A katonai ügyészek vádmódosítására védőm 2018. február 7. napján észrevételt tett, de természetesen magam is fűztem hozzá egy-két szót.
Szerencsére a bizonyítási eljárás bírósági lezárását követően tett vádmódosítás és észrevételem között eltelt egy kis idő, ezért volt időm lecsillapodni, így ez az egy-két szó nem lett keresetlen.
Íme: (fotó: MTI)
„Tisztelt Bíróság! Ügyész urak!
Ez a vádmódosítás nevetséges! Mélységesen fel vagyok háborodva!
Ez az akármi, nevezzük vádmódosításnak, ha már az ügyész urak így keresztelték el, tiszteletlenség a bíróság felé, tiszteletlenség a sajtó felé (mert természetesen nem felejtették el nekik is kiosztani), s rajtuk keresztül a közvélemény felé is. A tisztességes eljáráshoz való jog, a büntetőeljárás alapelveinek semmibe vétele. Miért is merem mindezt mondani?
Mert nem történt más, mint egy NEM LÉTEZŐ 50%-os megállapodás alapján az ügyészek osztottak, szoroztak, kivontak és összeadtak.
Ezt sikerült összehozni 7 év alatt, ügyész urak?
Olyan érzést sikerült kelteniük ezzel az alaposnak nem nevezhető munkával, mintha az ügyész urak csak üldögéltek volna ráérő idejükben ezeken a tárgyalásokon, de a fülükig nem jutott volna el semmi. És még van bőr a képükön azt állítani, hogy a bizonyítási eljárás eredményére tekintettel kellett módosítaniuk a vádat!
Szerencsétlenségükre én viszont valamennyi tárgyaláson valóban részt vettem, de nem emlékszem, hogy akár a vádiratban szereplő 50 %-os megállapodás, akár az összegszerűség tekintetében bármiféle bizonyítás folyt volna ezen a bíróságon vagy az alapügyben eljárt bíróságon.
Semmi más nem történt, mint ki tudja miért (azért sejtéseim vannak) a 7. éve változatlan, matematikailag rossz vádirati számításaikat korrigálták. De arra azért ne vegyünk mérget, hogy MOST jól számoltak!
Bezzeg a lakcímemet nem tudják helyesen feltüntetni a vádiratban (mondják már meg, hogy kit zavar, vagy mit befolyásol, ha helyesen, a lakcímnyilvántartás szerinti címem szerepel a vádban?), mondjuk igaz, hogy egyéb a bíróságon okirattal bizonyított tényeket sem sikerült módosítaniuk.
Miért is nem?
Mert akkor, mint egy kártyavár dőlne össze a szánalmasan összetákolt koncepció?
Ez szégyen, Ügyész urak! Mást nem mondhatok.”
A bíróság észrevételemet követően ismét lezárta a bizonyítási eljárást és megkezdődött az ügyészi perbeszéd, amelyről a következő posztban számolok be.
