Van egy hírem. Hogy jó vagy rossz, döntse el mindenki maga. Nem történik semmi, de semmi. Vagy az a jó hír, hogy nincs hír? Nem tudom. Már három hete csend, néma csend. A hatóság várakozik. Hogy mire? Nem tudom. Talán utasításra odafentről. Mi legyen ezzel a Fapállal? Megfeledkeztek rólam.
Hozzászoktam már, hogy hetente csönget a postás és a Központi Nyomozó Főügyészségtől érkező küldeményt (idézés, értesítés etc.) kézbesít. Aztán három hete, a stempli ügyben tartott harmadik, egyben utolsó iratismertetés után beállt a nihil. Nem érkezik semmilyen küldemény, nem történik semmi. Bár a jobboldali média megpróbálta felkavarni az állóvizet. Eddig sikertelenül. Nekem ugyan a Szeretett Vezérrel ellentétben nem hiányzik a harc, a háború. Nem magam ötöltem ki baromabbnál baromabb vádakat, hogy rács mögött tudjam magam. „Politikai áldozat vagy” – mondják fideszes ismerőseim és sajnálkoznak azon, ami velem történt. Köszönöm, de nem kérek belőle. Nem akarok a jobboldali erkölcs szerint bátor ember lenni. Mert, mint azt már tudjuk, ahhoz mártírrá kell válni.
Szívem szerint azt kérném a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatásban dolgozóktól, hogy kapcsoljanak már gyorsító fokozatra, hogy 3 év után végre befejeződjön a vesszőfutásom. De attól félek, hogy a politika boszorkánykonyhájában valakik megint azon gondolkodnak, hogy a 2014-es választási kampányban miként lehetne felhasználni vagy éppen nem felhasználni ezeket a kreált büntetőügyeket.
Nézzük tehát, hol akadtak el a fogaskerekek!
A Tábornok ügyben, ahol bűncselekmény hiányában első fokon felmentettek, nem történik semmi. A II. fokú bíróság a tárgyalást még nem tűzte ki.
A lakás ügyben (amely katonaként kapott szolgálati lakásom megvásárlásáról szól) 2013. október 17. napjára tűzött tárgyalást a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Emlékeztetőül elmondom, hogy ez az az ügy, ahol Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszterrel üldögélek a vádlottak padján. Az ügyészség által kiosztott szereposztás szerint én vagyok a felbujtó, a miniszter úr pedig a tettes. Ez az ügy számtalan sebből vérzik. A vádirat ugyan több bizonyítékot is megjelöl, mintha bűncselekmény történt volna. De ezek a bizonyítékok egyike sem (!) támasztja alá a katonai ügyészek koncepcióját. Sőt, azt bizonyítják, hogy minden a hatályos jogszabályok szerint történt. Felháborodottan mondhatnám, hogy még egy HM-es folyosói pletyka sincs a tanúvallomások között, egy ürgebőrbe varrt ürge sincs, nem hogy okirat vagy más bizonyíték. Virág elvtárs biztosan sírna, ha ebből a katyvaszból kellene valami hihetőnek látszó vádiratot összeeszkábálnia. A vád tarthatatlanságát jelzi, hogy a bíróság ezt a vádiratot már egyszer visszadobta, azonban szerintem a vádkiegészítés sem vezetett eredményre. Az ügyészi vád még zűrösebb lett, mert a teljes egészében fenntartott vádirat és a vádkiegészítés immár belső ellentmondásban is áll egymással.
Stempli ügyben csalással gyanúsítanak, mert 2006 tavaszán Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek felterjesztettem egy ezredes lakásbérleti szerződés módosítási kérelmét döntésre. (Bocsánat lehet, hogy tévedek, mert a jobboldali médiumok szerint nem felterjesztettem, hanem én „engedélyeztem” a bérleti szerződés módosítását.) Itt a vádelőkészítés szakaszában vagyunk. Az ügyészségnek záros határidőn belül döntenie kell a vádemelésről vagy a büntetőeljárás megszüntetéséről. Nagy összegű fogadást azért nem mernék kötni, hogy a büntetőeljárást megszüntetik.
Vége a nyárnak. Talán jövő héttől újra indulnak az akadozó fogaskerekek.
