Izgatottan vártam, hogy mivel áll elő az ügyészség, miután a lakásügy első tárgyalásán a bíró a vádirat kiegészítésére utasította a vádhatóságot. Illúziónk ne legyen, szégyen volt ez a javából, azt jelentette, hogy a Juhász Ferenc egykori honvédelmi miniszter ellen, és államtitkára, azaz én ellenem eszkábált politikai konstrukciót az ügyészek képtelenek voltak (másfél év, mondjuk úgy: nyomozást követően) jogilag is értelmezhető váddá fogalmazni. Nem csoda, hiszen nem is történt bűncselekmény. És most előre elmondom a megfejtést is: másodszorra sem sikerült bűncselekményt összetákolni a lakáskiutalásomból.
Magyarországon tömegesen indultak nyomozások és perek 2010 után a szocialista-szabaddemokrata kormányok tagjai, államtitkárok, helyettes államtitkárok, köztisztviselők ellen. A politikai konstrukciót a negyvenes évek közepén, vagy az ötvenes évek elején megszokottaknak megfelelően a pártlap közli elsőként, ami, furcsa tréfájaként a világnak, ma Magyar Nemzet névre hallgat. A cikket olvasván, a Hír televíziót tudósítást látván aztán, derék nemzeti politikusaink felhorkannak, hogy ezt már aztán mégse! Ne fosztogassa a magyart ez az idegenszívű tolvajbanda, és rohannak az ügyészhez! Az ügyész pedig értően azonnal vádat is emel, ha másért nem, hát azért, hogy magyarnak legyen magyar (értsd: fideszes) a tolvaja!
Magyar trafikot magyar (értsd: fideszes) politikus bármikor elvehet az érdemtelen polgártól, aki elkövette azt a hibát, hogy nem kebelbéli, vagy annak barátja, szeretője, szakértője, de még inkább, gyermeke! A nyomozó hatóság ilyenkor felismeri az ügyön a nemzeti színű pántlikát (ha elsőre ez nem menne, akkor a rádióban a Szeretett Vezér majd megnyugtatja, hogy nem történt bűncselekmény), és a közelébe se megy az ügynek, noha messziről szaglik, hogy a politikus rokonok bennfentes információk segítségével szerezték meg a koncessziót, négyet-ötöt is egyszerre. Messzire nem is kellene menni, hiszen lehet tudni, hogy a legnagyobb nyertes az, aki a dohánnyal kapcsolatos jogszabályokat írta, és véletlenül éppen Lázár János frakcióvezető barátja. De elkalandoztam! Szóval, csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy vannak jogilag tiszta ügyek, amikben annak ellenére lesz vádemelés, hogy minden törvényt betartottak, és vannak ügyek, amelyekből annak ellenére sem lesz nyomozás, hogy még a Fidesz által alaposan fellazított jogrend előírásait sem tartják be a lebonyolításukkor!
Rendszeres olvasóimtól elnézést kérek, higgyék el, én unom magam a legjobban, de egy-két mondatban ilyenkor mindig össze kell foglalnom az ellenem megfogalmazott vádak lényegét, hogy aki elsőre téved ide, annak ne kelljen a korábbi posztok között bogarásznia utánuk. Ebben az ügyben az ügyészség azzal vádolt, hogy a honvédelmi miniszter szabálytalanul utalt ki nekem – mint hivatásos katonának - egy szolgálati lakást, és utána ezt szabálytalanul vásároltam meg a HM-től. Ezzel Juhász Ferenc a hűtlen kezelés bűncselekményét, én pedig a felbujtást követtem volna el.
Szerintem az ügyészség két kérdésben téved:
1. az ügyészi felfogással ellentétben, a kiutalás időpontjában nem (csak) állami vezető voltam, hanem ezzel egy időben hivatásos katonatiszt is, mert ez a jogviszony államtitkárrá kinevezésem alatt is folyamatos volt, s mint ilyet megillettek a katonatiszteknek járó alanyi jogok (pl. szolgálati lakás) és egyéb kedvezmények is;
2. az ügyész szerint állami vezetőként egy kormányrendelet alapján a Miniszterelnöki Hivatalnak (újabb álláspontjuk szerint a HM-nek) kellett volna biztosítania lakhatást számomra, ez a kormányrendelet azonban alacsonyabb rendű jogszabály, mint a hivatásos katonák kedvezményeiről (így a lakáshoz jutásáról) szóló törvény.
Valószínűleg ezeket a visszásságokat érzékelte a bíróság is, amikor a vádirat kiegészítésére szólította fel az ügyészt, egészen pontosan azt kérve tőle, hogy jelölje meg, a vádlottak melyik cselekményükkel, milyen törvényeket sértettek meg. Az a tény, hogy ez a két, lényegtelen apróságnak talán nem nevezhető hiányossága volt a vádiratnak, az ügyészt nem akadályozta meg abban, hogy a törvény teljes szigorával lesújtva letöltendő börtönbüntetést és vagyonelkobzást indítványozzon velünk szemben. A bíróság ügyvédjeink kérdésére a tárgyaláson elmondta: nem tudja megszüntetni az eljárást, mert a vádirat formailag alkalmas a tárgyalásra, vagyis – indokolta – az ügyész nyújtotta be, ezért tárgyalni kell.
Az ügyész a kiegészítéssel rendkívül nehéz helyzetbe került: az iratismertetés óta tudjuk, hogy egyetlen dokumentum, vagy tanúvallomás sem erősíti meg a vádhatóság gyanúját, ellenben valamennyi cáfolja azt. Nyomozni sem kezdhet újból, hiszen a vádlottak egyike országgyűlési képviselő, akinek a mentelmi jogát újra fel kellene függesztetni az Országgyűléssel, ahogy egyébként az korábban meg is történt. Az ügyészség a vádat sem módosíthatja, mert Juhász Ferenc mentelmi jogát hűtlen kezelés miatt indult nyomozásra hivatkozva függesztette fel, így ellene a vádhatóság kizárólag ebben az ügyben emelhet vádat. Mondjuk ez legutóbb sem zavarta őket, amikor a hűtlen kezelés miatt indult nyomozásban vesztegetésre utaló kérdéseket tettek fel több vádlott tanúnak, de ezen csak a hozzám hasonló kommunista lelkületű nemmagyarok akadnak, ki, az ügyészek egyenesen büszkék rá! Mindegy, ezt a szálat is ejtsük el!
Szóval kíváncsian vártam, mit lép az ügyészség. És meglepődtem, erősen. Gyakorlatilag nem léptek semmit. A kezükben lévő – az első partiban rossz, nyeretlen lapokat – megkeverték még egyszer, és bemondták az all in-t! Vagyis a vádiratot nem vonták vissza, helyette fénymásoltak egy sort. A Honvédelmi Minisztérium akkor (2006-ban) hatályos Szervezeti és Működési Szabályzatát, meg a Magyar Közlönyből az állami vezetők lakáshoz juttatásáról szóló rendeletet. Azaz folyamatosan negligálják azt a tényt, hogy a lakást nem állami vezetőként, hanem hivatásos katonatisztként kaptam. Ami két okból is hiba: korábban, amikor bíróságok tologatták egymás között ezt az ügyet, hogy polgári, avagy katonai tanács tárgyalja, a HM adatszolgáltatására alapozva a katonai bíróságok már megállapították, hogy a lakásszerzés időpontjában honvédtiszti jogviszonyom volt. Másrészt megsértik a bíróságot, amikor az elég erőteljes rendreutasítást követően a fénymásolatok mellé írt alig kétoldalas kiegészítésben az ügyészség leszögezi: „az ügyben benyújtott vádirat tartalmát a továbbiakban is változatlanul fenntartom.” Az ügyészség a bíróság felhívása ellenére nem pontosította, hogy én mikor és milyen körülmények között bírtam rá a minisztert bűncselekmény elkövetésére. Nyilván azért, mert tudják, hogy ilyen nem történt. Érdekes, hogy itt nem találtak ki semmit, holott ügyészeink élénk képzelőerővel rendelkeznek.
A képzelőerőről, és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének feltétel nélküli szolgálatáról tanúskodik az a sok per, amiről a bevezetőmben írtam. És a lakásügyhöz hasonlóan omlik össze a többi konstrukció is, lásd a felmentéseket a Tábornokperben, a vád gyengülését a Sukoró-ügyben, a Laborc Sándor NBH főigazgató bírósági felmentése, és még hosszan sorolhatnám, sajnos. Az ügyészség nyomában tönkretett életek, megtépázott, ha éppen le nem rombolt egzisztenciák, tönkretett szakmai, politikusi és emberi hírnév jár. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy fenyegetőzzek, éppen elég bajom van azzal, hogy engem fenyegetnek folyton. Csak emlékeztetni szeretnék! Minden elmúlik egy napon, és minden jogszerűtlenséget lehet orvosolni idővel!
Trafiktól a hamis vádig!
