Sokáig fejtörést okozott, hogy a magát még szabadnak mondó sajtó miért nem foglalkozik a jobboldali - magát kereszténynek és konzervatívnak nevező - kormánynak a baloldali politikai elittel és értelmiségi holdudvarával való leszámolásával. Aztán megértettem. Az emberi-állampolgári jogokat korlátozó vagy éppen megszüntető diktatúrákban az emberek félni szoktak. Ugyanis nincsenek született hősök. A hősöket a pillanatnyi történelmi helyzetben tanúsított magatartás és az utókor teremti meg. Teljesen normális tehát, hogy a politikai kurzussal egyet nem értő és tetteit elhűlve figyelő értelmiségiek féltik saját és családjuk életét. Azt gondolják, hogy csak ki kell bírni ezt a négy évet, és aztán csak jobb lehet. Véleményem szerint nem lesz jobb. Minden jel arra mutat, hogy a Fidesz most még csak a 2014-es választást kívánja manipulálni, később már választások sem lesznek.
Azt a politikai hatalmat, amely túlhatalma birtokában nem ismeri az önkorlátozás intézményét, tagadja a hatalmi osztottságot és önmegvalósítását a hatalom egységében látja, nem lehet másként nevezni, mint diktatúrának.
A HírTV nagy testvére külön csatornát tart fenn a politikai perek közvetítésére
A történelem folyamán sok diktatúra létezett, mindegyik diktátor maga és az állam mindenhatóságában hitt, megpróbálta saját elképzelései szerint formálni a társadalmi viszonyokat. Az is megfigyelhető, hogy gazdasági válságok idején a kizsákmányolásra épülő kapitalista rend működéséhez elengedhetetlenül szükséges demokratikus állam- és jogrendszer meggyengül, ami a nagy kalandorok számára lehetővé teszi a hitelvű egyeduralom megvalósítását. A diktatúrát ezért rendszerhibának is szokás nevezni.
A diktatúra egy pillanatnyi történelmi helyzetben jön létre és ezért nem összehasonlítható más, korábban létezett diktatúrákkal. A fasiszta vagy az 1950-es évekből Magyarországon is ismert baloldali diktatúra vagy éppen a konszolidált Kádár-rendszer nem összehasonlítható azzal, ami ma hazánkban történik. A történelmi körülményekhez képest a lényeg megmaradt, csak a módszerek finomodtak: az állami hatalom teljességével rendelkező kormányzó pártok lépésről lépésre semmisítik meg korlátozhatatlan és elidegeníthetetlen emberi jogainkat, és az állam által biztosított állampolgári jogokkal ruháznak fel bennünket.
A diktatúrák állandó harcban állnak politikai ellenfeleikkel. A politikai ellenfelet szokás megsemmisíteni, börtönbe zárni, híveit pedig rettegésben tartani. Kirakatpereket rendeztetnek a diktátorok és igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy nekik ehhez semmi közük nincs. „Budaigyulák” pedig mindig voltak, vannak és lesznek. Miként a megszorítások is. Akkor is, ha a kormánysajtó egyensúlyjavító intézkedésként közli az alattvalókkal az újabb adóemeléseket. A diktatúra vezetője a külső ellenséget is hamar megtalálja. A belpolitikai feszültségek, sikertelen gazdasági küzdelmek esetén bűnbakot képez azokból az államokból és nemzetközi szervezetekből, akik nem kívánnak tapsolni vagy segítséget nyújtani a vezér diktatórikus elképzeléseihez.
Amíg a vezérbe vetett hit nem válik spirituális valósággá, addig az egyházakat is felhasználják a rendszer legitimációjához. A mai vasárnapi Szentmisén – vendégatya előadásában - azt kellett hallanom, hogy az Európai Unió miatt „kinyílik a bicska a zsebünkben”, meg – nyilván a szeretetparancs alapján – miért nincsenek börtönben a baloldali vezetők. Ezek a kijelentések megosztják a híveket, azon kívül a II. Vatikáni Zsinat szabályait sértik, mert a pap politikai kérdésekkel prédikációjában nem foglalkozhat.
Az „ellenforradalmi” erőkkel való leszámolás elsődleges feladattá vált 2010-ben. A Fidesz által végzett elszámoltatás a baloldali politikai elittel történő leszámolást, illetve értelmiségi hátországuk megfélemlítését célozta. Az elszámoltatás azért politikai indíttatású, mert az kizárólag a baloldali politikai elitet, illetve azt kiszolgáló szakmai vezetők, vezető értelmiségiek ellen irányult. Az elszámoltatás többségében véleményformáló személyek (pl. filozófusok) meghurcolására, durvább esetben büntetőjogi felelősségre vonására kerül sor. A jobboldali párt ezt az állam teljes apparátusának segítségével végzi. A feljelentés ma már nem szégyen, ugyan még nem kötelesség, de már dicsőség. A kormánysajtó az érintettek tudomására hozza, hogy ellenük büntetőeljárás van folyamatban. Az ügyészség nagy nyilvánosság mellett bilincsben vezeti el a megvádoltat, és a média pedig kijelentő módban közlik a büntetési tételt, miközben a gyanúsított sokszor azzal sincs tisztában, hogy milyen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, és miért kell előzetes letartóztatásba kerülnie. Ennek egyébként alig van jelentősége. Korábban a vesztegetés, ma a hűtlen kezelés a sláger.
A magyar, részben szabad sajtó ilyen ügyekben csak a kormánypárti cenzorok által ellenőrzött, ingyenes MTI híreket ismételgeti, és alig néhányra tehető azon újságírók száma, akik meg mernek szólalni ezekben az un. büntetőügyekben. És azok sem kapnak megfelelő felületet lapjuktól.
Politikai ügyekben nincs kényszervallatás, hiszen egyrészt nincsenek politikai ügyek, másrészt ilyen eljárás nem indult mostanság az országban – halljuk a hatalom öklétől, az ügyészségtől. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a gyanúsított beleinek kitaposásával fenyegető rendőr nem bűnös, hanem hős, mert így kell a fideszes államtitkárt telefonon vegzáló állampolgárral elbánni. A bűnösséget bizonyító vallomások előteremtésének módszerei nem változtak, csak finomodtak: a tanú vagy gyanúsított részére közlik, hogy kire kell vallomást tennie, ezzel elkerülve az előzetes letartóztatást. Aki azonnal belemegy a játékba, nem kerül előzetesbe. Aki nem hiszi el a szándék komolyságát, az a börtönben gondolkodhat, hogy kire, mit is találjon ki. Szabadon bocsátását az önvádtól és a megfelelő személyre tett vallomástól teszik függővé. Ez a kényszervallatás mai modern formája. A személyi szabadság csak a börtönben tűnik értéknek, elvesztése pedig valóságnak.
A kormánysajtó televízióján, a Hír Tv-n az elszámoltatási mérleget vonták meg a diktatúrát leplező sajtómunkások. Egyikőjük kifejti, hogy Magyarországon nincsenek koncepciós perek és kényszervallatások. Ezt azzal indokolja, hogy a vallomások megtétele közben nem volt körömtépés és nem vezettek áramot a terheltek nemi szervébe. Megnyugodtam. Megtehették volna ezt is, de (még) nem tették meg.
