A kormánypártok igyekeznek politikai kampányukkal a 2010-es választások hangulatát megteremteni. Mintha az elmúlt négy év meg sem történt volna. Teszik mindezt azért, hogy a közvélemény - az értelmi képességeiben mélyen lenézett választópolgár - ne a kormány teljesítményével (= lopásaival, rablásaival) foglalkozzon, hanem a baloldal „rémtetteivel”. Hazugnak, korruptnak, csalónak tüntetik fel őket és ebbe belefér az is, hogy újra hangolják az akkori ügyeket.

A Fidesz civil szervezete, a gyűlölet előretolt hadállása, a CÖF, óriásplakátokon bűnözőként mutatja be az ellenzéki Összefogás vezetőit, míg a Fidesz-KDNP képviselőjelöltjei békét és derűt árasztanak. Nyilván, hiszen nekik jobban megy a soruk, az biztos!

Pedig az elszámoltatás gyakorlatilag kudarcot vallott, erre utal az is, hogy Budai Gyulát már régen leváltotta Orbán Viktor. A kreált ügyek mindenhol állnak. Vagy az Alkotmánybíróság által visszaható hatállyal megsemmisített ügyáthelyezések miatt kell újra tárgyalni az ügyeket (Hagyó ügy, Sukoró ügy stb.), vagy a másodfokú bíróságok rendeltek el új eljárást (pl. Tábornok per). Vagyis 4 év alatt nem jutottak előre a nagy elszámoltatással, de arra kiválóan alkalmas volt a kriminalizálás, hogy a saját tábor szemére hályogot tegyenek: ne lássa már az Orbánban hívő lélek, hogy magánzsebekbe vágták, közgépesítették az országot trafikokkal, földekkel és EU forrásokkal együtt.  

A Központi Nyomozó Főügyészség pedig továbbra is „bűntetteseket” produkál a választási hajrában. Ezért leszek valószínűleg vádlott a harmadik büntetőügyemben, a stempli ügyben.

Ma ismét iratismertetésen voltam a Központi Nyomozó Főügyészség új épületében. Ha jól számolom, akkor a stempli ügyben negyedszer.

Emlékeznek, ez az ügy arról szól, hogy 2006 tavaszán egy HM főosztályvezető lakásbérleti szerződésének módosítását kéri a honvédelmi minisztertől, amit rajtam keresztül kellett felterjeszteni. Én ráraktam a kérelemre az „Egyetértően felterjesztem!” bélyegzőt, és ezzel, mint a jogszerűségért felelős közigazgatási államtitkár bűncselekményt követtem volna el. Így lettem tettestárs egy csalásban.

A stempli ügyben 2013. augusztus 23. napján volt a harmadik iratismertetés. A 30 napos vád előkészítési időtartamot Keresztes Imre, a főügyészség vezető harminc nappal megtoldotta, amely éppen egy jeles napon, 2013. október 23. napján járt volna le.

Igen ám, de az ügyészség 2013. október 17-én először négy nappal, majd utóbb még négy hónappal meghosszabbította a nyomozás határidejét.

Aztán megjött a „behívó parancs”, hogy a mai napra a negyedik iratismertetésen kell részt vennem. Elmentem védőmmel együtt, mint kötelességét tudó állampolgár.

Arra gondoltam, hogy csak megtalálja az ügyészség a hiányzó (eltűnt vagy eltüntetett) iratokat, persze eredeti okiratokat is produkál. Vagy legalább a szervezeti- és működési szabályzatokat felleli. Ezek hiánya miatt kényszerültem feljelentést tenni az ügyészég és a Honvédelmi Minisztérium ellen, amelyet a Központi Nyomozó Főügyészség élből elutasított, hogy csak úgy füstölt, és még panasznak sem volt helye ellene.

Csalódnom kellett. Az újabb nyomozás sem hozott eredményt. A foglalkozás elérte a célját, az idő eltelt – ahogy a hadseregben szoktuk mondani.

Ma megint tanultam valami újat. A pontos jogszabályt és annak azon rendelkezését, amelyet megsértettem volna, az ügyésznek nem kell megneveznie. Ráér a vádiratban megírni. Csak azt nem tudom, hogy akkor mégis, mit nyomoztak? Ha még azt sem tudják, hogy ki, milyen törvényt sértett meg.

Tehát konkrét jogszabálysértést a mai napon sem közöltek velem. A helyzetnek az adja az abszurditását, hogy azzal a miniszterrel üldögélek szolgálati lakásom ügyében a vádlottak padján, akivel az ügyészség szerint akkor összejátszottam. Ebben az ügyben meg félrevezettem. Mindezt egy időpontban, 2006 tavaszán.

Jó lenne tehát, ha eldöntenék egyszer és mindenkorra, hogy a miniszter az „áldozatom” vagy pedig „cinkosom” volt. Addig is „élvezhetem” azt a szerepet, amit nekem szántak (kell a fenének!). Hol felbujtó, hol éppen a tettestárs a Fapál. Éppen hol van rá szüksége az ügyészségnek.

Egy dolog biztos: a honvédelmi minisztert soha nem vezettem félre és Juhász Ferenc pedig soha nem bratyizott velem.