Hamar kiderült, hogy ki az igaz barát. Azok meg is maradtak, a többiekért, akik nem vették fel a telefont, vagy nem kerestek, nem ejtettem könnyet. Levélben köszöntem meg a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnokának a bv intézet személyzetének emberséges bánásmódját.
Miközben élveztük egymás közelségét a szeretteimmel, lassacskán furcsa dolgokra lettünk figyelmesek. Megszaporodtak - télvíz idején – az unatkozó, autójukban üldögélő emberek a lakásunk előtt. Budapesti lakásunkat egy alkalommal ízekre szedték. Legalább gumikesztyűt húztak volna a kezükre! Mindenhol nyomaikat találtuk.
Sokszor eléggé agresszívan tudomásomra hozták, hogy figyelnek. Összekészítettem börtön-alapfelszerelésemet, és azt a mai napig a kocsimban hurcolom. Ha egyszer elvittek, legközelebb is elvihetnek, teljesen mindegy, milyen indokok alapján.
BV. alapfelszerelésem, amit azóta is a kocsimban tartok.
Nagyapámtól hallottam hasonlókat. Nagyapám kántortanítóként nem értett egyet az egyházi iskolák államosításával. Internálták, majd lakatosként élte le az életét egy szocialista nagyvállalatnál. Emléke erőt ad nekem. Ha ő végig megőrizte a méltóságát, én is képes leszek rá.