt egy Budapest V. kerületi, a HM-től kiutalt ingatlanja. A tények a következők: feleségem nem állt jogviszonyban a HM-mel, így állami tulajdonú lakást sem kaphatott. Feleségem egyébként örömmel értesült a fidesz.hu honlapjáról, hogy egy V. kerületi HM-től kiutalt ingatlan jogos tulajdonosa, és általam kéri kormánybiztos úrtól, hogy a lakás pontos címét szíveskedjen megadni, mert azt birtokba szeretné venni. Biztos vagyok abban, hogy igazat mondott, hiszen a Fidesz még soha nem vezette félre az embereket.
Budai Gyula azt állítja, hogy 2006. május 10-én kezdeményeztem az ingatlan értékesítését, és magam terjesztettem fel a miniszterhez, hogy a lakást részemre a tárca adja el. A tények a következők: a lakás elidegenítésre történő kijelölésre a miniszter részére 2006. május 10. napján kérelmet írtam, amelyet a miniszter jogszabályban biztosított jogkörénél fogva elbírált. A lakás elidegenítéséhez az előterjesztést 2006. június 06. napján a HM Védelemgazdasági Főosztálya készítette, amelyet – mint bármilyen más iratot – a közigazgatási államtitkár útján kellett a miniszterhez felterjeszteni, ezért azt felterjesztettem.
És végül egy óriási leleplezés: Budai azt állítja, hogy a lakást 2005 májusában vásárolta meg a minisztérium a Mester Nívó Kft.-től, és már az adásvételi szerződés megkötésének napján, határozatlan idejű bérleti szerződést kötött Fapál Lászlóval. Ebben meg mi a jogellenes? Ha a vásárlást követő két hét múlva kötünk bérleti szerződést, akkor Budai Gyula nem forgolódik álmatlanul az ágyában?
Hát ennyit az „ingatlan-panamáról”. Megjegyzem, a megvásárolt lakás a mai napig a tulajdonomban van, szemben Budai Gyulával, aki a HM-től kapott belvárosi szolgálati lakását már régen pénzzé tette. Azt javaslom a kormánybiztosnak, hogy söprögessen saját, Balaton utcai lakásának tájékán, amivel mind a mai napig nem számolt el. Pedig sokan kíváncsiak lettek volna arra, hogy ha ez a lakásvásárlás erkölcsös volt, akkor miért számítanak bűnözőnek azok az egykori katonatisztek, katonai ügyészek, honvédelmi minisztériumi vezetők, akik hozzá hasonlóan lakást kaptak munkáltatójuktól.
