Amikor a nyomozó hatóságok egy embert büntetőeljárás alá vonnak, és közbizalmat élvező állása, hivatása van, azzal kell számolnia, hogy az ítélkezés ugyan a bíróságok feladata, de állását, hivatását a nyomozás kezdetétől elveszti, és ha kedvezően is alakul a sorsa, soha senki nem fog tőle bocsánatot kérni, kiesett jövedelmét senki nem fogja megfizetni.
Így jártam én is. Amikor 2010. december 3-án őrizetbe vett a katonai ügyészség még reménykedtem, hogy a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának nyomozási bírája nem helyez előzetes letartóztatásba, mert a kényszerintézkedés feltételei nem álltak fenn. Két nappal később, vasárnap volt a tárgyalás, ahol a bíró előtt kifejtettem, hogy előzetes letartóztatásom esetén elvesztem ügyvédi hivatásomat, és nem tudok dolgozni, holott kiskorú gyermekeim eltartásra szorulnak. A bíróság e kérdéssel nem foglalkozott, és úgy találtam magam, mint annyi védencemnél, hogy a bíróság az ügyészi indítványnak helyt adott. Csak most nem védőként voltam a teremben, hanem én ültem a vádlottak padján. Akkor, ott tudtam, hogy ezzel a határozattal egzisztenciálisan tönkretettek.
Január 3-án szabadlábra kerültem, és azon törtem a fejem, mit tegyek? Megtehetem, hogy továbbra is ügyvédi tevékenységet végzek. Ebben az esetben fennáll annak a veszélye, hogy nem tudom az adott ügyet befejezni, ami az ügyféllel szemben felelőtlenség. Ráadásul titkosszolgálati megfigyelés alatt tartanak, így az ügyfelet hozhatom esetleg kellemetlen helyzetbe. A másik lehetőség, hogy önkorlátozással élek, és addig ügyet nem vállalok, amíg ki nem derül, hogy vádat emelnek-e ellenem. Ez utóbbi mellett döntöttem és emellett elkezdtem a folyamatban lévő ügyeket felmondani, új ügyeket nem vállaltam.
Mivel december eleje óta ügyvédi tevékenységet nem végeztem, kértem a Pest Megyei Ügyvédi Kamara Elnökségéről ügyvédi tevékenységem szünetelésének engedélyezését. A kamara a kérelmemnek helyt adott, így 2011. május 23. napjától az ügyvédi tevékenységemet szüneteltettem.
Májusban a bíróság kézbesítette számomra a vádiratot. A kamarának a vádemelés tényét a vádirat megküldésével bejelentettem. A kamara az ügyvédi törvénynek megfelelően megtette a szükséges lépéseket, és 2011. július 7-én az ügyvédi tevékenységem gyakorlását felfüggesztette. A határozat ellen nem éltem fellebbezéssel, mert e határozatot vádemelés alatt álló ügyvédek esetében a kamara mérlegelés nélkül köteles meghozni. A büntetőügy jogerős lezárásáig immár hivatalosan is elveszítettem ügyvédi hivatásomat.
