Dr. Nagy László hadbíró ezredes vezetésével a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2015. február 02. napján vádlottak meghallgatásával folytatta munkáját.
Ha őszinte akarok lenni, akkor erről a tárgyalásról nem is kellene beszámolnom, mert semennyiben nem érint engem. Olyan mellékszálak ezek, ahol az ügyészek valami téves képzet alapján azt gondolták, hogy O. János tábornok vallomását majd úgy „bizonyítják” nyomozás helyett, hogy kiszúrnak olyanokat, akik kellő beszaratás után hajlandóak beismerni bármit. Márpedig a már kiismert ügyészi logika szerint, ha alátámasztják egy-két esetben O. tábornok vallomását, akkor majd a bíróság az egészet, így a viszkis dobozos legendát is igaznak fogja elfogadni. Persze az azért elgondolkodtató, hogy az ő képességeik ilyen szerények, vagy a bíróságot tekintik ennyire korlátoltnak.
T. László alezredes bírósági vallomásában elmondta, hogy a vádiratban terhére rótt cselekményt nem követte el, és az ott megfogalmazottakat határozottan visszautasította. Az alezredes elmondta, hogy több alkalommal kapott pénzjutalmat elöljárójától, O. János tábornoktól, jó munkája elismeréseként.
Megjegyezte, hogy még O. János tábornok sem állította vallomásában, hogy neki a „visszaosztásról” tudnia kellett volna. Szembesítésükön is csak azt mondta az alezredesnek, hogy „sejthetted”. Az alezredes pedig nem sejtette és nem is gondolt arra, hogy a jó munkája elismeréseként kapott pénzjutalom „visszaosztott pénzből” származik. Különösen azért, mert ezeket a jutalmakat jelentette parancsnokának is, aki azokat rendben lévőnek találta. T. László azt is elmondta, hogy a HM protokoll szervénél gyakran előfordult, hogy a velük együttműködő külső szervektől (pl. önkormányzatok) kaptak pénzes borítékokat, vagyis jutalmakat. Azokat is az elöljárók osztották szét a végzett munka alapján az állomány között.
Az alezredes vallomásában beszámolt a katonai ügyészek már ismert módszereiről is. 2010 decemberében egy kora reggeli órán kereste fel lakásán két ügyész, akik közölték, hogy előállítják az ügyészségre, és elvették a telefonját. T. László azt gondolta, hogy ez az egész egy rossz álom, de nem az volt. Mihalik százados az ügyészségen meggyanúsította, amire válaszul védő kirendelését kérte. A katonai ügyész megtagadta, mert szerinte „ez most nem az a helyzet”, ahol ügyvédre lenne szüksége az éppen elhurcoltnak. Az alezredes ennek ellenére nem volt hajlandó beismerni azt, amit nem követett el, sőt merészelte tagadni a vádakat. De ebbe az ügyész százados nem törődött bele.
A megkomponált színjáték folytatódott. Mihalik ügyész (rossz fiú) megeresztett egy telefont: „rendőrökre lesz szükség”. A kihallgatást felfüggesztették. Ekkor megjelent Waltner ügyész (a jó fiú), aki „nagyon szimpatikus, közvetlen ember benyomását keltette”. Waltner elbeszélgetett az alezredessel. Az akkor még csoportvezető katonai ügyész elmondta, hogy neki O. János tábornokot kell rács mögé juttatnia, az alezredes csak egy súlytalan mellékszereplő. A beismerés - mondta az ügyész – enyhítő körülmény, továbbá, ha a jutalomként kapott pénzt ügyvédi letétbe helyezi az alezredes, akkor még meg is úszhatja az egészet. Ehhez viszont az kell, hogy az alezredes ismerje el a gyanúsításban foglaltakat. Arról már „elfelejtette” felvilágosítani a szerencsétlent, hogy a beismerés csak akkor enyhítő, ha csinált valamit egyáltalán. Az ártatlanság ma még nem büntethető.
A védőügyvédi funkciókat is átvevő katonai ügyész ügyes meggyőzése mégis hatásos volt.
A kellőképpen beszaratott T. László alezredes hagyta, hogy a jegyzőkönyvet a két katonai ügyész alakítsa ki O. tábornok vallomásával szó szerint megegyezően. Eszébe jutott persze az is, hogy olvasta a Magyar Nemzetben, hogy kollégái egy része börtönbe került, így elfogadta, ahogy az ügyész fogalmazott, „saját jól felfogott érdekében” kell a tagadását teljes beismerésre változtatnia. Nem is került előzetes letartóztatásba. Hogy mégsem úszhatja meg, arról meg szintén „elfelejtette” felvilágosítani az ügyész-ügyvéd. Vádat emeltek ellene is, és immáron öt éve ő is koptatja a vádlottak padját.
A HM PNRI tolmács-fordító osztály korábbi vezetőjét, L. Tibort is kihallgatta a bíróság. Érdekessége a vádnak az, hogy H. András tábornok emlékezett úgy egyik kihallgatása során, mintha tőle kapott volna „visszaosztott pénzt”, de még L. Tibor nevére sem emlékezett. Hát, igen. Jobb is elfelejteni, hogy kitől veszünk át pénzeket. A legjobb, ha kölcsönt kérünk, és azt felejtjük el, hogy kitől. Esetleg hivatkozhatunk családi összefogásra is.
L. Tibor elmondta, hogy a vád nem tartalmaz semmi konkrétumot, sem céget, sem helyszínt, sem időpontot és összeget, így nem tudja gyakorolni védekezéshez fűződő jogait. Ez a vádemelési szisztéma is ismerős lehet. Én sem tudom, hogy milyen pénzt és mikor vettem át, mert a vádiratból nem derül ki. L. Tibor vallomásában kifejtette, hogy Kaposvárott minden tolmácsot kihallgatott a bíróság és a tanúk elmondták, hogy neki és másnak sem fizettek vissza pénzeket a HM megrendelései alapján. Mégis itt áll a bíróság előtt. Nem érti. Én sem.
A Tábornok-per következő tárgyalására 2015. február 23-án kerül sor, amire egy személy, O. János tábornok van megidézve.
