Eltelt egy hét az első bírósági tárgyalás óta. Sokan latolgatják az esélyeket, vajon a Központi Nyomozó Főügyészség képes lesz-e arra, hogy a megalapozatlan vádat „megalapozottá” tegye, főként, hogy az általa alkotott koncepciót megváltoztatva már ne az egész ló, csak a lóláb lógjon ki. Nem utolsó sorban, hogy a bíróság számára tárgyalhatóvá váljon az ügy.

Ismerve a rendszerszintű ügymenetet, először az ügyészségen nyilván egy főnöki letolás következett, majd megerősítették a Központi Nyomozó Főügyészséget legfelsőbb ügyészségi ügyészekkel. Utána gyorsan elkészült több javaslat, amiből a legfőbb ügyész kabinetje fogja majd kiválasztani a követendő utat. Végül Keresztes Imre főügyész aláír. A szóbeszéd azt tartja, hogy ez az ügy is Orbán Viktor dolgozószobájában dől el. De én ilyen szóbeszédeknek nem hihetek. Egy demokráciában ilyen egyszerűen nem történhet meg, hiszen eddig erre csak diktatúrákban láttunk példát: a Szeretett Vezér a pártfőügyész útján befolyásolja az igazságszolgáltatás működését.     

Egy hete történt, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság az ügyészségnek megkegyelmezett, nem szüntette meg törvényes vád hiányában a büntetőeljárást. Ugyanakkor selyemzsinórt is küldött a bíróság az ügyészségnek azzal a határozatával, amikor arra szólította fel a vádhatóságot, hogy harminc napon belül jelölje már meg, hogy szerinte szolgálati lakásom kiutalása, majd későbbi megvásárlása miatt mely törvényi szakaszokat sértette meg a miniszter az én felbujtásomra, és főként, hogy a jogszabálysértést az ügyészség mivel akarja bizonyítani.

Ez bizony nagy bukta volt, még akkor is, ha a jobboldali médiumok igyekeztek tompítani és úgy állítani be a bírósági döntést, mintha csak egy egyszerű pontosításról lenne szó. Az pedig végképp komikus volt, hogy a kormánypárti médiumok azt a vádiratot ismertették a publikummal, amit a bíróság alkalmatlannak talált a tárgyalásra.

Az igazi botrány azonban az, hogy Juhász Ferenc országgyűlési képviselő (MSZP) mentelmi jogának felfüggesztését úgy kérte ki a legfőbb ügyész az Országgyűléstől, a kétharmad meg úgy adta ki, hogy az indítvány tartalmi okokból nem volt alkalmas sem a gyanúsítás közlésére, sem a vádemelésre. Ha a kormánypárti képviselők szokásos gyakorlatukat folytatva jó pénzért kiadták volna az előterjesztést egy ügyvédi irodának véleményezésre, akkor erre a blamára nem került volna sor.

             Juhász Ferenc és Fapál László a vádlottak padján (fotó: Deák Zoltán)

Nem akarok, és nem is lehetek okosabb kiváló katonai ügyészeinknél, de annyit azért segítek nekik, hogy Juhász Ferenc gyanúsítását, képviselői mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló országgyűlési határozatot, és az annak alapjául szolgáló legfőbb ügyészi indítványt, na meg persze a vádiratot egységként kell kezelni. A gyanúsítás, a mentelmi jog felfüggesztésére érkezett legfőbb ügyészi indítvány, a képviselő parlamenti kiadása és a vádirat szó szerint egyezett. Eddig.

Ha a vádat az ügyészség „pontosítás” címén bármilyen módon megváltoztatja, akkor a korábbi egység megszűnik, és a tartalmi értelemben vett törvénytelen vád formai értelemben is törvénytelenné válik. A parlamenti jog ugyanis mindig kínosan szigorúan vette, hogy az országgyűlési képviselő mentelmi jogát csak meghatározott bűncselekmény alapos gyanúja esetén és csak abban a tényállásban, amit a legfőbb ügyész leírt, lehet felfüggeszteni. Most pedig ezt a koncepciós vádiratot át kell írni...

Elmondtam minden alkalommal, de elmondom most is, hogy az ügy - többek között – azért is koncepciós, mert még a feljelentő Budai Gyula és Hende Csaba honvédelmi miniszter sem talált jogszabálysértést a HM lakás kiutalási és elidegenítési gyakorlatában. Így az ügyészség volt az, aki „kitalálta”, hogy milyen jogszabálysértés vezetett a miniszteri hűtlen kezeléshez. Az "elkövetők" a Budai-féle feljelentésből név szerint is ismertek voltak, csak a kabátot kellett az ügyészeknek rájuk varrni. Meg is tették, híven szolgálva pártunkat és kormányunkat.

Azt azonban Berki Tímea ügyész már nem vette észre, hogy a kitalált koncepció alkalmatlan a szoci miniszter és államtitkára elkaszálására, mivel a hűtlen kezelés csak akkor következhet be, ha az állami tulajdonjog tárgya gazdát cserél. Az ingatlan adásvételi szerződés megkötésének napján - az ügyészség által vélelmezett vagyoni hátrány bekövetkeztekor - azonban a jogszabálysértésként megjelölt kormányrendelet már nem volt hatályban. Kíváncsi lennék arra a verzióra, hogy mit tettek volna az ügyészek akkor, ha elővásárlási jogommal nem élek és továbbra is bérlő maradok! Erre is biztosan kitaláltak volna valami kreatív megoldást.

Azt az egyet állapíthatjuk csak meg tehát, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere Ügyészségének idegen – barát felismerő rendszere kiválóan működik ugyan, de ez még koránt sem biztosíték a sikerre.

A bíróságon a törvényes vádat számon kérő védőügyvédeknek a főügyészségi katonai ügyész azt mondta, hogy azért törvényes a vád, mert tőlük származik. No comment. A vád törvényességének tartalmi kritikájára azonban már nem reagált. Annyi azonban kiderült a szavaiból, hogy Berki Tímea ügyésztől eltérő álláspontot képvisel és elismerte, hogy szolgálati viszonyban álló katonaként voltam állami vezető szolgálati lakásom kiutalásakor. Ez is már egy fontos előrelépés volt ahhoz képest, hogy a nyomozás során elvitatták katona mivoltomat. Arra is homályos célzásokat tett, hogy a hűtlen kezelés valami folyamat jellegű bűncselekmény, ezért nem érdekes, hogy a jogszabálysértés valójában mikor is valósult meg. Na erre varrjunk gombot! Most meg a bíróság azt kéri az ügyészektől, hogy jelöljék meg a lakáselidegenítéskor pontosan milyen jogszabályt sértettünk meg.

Az ügyészségnek persze arra is választ kell adnia a bírósági verdikt szerint, hogy a per tárgyát képező szolgálati lakás kiutalása és későbbi megvásárlása ügyében a honvédelmi miniszter miért nem alkalmazhatta azokat a mérlegelési jogkörébe tartozó jogokat, amelyek őt arra törvényben vagy rendeletben feljogosították. Meg amire – jegyzem meg én szerényen - ma ugyanazon jogszabályok Hende Csaba honvédelmi minisztert is feljogosítják.