1995-ben egyetemi tanársegéd voltam a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. A NATO - csatlakozás kérdőjelei címmel cikket írtam a Népszabadságba,amely 1995. december 4-én, hétfőn jelent meg. A cikkben az erőltetett ütemű NATO-csatlakozás árnyoldalaira, első sorban a délszláv háborúba való belesodródás veszélyére hívtam fel a figyelmet, s kivárást, osztrák vagy svéd mintájú semlegességet ajánlottam.
A történet folytatása szempontjából lényegtelen, hogy igazam volt-e vagy sem, mindenesetre 1999-ben, néhány héttel a NATO-csatlakozásunk után valóban megkezdődött a jugoszláv területek, köztük a magyarlakta Vajdaság Magyarország felőli bombázása. Ezért utólag sokan elhamarkodottnak tartották a belépésünket. Négy évvel korábban azonban a NATO-t - tévesen - az Európai Unió előszobájának tekintette a politika, és egy szkeptikus vélemény szentségtörésnek számított. Az én cikkem furcsamód az akkor még magát liberálisnak tartó, szólásszabadságról előszeretettel beszélő Fidesz politikusai számára vált botránykővé.
Wachsler Tamás országgyűlési képviselő, az akkor még a nyugat szárnyalásáról szónokló liberális Fidesz tagjaként a Honvédelmi Minisztériumtól azonnali vizsgálatot követelt. Már másnap berendeltek a minisztériumba, ahol Deák János vezérezredes felszólított szolgálati jogviszonyom megszüntetésére, mert szerinte politikai nyilatkozatot tettem. Felszólításának nem tettem eleget. Kifejtettem, hogy akkor mindenki más távozzon a hadseregből, aki a nyilvánosság előtt a NATO-csatlakozás mellett tör lándzsát, mert ezek katonák is politikai nyilatkozatot tettek. Vezérezredes úr ezt követően elbocsátott azzal, hogy még a miniszter úr is beszélni kíván velem. Erre azonban nem került sor.
1995. december 6-án, szerdán az üggyel foglalkozott az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága is. Részlet a jegyzőkönyvből:
A Honvédelmi Bizottság úgy döntött, hogy egy albizottság vizsgálja tovább az ügyemet, de annak eredményéről nem tájékoztattak. Valószínűleg megelégedtek azzal, hogy az akadémiaparancsnok és jogi tanszékvezetőm is a HM-ből kapott parancsnak megfelelően elhatárolódtak tőlem.
Ez volt az első élményem arról, hogy vannak politikusok, akiknél a cél szentesíti az eszközt, akiknek, ha nem tetszik egy vélemény, még saját hangoztatott elveik felrúgása árán is fellépnek ellene. Ma már nevetséges, jelentéktelen az egykori konfliktus. Innen nézve azok még a boldog békeidők voltak...
