„Felhívom dr. Fapál László figyelmét, hogy a panaszt elutasító határozat közlésétől számított 60 napon belül a jogellenes fogva tartás bűntette vonatkozásában pótmagánvádlóként léphet fel és vádindítványt nyújthat be.” (Fővárosi Főügyészség)
Egy hónapja azon gondolkodom, hogy vádlómat, Waltner Roland alezredest, a vádlottak padjára ültessem-e vagy sem. Végül döntöttem.
A Központi Nyomozó Főügyészség egy ügyészéről van szó. Ma a Fidesz ügyészsége, pártügyészség. Ha valaki nem értené, akkor elmondom, hogy arról az ügyészségről beszélek, amely készségesen kiszolgálja a diktátor minden bosszúszomjas utasítását, kész bármikor bárki ellen koncepciós vádakat kreálni.
Ezzel egyidejűleg pedig nem észlelik sem hivatalból, sem feljelentés alapján a fideszes kollégisták és csatlósaik által elkövetett korrupciós bűncselekményeket, és ezzel maguk is részévé válnak a maffiaállam működésének. A korbács szerepét töltik be a jobboldali sajtóval maximálisan együttműködve. Ez az ügyészség nem a bűnt, hanem a feljelentőt üldözi, és nem tesz eleget hivatali kötelezettségének. Ügyészi esküjüket szemen köpve nemcsak asszisztálnak, hanem kifejezetten védelmezik a korrupt állami vagy önkormányzati hivatalnokokat.
A Tábornok-per nyomozása során minden nyilvánosságra került ügyészi visszaélés miatt feljelentést tettem a Legfőbb Ügyészségen. De a Budapesti Nyomozó Ügyészségen falba ütköztem. Nyomozásra nem is volt szükség, kizárólag az iratok alapján megállapították, hogy minden rendben volt. Mondjuk a hajnali órákban lakásunkról elhurcoló ügyészek megakasztották egy pillanatra őket, de csak egy szemhunyásnyira. Aztán a fejükre ütve kitalálták a megoldást! A nyomozó ügyészek szóban idéztek, és én ennek eleget tettem, így szó sem lehet jogtalan fogva tartásról. Nos, ekkor a határozat elleni panaszomban felhívtam arra a figyelmüket, hogy a szóbeli idézéssel csak az az apró probléma, hogy csak a törvényi feltételei hiányoztak. Erre a Fővárosi Főügyészég új verziót agyalt ki.
Na, akkor ezt hallgassák meg!
„Nem a személyi szabadságtól megfosztás a hivatalos személy olyan rendelkezése, mely szerint a sértett a kijelölt helyről nem távozhat el, mert ez a rendelkezés közvetlenül nem kényszeríthető ki. Maga a feljelentő sem hivatkozott arra, hogy el kívánt volna távozni, de ebben megakadályozták. Kívülállónak a hivatali épületben való mozgásához kísérő rendelése pedig nem minősül személyi szabadságtól való megfosztásnak.”
Szóval az, hogy egy hajnali órán beültettek egy kocsiba és elvittek Budapestre, továbbá az ügyész utasítására nem hagyhattam el az ügyészség épületét, és őrzésemre az ügyész által kirendelt biztonsági őr még a WC-re is elkísért, ez rendben lévő volt. Csak úgy tudhattam volna meg, hogy tényleg fogva vagyok-e tartva, vagy csak viccelődött az ügyész úr, ha az őrt valahogy kijátszom és elhagyom az épületet?
Mindezt azért, hogy szökésemmel bizonyítsam bűnösségemet, és az előre tervezett kényszerintézkedés (őrizet és előzetes letartóztatás) alapja a szökés legyen? Vagy ennek így kellett volna lennie az ügyész szerint, csak nem ismertem fel, hogy mit kellene csinálnom?
Azt tudtam, hogy nem vagyok bűnös, nem követtem el semmit, akkor miért kellett volna szöknöm? Mi elől? Ki elől? Nem tudtam, hogy miért vittek be, nem mondták. Azt sem közölték velem, hogy tanúként vagy gyanúsítottként kell velük mennem.
Immár végleg bebizonyosodott, hogy tényleg nem találok az országban egy ügyészt sem, aki érdemben foglalkozna kollégája dokumentált törvénytelenségeivel! Egy nyilvánvaló hivatali bűncselekmény miatt nincs közvád, hanem azt a lehetőséget adták meg számomra, hogy pótmagánvádlóként én, a vádlott a vádlómat bíróságra idéztessem, a vádlottak padjára ültessem, és én tetszelegjek a vádló szerepében, hiszen még ügyvédi képviseletre sincs szükségem, mert magam is ügyvéd vagyok.
Nem kérem, ez nem az én szerepem! Nem akarok botrányhős lenni!
Nyilván nagy port verne fel ebben az országban, ha egy ügyészt megvádolnak a bíróságon és a vád tárgyában dönteni kell. Még nagyobb csinnadratta kísérné az ügyet, ha egy koncepciós perben az ügyész által megvádolt személy teszi ezt közvádlójával szemben. Ugyanakkor ez egy olyan mellékszál a Tábornok-perben elkövetett ügyészi törvénytelenséghalmaz mellett, ami valójában szóra sem érdemes. És nem tartozik a koncepciós ügy, a viszkis dobozos ügy lényegéhez sem. A gyanúsítottakat miniszter vagy államtitkár elleni vallomásra kényszerítő vagy csábító ügyészi tevékenység sokkal súlyosabb, mint egy a lakásról való elhurcolás.
(fotó: eletmond.transindex.ro)
Nem, nem adom meg azt a lehetőséget, ügyész urak, hogy tisztára mossátok magatokat!
Határozottan vallom, hogy hivatali bűncselekményeknek közvádasoknak kell lenniük. Az elévülés megszakadása miatt újabb 5 év áll rendelkezésre, hogy a Tábornok-perben elkövetett ügyészi visszaélések ügyében egy elfogulatlan hatóság eljárhasson.
Soha nem felejtem el azt a magánzárkában eltöltött karácsonyt, távol a szeretteimtől. De elmúlt. Túl kell tennem magam rajta, felül kell kerekednem személyes sértettségemen.
De ha mélyen magamba nézek, akkor csak azért nem emelek Waltner katonai ügyész ellen vádat, mert mélységes megvetésem mellett végtelenül hálás is vagyok neki. A katonai ügyész az egyik kihallgatáson a börtönőrök éberségét kijátszva lehetővé tette, hogy kincset érő, különböző tárgyakat (pl. karóra, szemüveg, sapka, sál, kesztyű, gyapjú pulóver, cigaretta, öngyújtó) csempésszek be a büntetés-végrehajtási intézetbe.
A hála pedig kötelez. Mert akkor a túlélésről szólt minden.
