Viszkisdoboz

Egyre inkább bebizonyosodik a Tábornok-perben, hogy egyetlen vallomásra nem lehet felépíteni egy monstre pert a XXI. században.

A politika 2010-ben szabadjára engedte a rossz emlékű sztálini államügyészséget. És az ügyészek jobban teljesítettek a nyomozati szakban, mint korábban bármikor. Hereroppantás és körömtépés ugyan nem volt, de minden más igen: mindenkit börtönbe zártak, a hozzátartozókkal a kapcsolattartást korlátozták (csak az ügyész előtt vagy megtiltották), telefonálni nem lehetett, a levelezést ellenőrizték, ami azt jelentette, hogy senki nem tudott senkiről, mert sem a család nem kapott levelet, sem a fogvatartott. Alap volt a teljes elszigeteltségben, magánzárkában tartás, bár azért volt némi üzengetés, hogy mi is lehetne a szabadlábra helyezés feltétele.

Volt, aki táblázatba szerkesztve kapta meg mit kell vallani, volt, akinek elmondták kire kell vallomást tenni, volt, hogy más nyomozati vallomása került a kihallgatandó elé „véletlenül”, volt, aki a Magyar Nemzetben olvasgathatta más és persze a maga vallomását börtönbeli magányában. Többen még választhattak, gyanúsítottként vagy tanúként megerősítik Oláh János vallomását, vagy mehetnek a „recsóba”.

Ugyanez történt a nokiás dobozos mese esetében is, amit Oláh János a büntetés-végrehajtási intézetben az ügyész által engedélyezett Magyar Nemzet című napilapban 2010-ben naponta olvashatott.

Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy megszülessen a viszkis doboz története. Az agyában.

Oláh János viszkis dobozos vallomásában az áll, hogy ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű, mintegy 12 millió forintot hozott be az államtitkári irodámba, amelyből én mintegy 4 millió forintot kivettem, azt egy viszkis dobozba tettem és elvittem a honvédelmi miniszternek, majd visszajöttem, közöltem, hogy a főnök megköszönte és utána szakmai kérdésekről beszélgettünk.

A jutalom persze nem maradt el, 2 hét múlva az ügyészek szabadították az előzetesből. Lehet, hogy pacsi is volt?

Soha nem volt a védekezésem alapja a viszkis dobozos ügyben Oláh János elmebéli állapota és tudatmódosító szerekkel való etetése. Még akkor sem, ha meg nem történt dolog ellen elég nehéz védekezni, főként úgy, hogy még az alapparaméterek is ismeretlenek. Kaposvárott az első eljárásban megrázó élmény volt, amikor kiderült, hogy Oláh János szellemi állapota nem kóser, hogy az ügyészek úgy irányították, ahogy akarták. Akkor még nem tudtuk, hogy tudatmódosító gyógyszerekkel is traktálták. Ez most, Debrecenben derült ki, amikor kiegészítő elmeorvosszakértői véleményt szerzett be a bíróság a megismételt eljárásban. Az elmeszakértők szerint Oláh az ügyészi kihallgatások alatt ezen szer hatása alatt állt.

A vádlottakat csak kétséget kizáró bizonyítékok alapján lehet elítélni. Feltesszük a kérdést, e vallomás lesz a kétséget kizáró bizonyíték? A vallomás egy része törvénytelen ügyészi magatartás miatt már ki van zárva a bizonyítékok közül (büntetlenséget hazudtak Oláhnak az ügyészek). A maradék része pedig dekompenzálódott személyiségzavar talaján, tudatmódosító szerek szedése mellett került felvételre. Egy homályos szóbeli vádalku keretében, amit írásbeli megkötése után nem hagyott jóvá a bíróság.

Én tökéletesen megértem, hogy az ügyészség számára ez egy nagy blama, éppen ezért presztízs kérdés is, hogy az Oláh-féle vallomásból valami életben maradjon.

De felteszem a kérdést, lehet ezért emberek életével szórakozni hét hosszú éven át?

Most, hogy az Oláh-féle vallomás Debrecenben megítélésem szerint végleg elvérzett, az ügyészek azt szeretnék elérni, hogy a büntető dogmatikai rend változzék meg: teljesen beszámítható legyen, aki kóros elmeállapota miatt korlátozott beszámítási képességgel rendelkezik; az a vallomás is értékelhető legyen, ami a tudatmódosító szer alkalmazása miatt értékelhetetlen.

Hol vannak a mi jogaink, az eljárás alá vontak jogai, amit az ügyészeknek is védeniük kellene? Jog a tisztességes eljáráshoz, az ártatlanság vélelméhez, a védelemhez, a büntetőeljárás ésszerű határidőn belül történő befejezéséhez? Sehol.     

Azt hinnénk, hogy az ügyészek feladják végre, magukba néznek, bocsánatot kérnek és elvonulnak valami járási ügyészségre vezekelni és a pályát újrakezdeni. Á, dehogy!

Újabb szakértő kirendelésével próbálkozik meg az ügyészség!

Most, hogy a bizonyítási eljárás lassan lezárul, záporoznak az újabb és újabb bizonyítási indítványok, amelyek – teljes feleslegességük mellett - valóságosan is veszélyeztetik a per ésszerű határidőn belül történő elbírálását.

Ügyészi indítvány történt igazságügyi orvos toxikológiai szakértő kirendelésére. Az ügyész szerint Oláh János volt tábornok által szedett tudatmódosító szerek hatóanyag tartamára, valamint a vádlottra gyakorolt élettani hatására kellene nyilatkoznia, a bíróság számára fenntartott ténykérdésben: kihallgatásra alkalmas állapotban volt-e Oláh János 2010-ben, mintegy 12 kihallgatása során (tételesen felsorolva minden kihallgatás napja, kezdete, vége).

Nem világos számomra, hogy mit várnak az ügyészek? Hét évvel később lesz olyan szakértő, aki kimondja, hogy ezeken a napokon, azokban az órákban és azokon a perceken Oláh János olyan jól volt, hogy mindent tisztán látott, felfogta, hogy éppen mit csinál, kit vádol meg?

Lehet ezt még fokozni?

Az ügyészek tisztában vannak azzal, hogy az elmeszakértők kimondták, az ügyészeknek nem kellett felismerniük Oláh János elmeműködésének kóros állapotát, ez még házi orvosi szinten sem követelmény. De ez semmin nem változtat. Tök mindegy, hogy tudták vagy sem az ügyészek! A gyanúsított bedrogozva tett terhelő vallomást magára és másokra nézve is, köztük rám is.

Az ügyészek nyilván megijedtek, mert a tudatmódosító szer hatása alatti kihallgatás-sorozatra már (még) nincs menlevele az ügyészségnek. Azért ez mégis abszurd! Egyrészt a büntetés-végrehajtás felett a törvényességi felügyeletet az ügyészség látja el, de ők úgy tesznek, mintha nem tudtak volna ebben a kiemelt ügyben Oláh János gyógyszerezéséről. Másrészt bizonyosan mardossa őket a lelkiismeret (legyünk jóindulatúak, én ezt vélelmezem), hogy nem ismerték fel a pszichotrop anyagokkal kezelt gyanúsított állapotát, ezért a következő kérdésekre várnának választ:

1. Oláh János ddtbk, XVI. r. vádlott által a fenti mennyiségben és időtartamokban bevett pszichiátriai gyógyszerek (Frontin, Xanax) hatóanyagai miatt – különös tekintettel az igazságügyi elmeorvosszakértő által diagnosztizált személyiségzavar alapbetegségre is – büntetőeljárásban biztosított jogai gyakorlására képes, kihallgatásra alkalmas állapotban volt-e a fent megjelölt időpontokban és időtartamban a gyanúsítotti kihallgatásaikor.
2. A fent megjelölt kihallgatási időpontokban a kihallgatást foganatosító személyeknek, illetve a kihallgatáson jelen lévő más személyeknek észlelniük kellett-e, illetve észlelhették-e azt, hogy a vádlott esetlegesen kihallgatásra, nyilatkozattételre alkalmatlan állapotban van-e, esetlegesen pszichiátriai gyógyszerek hatása alatt áll.
3. A pszichiátriai gyógyszerekkel egyidejűleg felírt más gyógyszerek a pszichiátriai gyógyszerek hatását bármilyen formában befolyásolták-e?
4. A Frontin és a Xanax gyógyszereknek a fent megjelölt mennyiségben és időpontokban történő szedése a gyógyszer hatóanyagához történő hozzászokást okoz-e? A kezelés elhúzódása esetén a szervezet hozzászokása miatt, az adott mennyiségben a szervezetbe bevitt gyógyszer hatóanyaga a szervezetre – pszichés állapotra, tudatra – gyakorolt élettani hatása változik-e, a szervezet ugyanúgy reagál-e az adott mennyiségű hatóanyagra, mint a gyógykezelés elején?

Most is segítek, mert a kisdobos mindig segít!

Kedves Ügyész pajtások! Nem kell a kérdések megválaszolásához toxikológiai szakértő!

A Frontin és a Xanax mellékhatásai többek között: zavart állapot, depresszió, memóriakárosodás, szájszárazság, szorongás, feledékenység, mánia, hallucináció, ellenséges magatartás, rendellenes gondolkodás. Emellett a betegtájékoztatóban szerepel az is, hogy a gyógyszer szedése (még terápiás dózisokban is) fizikai függőség kialakulását eredményezheti.

Tőlem pedig megkaphatják a menlevelet, akár írásban is, csak legyen már vége!

Büntetés jelleget öltött a hetedik éve tartó eljárás az un. Tábornok-perben. Az ügyészek 2010-ben törvényen kívül helyezték magukat, azt gondolták, hogy bármit megtehetnek büntetlenül. Ezek az ügyészek elvesztették ügyész jellegüket, és most igyekeznek a végtelenségig tartó eljárással az emberek emlékezetéből kimosni bűnös magatartásukat.

Minden igyekezetem arra irányul, hogy ezt elkerüljük!

2013 óta nem bűnösségről vagy ártatlanságról szól a Tábornok-per, és az abba beleszőtt viszkis dobozos legenda. Megjegyzem a Kaposvári Törvényszék bűncselekmény hiányában felmentett. Az azóta hatályon kívül helyezett ítélet helyett immár harmadik éve nyűjük a nagy semmit egy megismételt eljárásban Debrecenben.

Ez egy presztízs ügy lett, ahol a törvényeket semmibe vevő ügyészség le akarja győzni a bíróságokat, minimum szolidaritást vár el tőlük és nem mellékesen egy beteg ember egy szem vallomása alapján ártatlanokat is börtönbe akar juttatni. Nehogy kiderüljön, hogy mekkora hibát követtek el, amikor alárendelték ügyész jellegüket a politikának!

Hol vannak a büntetőjog és a büntetőeljárás civilizált nemzetekre jellemző klasszikus szabályai? Ebben az ügyben azok már régen elvesztették az ártatlanokat védő garanciális jellegüket. Ha belenyugszunk abba, hogy a cél szentesíti az eszközt, ha a tisztességes eljárás nem illeti meg a vád alá vontakat, ha a bíróságok nem védik meg jogainkat, hanem készek kiszolgálni az ügyészeket és egyszerűen nem vesznek tudomást a törvénysértéseikről, akkor kibontakozik annak az ügyészállamnak a képe, amit látunk. Minden ügyésztől félni kell. Még a bírónak is.

Drága ügyészeink, ezek a kiváló katonák, egy vallomásra építették fel a viszkis dobozos ügyet, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodnak, holott egyszerűen meg tudnának szabadulni tőle. Az elmeszakértők szerint ugyanis nem volt felróható az ügyészeknek, hogy nem ismerték fel Oláh János volt tábornok személyiségzavarát.

Csak hát akkor meg kellene szüntetni az eljárást, ami vérciki lenne számukra hét év után. Hát, nem! Nem engednek!

A legfőbb ügyészségi ügyész szerint a drogok a személyiségzavart, mint kóros elmeállapotot meggyógyították, ezért Oláh János egészséges volt a vallomástételkor. Éppen csak egy kicsit „tudatmódosult”.

2017. április 18-án az elmeszakértők személyes meghallgatására került sor a Debreceni Törvényszéken. A doktorok fenntartották 2012-es szakvéleményüket, újra megerősítették, hogy Oláh János személyiségzavaros, amely a börtönbe való bezártság hatására dekompenzálódott. A gyogyók segítettek túlélni, de normálissá nem tették.

A szakértők meghallgatását egyébként az ügyészség indítványozta, mert homályosnak tartotta azt a szakértői megállapítást, hogy Oláh János volt tábornok az előzetes letartóztatás alatt, kevert személyiségzavara talaján a büntetés-végrehajtási intézetben naponta olyan mennyiségű pszichotrop anyagot kapott, hogy 2010. március 29-től az ügyészi kihallgatások ideje alatt is, ezen szer hatása alatt állhatott. Oláh Jánosnak ezért nincs olyan vallomása, ami értékelhető lenne.

A legjobb ügyészségi kérdés talán az volt, hogy a szakértők olvasták-e Oláh János vallomásait, mert azok olyan szépen összefogottak… Nos, azokat a jegyzőkönyveket az ügyészek készítették, azok diktálták! Oláh pedig bármit aláírt, olyan időpontban is elismerte a bűncselekmény elkövetését, amikor éppen nem is tartózkodott Magyarországon. Ettől függetlenül aláírt és magát is hamisan megvádolta.

A fénypont az ügyész családi élete volt. Bár egy nagyi sem érintett ebben a „rétestészta” ügyben, egyikőjükről mégis megtudtuk, hogy pont ugyanilyen tudatmódosító szert kapott és hál’ Istennek, nagyon jól alszik tőle!

A kapott tudatmódosító szer egy feszültségoldó szer volt, amely a szorongás és a feszültség (pánikreakció) leküzdésére szolgált. A gyógyszer a személyes felelősséget felfüggeszti, az érzések szintjén megjelenő életveszélyes helyzetet oldja, és lehetőséget teremt a megoldatlannak látszó élethelyzet megoldására, majd később a személyiség újraépítésére. És egyáltalán nem okoz aluszékonyságot, de feledteti a megoldatlan élethelyzetet – mondták a szakértők.

A vádlott realitásérzékelése részben volt megtartott, a kihallgatások alatt a személyes  felelősség felfüggesztése következett be (mint például az ittas vezetésnél). Ha pedig a börtönből való szabadulásról volt szó, akkor Oláh a regresszió miatt mesélésbe, vagy megtörtént események kiszínezésébe is kezdhetett. A vádlott az ügyészi törvényi figyelmeztetést ugyan megértette, de érzelmi állapota miatt annak megfelelően viselkedni nem tudott.

Az elmeszakértők szerint a vádlottat egy referenciaszemély a kihallgatási időszakban irányíthatta, személyiségzavara miatt ígérgetésre bármilyen vallomást megtehetett. Itt tennék egy megjegyzést: a referenciaszemélyek csak ügyészek lehettek, akik ennek az embernek törvénytelen büntetlenséget ígértek, illetve szóbeli vádalkuval kecsegtették, amit írásban később meg is kötöttek.   

A szakértők szerint a valóság csak tényekkel igazolt valósághalmaz lehet, vagyis annak eldöntése nem szakértői kérdés, hogy a vádlott igazat mondott vagy hazudott. Hazudhatott is, meg igazat is mondhatott, de ezt a bíróságnak kell megállapítania, mégpedig más bizonyítékok alapján.

Két lehetőség van. Vagy elfogadjuk, hogy Oláh János tudatmódosító szer hatása alatt tett vallomást, és ezért nem vesszük figyelembe (miként az ittas személyek nyomozati vallomásait is figyelmen kívül hagyjuk). Vagy azt mondjuk, hogy ki tudja bevette-e vagy sem ezeket, ezért figyelmen kívül hagyjuk a drogokat. Ebben az esetben a bíróság értékeli a megmaradt csonka vallomást. De a másodfokú bíróság iránymutatása szerint csak azokat fogadhatja el a tényállás alapjaként, amelyeket valamilyen más bizonyíték is megerősít. Csak az a bibi, hogy rám (és vagyunk így páran) nincs semmi bizonyíték. Mondjuk, hogy is lehetne bizonyítani a meg nem történtet?

Tehát jött, a bevettevagynemvettebe-történet a tárgyaláson, ami aztán meglehetősen ingerültté tett! Főként azért, mert a büntetés-végrehajtási intézet nem egy wellness intézmény, ahol szabadon válogathat a vendég a szolgáltatások között.

Az ügyészség nem is döntött azonnal, hogy beszáll-e a bevettevagynemvettebe-játékba, avagy kívül marad.

Tehát ez az ügy már tényleg elcsúszik egy olyan irányba, ami semmi másra nem jó, csak arra, hogy a hetedik éve folyó eljárásban bármilyen áron életben tartsanak egy olyan hazug vallomást, amelyet egy személyiségzavaros, bedrogozott embertől szereztek be törvénytelen ígéretekkel és corpus delictiként akarják alkalmazni, hátha lesz olyan bíróság, aki ezt beveszi.

Reményeim szerint a törvényszék katonai tanácsa nem veszti el igazságszolgáltató jellegét.

„Asztalt terítesz nekem, ellenségeim szeme láttára” (Zsoltárok könyve 23).

A Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa a Kaposvári Törvényszék anno 2013-ban, a viszkis dobozos ügyben hozott felmentő ítéletemet hatályon kívül helyezte és megismételt eljárást rendelt el Debrecenben.

Azonban minden rosszban van valami jó is. A Kaposvári Törvényszék előtti eljárásban derült ki, hogy az ügyészségi bábfigura személyiségzavarban szenved, erre tekintettel a bíróság a teljes vallomását kizárta a bizonyítékok köréből. A másodfokú bíróság (Főváros Ítélőtábla) e vallomás kizárását a bizonyítékok közül csak a durva ügyészi műhiba (valótlan büntetlenségi ígéret) miatt fogadta el, a szóbeli vádalku megtörténtét nem akarta bizonyítottnak látni, így az ügyészség ideig-óráig még életben tarthatta az Oláh-féle vallomás egy részét, és formailag igazolhatta vád alatt tartásomat, egészen 2017. március 17. napjáig. A megismételt eljárásra irányadó végzés szerint a Debreceni Törvényszék akkor értékelheti az Oláh-vallomás megmaradt részét, ha Oláh nem állt tudatmódosító szer hatása alatt.

A Debreceni Törvényszék beszerezte Oláh gyógyszerezési naplóját, kért egy szakvéleményt, amelyből kiderült, hogy a volt tábornok olyan pszichotrop anyagot kapott, ami hatással volt másnapi ügyészségi kihallgatásaira is.

Game over! Azt hinnénk.

A szabad bizonyítás elve alapján a magyar bíróság persze azt csinál, amit akar. A szakértői véleményt se köteles elfogadni, a beszámíthatatlant beszámíthatóvá, a drogost tiszta tudatúvá nyilváníthatja, azt is leírhatja, hogy a délelőtti vallomásokat kizárja, a délutániakat pedig hitelt érdemlőnek tartja. Amennyiben kellően meg tudja indokolni döntését. Azt is tudni kell, hogy a büntető bíróság akár egy vallomás alapján is elítélheti a megvádoltat, de akkor kétség kívül bizonyosságot kell nyernie annak a nyamvadt bizonyítéknak. A bíróság egyet nem tehet: a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem értékelheti a terhelt terhére.

Arról a súlyos jogtechnikai problémáról már nem is beszélek, hogy a másodfokú bíróság által kizárt vallomás részek (alapvallomás) miatt a későbbi vallomás-módosítások, toldozások-foldozások az alapvallomás nélkül, önmagukban eléggé értelmezhetetlenek.

Hát, akkor nézzük meg, hogy mi történhetett 2010-ben, a politikai terror évében!

Oláh János tábornokot, a HM Védelemgazdálkodási Főosztályának vezetőjét 2010. február 24. napján gyanúsítottként hallgatja ki a Budapesti Katonai Ügyészség, majd őrizetbe veszi, és a bíróság másnap előzetes letartóztatásba helyezi.

Oláh János folyamatosan megtagadja a vallomástételt, a büntetés-végrehajtási intézetben esténként kis dózisú pszichotrop anyagot kap, ami a szakértők szerint másnapi kihallgatását nem befolyásolja.

Mindeközben Oláh János tábornok személyiségzavara az elmeorvosszakértők szerint a börtönben dekompenzálódik, azaz folyamatosan veszíti el az uralmat saját tudata felett.

2010. március 18. napja és 2010. április 22. napja között (majdnem egy hónap!) az ügyészek nem hallgatják ki. Ám közben 2010. március 29-től négyszeresére növelik a pszichotrop anyagot. 2010. április 22-re Oláh tudati kontrollja és kritikai készsége megszűnik, de legalábbis fellazul.

Az ügyészek 2010. április 22-én félre is vezetik Oláh tábornokot: büntetlenséget ígérnek a pszichotrop anyagok hatása alatt álló gyanúsítottnak! Oláh megfelelési kényszere és nárcisztikus személyisége miatt végre újra fontosnak érezheti magát. Azt mondhat bárkiről és bármiről, amit akar, méghozzá büntetlenül. Ugyanakkor tudja azt is, hogy a börtönből csak akkor szabadulhat, ha az ügyész, aki számára akkor a hatalom megtestesülése, úgy akarja. Ehhez viszont az ügyész számára meg kell felelnie! Ilyen tudatállapotban elegendőek a sugalmazó ügyészi kérdések is és a delikvens azonnal tudja, hogy mit várnak tőle.

2010. április. 25. napján győz a Fidesz a választásokon, megkezdődik az elszámoltatás. Az ügyészség gyorsan alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, hiszen tudják, hogy hamarosan érkezik Polt Péter legfőbb ügyésznek, addigra jó lenne valami ütőset az asztalára tenni!

A törvénytelen büntetlenségi ígéretet 2010. május 10. napján ugyan visszavonják a katonai ügyészek, de dilettantizmusuknál fogva nem ismételtetik meg Oláhval korábbi vallomásait, csak jóváhagyatják vele, ami persze törvénytelen. A másodfokú bíróság ki is zárja Oláh korábbi vallomásait.

A katonai ügyészeknek, ha Oláh tábornokot továbbra is manipulálni akarják, tenniük kell valamit. Most feltételes módban állítom: megígérik szóban a vádalkut, amit Oláh tábornok elfogad. Most tényként írom le, hogy a vádalku később írásban is megköttetett. A büntető jogászok nagyon jól tudják, milyen súlyos törvénysértés, hogy az ügyész nem tartja be a tárgyalásról lemondásra vonatkozó szabályokat. De jelenleg ennek már alig van jelentősége.  

Hogy a katonai ügyészek nagy igyekezetükben hibákat követnek el, nem csodálkozom! Mindannyian azt gondolhatták, hogy megfogták az Isten lábát és semmi sem menti meg őket egy szép, fényes ügyészi karriertől. Az ügyész tábornok a legfőbb ügyészségre, a kihallgatók pedig a katonai ügyészség élére képzelhették magukat.

Szóval ott tartottam, hogy a Fidesz választási győzelme után Oláh János „megvilágosodott”. 2010. május 10. napján Oláh János egy szünet után minden eddigi vallomását felborítja, és előáll a viszkis dobozos mesével, amelynek lényege, hogy ismeretlen forrásból származó pénzt hoz be államtitkári irodámba egy ismeretlen időpontban, amelynek egy részét viszkis dobozban viszem el annak a honvédelmi miniszternek, akit bizonyítottan nem lehet megajándékozni, és nem is iszik alkoholt. És azt a tényt, hogy a honvédelmi miniszter nem iszik, és nem lehet megajándékozni, Oláh Jánosnak, aki ebben az időszakban a HM protokoll szervének egyik vezetője, hivatalból tudnia kellett! De ha ezt akarják hallani az ügyész urak, akkor azt mondja a szabadulásában reménykedő tábornok.

Oláh János 2010. május 10. napján a vádalku tudatában, szintén pszichotrop anyagok hatása alatt tesz vallomást. A másodfokú bírósággal egy kicsit vitatkozva, itt nem az számít, hogy az ügyészek ígértek-e tárgyalásról lemondást vagy sem (szerintem ígértek, utóbb meg is kötötték!), hanem az, hogy Oláh úgy tudta (abban a tudatban volt, ami megint akarati hiba), hogy vádalku keretében tesz vallomást. Ennek ékes bizonyítéka a vallomástétel első mondata: „Az ügyvédemmel konzultálva a későbbiekben a tárgyalásról lemondást fogom kérni. A vallomásomat erre tekintettel kívánom megtenni.” Ezt pedig nem Oláh János, hanem az ügyészek jegyzőkönyvezték le!

A vádalkuról meg az jut eszembe, hogy a szakértőktől dr. Ifkovics Béla hb. ezredes (Kaposvári Törvényszék) megkérdezte, hogy szerintük miért fogadta el Oláh János a vádalkut? Erre az elmeorvosszakértő azt felelte, hogy itt is látszik, hogy a tábornok elmeállapotával súlyos problémák vannak, mert mutasson a bíró egy olyan normális embert, aki látatlanban aláír 6 év börtönt.

Aztán jön a finálé! Az ügyészek oly mértékben elégedettek voltak Oláh János tábornok vallomásával, hogy semmilyen más bizonyítékot nem szereznek be, annak valóságáról nem is kívánnak meggyőződni.

A gyanúsított jutalma persze nem marad el, a katonai ügyész (nem a bíróság!) szabadítja Oláh tábornokot az előzetesből, a sors fintoraként éppen a születésnapomon, 2010. június 03. napján.

A vádalkut utóbb a Győri Törvényszék katonai tanácsa nem hagyja jóvá, ezért Oláh János a Tábornok-pernek nem lett a „koronatanúja”, ahogy az ügyészek tervezték, hanem XVI. rendű vádlottként nyerte el szerepét.

Ügyészeink tehát méltán idegesek. Tanút akartak a tábornokból csinálni, hogy annak ügyészileg irányított képzelgései alapján ártatlanul elítéljenek engem és a honvédelmi minisztert. Nem jött össze. A honvédelmi minisztert illetően ezt bizonyosan kijelenthetem. Bizonyítékuk volt egy olyan gyanúsítotti vallomás, amiről ma már tudjuk, hogy kettős akarathibában szenved, felhasználhatósága, hogy finoman fogalmazzak, erősen kétséges. De ezt nem nekem, hanem a bíróságnak kell majd eldöntenie.

Csak nyugalomra tudom inteni az ügyészeket. Nem kell idegeskedni! Mert akármilyen jó építész is vagy, szarból nem lehet várat építeni!

Ha megdöglött a lovad, szállj le róla! – tartja a közmondás. De ezt a gyöngyszemét dakota indiánjainknak úgy látszik, csak Orbán Viktor ismeri. A magyar katonai ügyészség nem!

A Tábornok-per megismételt eljárásában 2017. március 21. napján a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa nyilvános tárgyaláson ismertette a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Orvosszakértői Intézetének igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény kiegészítését.

A kérdés az volt, hogy Oláh János volt honvéd tábornok, a Tábornok-per XVI. r. vádlottja, tudatmódosító szer hatása alatt tett-e vallomást az ügyészeknek vagy sem.

Bizonyságot nyert a nyilvántartások alapján, hogy Oláh János volt tábornok az előzetes letartóztatás alatt a büntetés-végrehajtási intézetben pszichotrop anyagot kapott. A szakértők megállapították, hogy 2010. március 29. napjától kezdődően olyan mennyiségben adagolták az „anyagot”, hogy hatásuk a másnapi kihallgatások alatt is fennállhatott.

A szakértők azért nyilatkoztak feltételes módban, mert az ténykérdés, hogy a pszichotrop anyagokat a vádlott bevette-e vagy sem, erről ők nem tudnak nyilatkozni. A köztudomású tényeket azonban még a büntetőeljárásban sem kell bizonyítani. A börtönben a gyógyszerek bevétele az egészségügyi személyzet szigorú ellenőrzése mellett történik. A gyógyszereket mindenkinek nyelvre adják és egy pohár vízzel azonnal le kell nyelni, majd meg kell mutatni, hogy nem maradt gyógyszer a szájüregben. A gyógyszerek bevételének esetleges megtagadását az egészségügyi dokumentációban azonnal be kell jegyezni és az orvosnak jelenteni kell.

Védőm, dr. Csóka Velmira az ügyészségnek címezve a mondandóját felszólalt:

A büntetőeljárási törvény szerint az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, tehát nem szabadon választott műfaj, hogy a terheltet mentő körülményeket az eljárás minden szakaszában, így a bírósági eljárás során is figyelembe vegye.

A Be. 78. § (4) bekezdése szerint nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet

• az ügyész bűncselekmény útján, vagy más tiltott módon szerzett meg (2010. május 10. napjáig az Oláh vallomásokat valótlan ügyészi büntetlenségi ígéret miatt a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa már kizárta),
• a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg (2010. március 29. napjától kóros elmeállapotú személyt, pszichotrop anyag hatása alatt az ügyészség kihallgat és e személy vallomása alapján sokakat börtönbe vet, és további vallomásokat próbál kicsikarni több-kevesebb sikerrel, hogy Oláh János vallomása igaznak tűnjék).

Meg kívánom jegyezni azt is, hogy Oláh János gyanúsítotti vallomása tartalmi fogyatékosságban szenvedő, akarathibás cselekmény volt, mert bizonyítottan pszichotrop anyag hatása alatt tett vallomást. Ezeket az akarathibás vallomásokat a bírósági gyakorlat szerint, vagy ki kell zárni, vagy figyelmen kívül kell hagyni.

Végül nem utolsó sorban a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsának a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatása szerint Oláh János vallomásának még ki nem zárt részei akkor értékelhetők bizonyítékként, ha Oláh János nem volt tudatmódosító szerek alatt.

A védelem álláspontja szerint éppen ezért nincs tartami értelemben vett törvényes vád, mert a vádirati tényállás szó szerint megegyezik Oláh János gyanúsítotti vallomásával és e vallomás a tényállás egyetlen „bizonyítéka” is. Ezt a vallomást pedig ha tetszik az ügyészségnek, ha nem, ki kell zárni a bizonyítékok közül, vagy figyelmen kívül kell hagyni.

Tehát e vallomásra sem tényállást nem lehet építeni, és sem bizonyítani nem lehet vele semmit.

Az ügyészség képviselője a védőnek azt felelte, hogy szerinte továbbra is létezik a törvényes vád. Oláh János vallomásának értékelhetősége tekintetében a szakértőkhöz kérdést kívánnak feltenni, mert az homályos (sic!). Lehet, hogy hiányoztak a szövegértési gyakorlatokról a középiskolában? Ezért szorulnak segítségre az orvosszakértőktől a leírtak megértésére? Az ügyészek kifejtették azt is, hogy vallomás értékelhetőségére majd a vádbeszédükben kitérnek, és ex catedra kijelentették, hogy a vádelejtés pedig szóba sem kerülhet.

Így válaszolt tehát a NER ügyészsége.

Én meg csak kikérhetem magamnak, hogy egy bizonyítottan személyiségzavarban szenvedő, bizonyítottan bedrogozott, az előzetesből szabadulni és önmagát menteni kívánó ember ügyészségi vallatása alapján hetedik éve büntetőeljárás alatt tartsanak. Felmerül bennem a gyanú, hogy mindez azért van, hogy egzisztenciálisan, mentálisan és egészségileg is tönkre tegyenek.

Mert nekik szabad!

Azt hiszem, elszívok egy jointot, és magam is beállok ügyészségi koronatanúnak. Megígérem, azt mondom, amit hallani akarnak, ha megmondják, kire kell vallomást tennem. Lehet, hogy jobbat találok ki náluk, mint a nokiás doboz mintájára készült viszkis dobozos mese, ha szárnyalhat a fantáziám.

De haladjunk csak tovább a nagy semmibe, katonai ügyész urak!

Ti csak, ha megdöglött is alattatok a ló, továbbra is tegyetek úgy, mintha lovagolnátok!

Nincs nektek főnökötök?

A Tábornok-per tárgyalása 2017. február 14. napján csak azért nem maradt el, mert a tanács elnöke leleményesen - az ügyészség hozzájárulásával – elkezdte a nyomozati iratok ismertetését. Vélnénk, a bizonyítási eljárás lezárult, de nem, csak késlekedik!

Az érintett igazságügyi szakértői intézetnek 2017. január 31. napjáig kellett volna korábbi szakvéleményét kiegészítenie, hogy a közepes fokban személyiségzavarban szenvedő „ügyészségi koronatanú”, jelenlegi ügyészségi vádlott (Oláh János volt honvéd tábornok) börtönbeli gyógyszerezése (Rivotril, Frontin, Xanax) befolyásolta-e őt abban, hogy önként és a valóságnak megfelelően legyen képes nyilatkozni.

A Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa végzése szerint az Oláh János-féle vallomásszeletek csak akkor értékelhetőek az első fokú bíróság által bizonyítékként, amennyiben a honvéd tábornok „nem volt tudatmódosító szerek befolyása alatt és vallomását önként, kényszer és fenyegetés hatása nélkül tette meg”.

Nincs könnyű helyzetben a bíróság. Okirati bizonyíték támasztja alá, hogy a vallomástételi időszakban Oláh János tudatmódosító szereket kapott. Az önkéntességet meg csupán vélelmezni tudja, hiszen a tábornok hét éve hallgat, és nem tesz semmiféle vallomást a bíróságoknak. Elmeállapotának kóros állapota miatt persze az is kérdéses lenne, miként kellene értékelni, ha megszólalna.

Az is bizonyítást nyert már, hogy az ügyészség durva műhibát ejtett. Oláh Jánost becsapta, mert büntetlenséget ígért neki. Erre is okirati bizonyíték áll rendelkezésre, ezért a másodfokú bíróság már kizárta egy jelentős részét az ebül beszerzett vallomásnak.  

Dr. Nagy László hadbíró ezredes határozott bírósági fellépést ígért, ezért 2017. március 21. napján tartandó tárgyaláson biztosan megtudhatjuk az igazságügyi elmeszakértőktől, hogy Oláh János volt tábornok pszichotróp anyagok hatása alatt tett gyanúsítotti vallomása értékelhető-e egyáltalán a bíróság által, hogyha igen, akkor annak pontosan milyen korlátjai vannak.

Hetedik éve szívat az ügyészség. Több büntetőeljárást indítottak ellenem, amelyből kettőben már bűncselekmény hiányában felmentettek. Ez a büntetőeljárás volt az első, és mára már az utolsó is egyben. Bár már ebben is egyszer, nem jogerősen bűncselekmény hiányában felmentettek.

A Tábornok-perbe belevarrt viszkis dobozos tényállás az 1950-es évek ügyészi szakmai munka színvonalát tükrözi. Végy egy valódi bűncselekményt (2010 tavaszán tetten értek egy századost, amikor kenőpénzt vett át). Varrd bele a perbe a delikvenst. Azt állítva, hogy ő is a  bűnszövetség, vagy a bűnszervezet tagja volt. Ebben az esetben hihetővé válik, hogy ő is bűnös, még ha nincs is bizonyíték rá!  

Valódi szépségét vádiratnak az mutatja igazán, hogy a tényállás alapja Oláh János volt tábornok börtönben, tudatmódosító szerek hatása alatt tett gyanúsítotti vallomása, és egyben ez a vallomás a tényállás egyetlen bizonyítéka is!

Normális országban erre vádat egy magára valamit adó ügyészség nem emel. Sajnos azonban nem egy normális országban élünk.

A normalitás utolsó védőbástyája a bírósági igazságszolgáltatás, amely képes véget vetni az én üldöztetésemnek is.

Régóta beszédtéma volt jogász körökben, hogy nincs az valahogy rendjén, hogy az előzetes letartóztatások ellen bejelentett fellebbezéseket olyan bírósági tanács bírálja el, aki később maga is ítélkezik az adott ügyben. A szakma már régóta latolgatta, hogy mikor szűnik meg az az áldatlan gyakorlat, amely ítélő bírói prekoncepcióhoz vezethetett és veszélyeztette az igazságszolgáltatás pártatlan működésébe vetett védői és állampolgári hitünket is.

Most eljött az idő, úgy tűnik, hogy 2017 a bírói pártatlanság éve lesz!

Az Országos Bírósági Hivatalnak és a bíróságoknak azonban fel kell kötniük a gatyát. Az Alkotmánybíróság tavaly év végén hozott határozata alapján a büntetőügyekben ítélkező tanácsok munkájában nem vehet részt az a bíró, aki bármikor, bármilyen törvényi kötelezettségének eleget téve a büntetőeljárás során már bíróként járt el.

A nyomozási bíró személye eddig is evidencia volt, soha nem lehetett ítélő bíró. 2013-tól nem lehetett ítélő bíró az sem, aki az előzetes letartóztatás vagy ideiglenes kényszergyógykezelés egy éven túli meghosszabbításáról végzésben rendelkezett.

2016 decemberétől pedig nem lehet ítélő bíró az sem, aki a nyomozási bíró által elrendelt kényszerintézkedések ellen bejelentett fellebbezéseket másodfokon elbírálta. Vagyis komplett bírósági tanácsok esnek ki a büntető igazságszolgáltatásból!

Ez az alkotmánybírósági döntés felkészülési időt sem hagyott a bíróságoknak, sőt, a döntést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, ami igen fájdalmasan érinti a katonai büntetőeljárásra tartozó olyan ügyeket is, amelyben kényszerintézkedések jelen voltak. Ilyen per például a Tábornok-per. Ugyanis a nyomozási bírók által hozott határozatok ellen bejelentett fellebbezésekről kizárólag egy tanács dönthetett, és döntött is! Vagyis ez a tanács nem járhat el másodfokú ügyekben. Más bíróság vagy másik tanács pedig nincs!

De miért nincs?

A katonai ügyekre vonatkozó büntetőeljárási speciális szabályok alapján, első fokon a kijelölt törvényszékek katonai tanácsai járnak el. Az első fokú ítéletek és végzések ellen bejelentett fellebbezéseket pedig az egész országban egy tanács bírálhatja el. A büntetőeljárásról szóló törvény 471. § (2) bekezdése szerint a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben másodfokon kizárólag a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa járhat el.

                      Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa (fotó: Deák Zoltán)

Ezért merem bátran kijelenteni, hogy egy hónapja nincs másodfokú bírósága azoknak a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyeknek, ahol a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa a törvényszéki nyomozási bírák által végzésben elrendelt kényszerintézkedések elleni fellebbezéseket elbírálta. Vagyis a folyamatban lévő ügyekben az első fokú bíróság határozatai ellen bejelentett fellebbezéseket jelenleg senki nem tudja elbírálni! Legalább is alkotmányosan. Ha pedig mégis megtörténik, akkor a jogerős ítéletet az Alkotmánybíróság fogja megsemmisíteni a benyújtott alkotmányjogi panasz alapján.

Az egész úgy kezdődött, hogy az Alkotmánybíróság a 34/2013. (XI. 22.) AB határozatban kimondta: az ítélkező tanács munkájában a nyomozási bírón kívül az a bíró sem vehet részt, aki a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás (ideiglenes kényszergyógykezelés) egy éven túli meghosszabbításáról egyesbíróként döntést hozott. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény bíróságokra is kötelező érvényesítését határozatának kihirdetését követően megindított büntetőeljárások tekintetében írta elő, így a Tábornok-per másodfokú elbírálását ez a határozat nem veszélyeztette, mert a Tábornok-per 2010-ben indult, a határozat meg 2013-ban született.

Aztán az Alkotmánybíróság a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban még jobban bekeményített, és a következőket állapította meg: „az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követel­mény a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el.”

Az indokolás szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlanság követelménye megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bírói feladatokat látott el, ugyanis azzal szükségszerűen együtt jár a bizonyítékok bizo­nyos szintű, de mindenképpen előzetes értékelése. E körben nincs alapvető különbség a nyomozási bíró, az előzetes letartóztatás egy éven túli hosszabbításáról döntő egyesbíró, vagy az előzetes letartóztatás elrendelé­se, illetve meghosszabbítása tárgyában másodfokú döntést hozó tanács tagjainak feladatai között.

Mi a teendő?

A járásbíróságok kivételével azonnal felül kell vizsgálni a 2017. évre már előírt ügyelosztási rendet. Tanácsonként ki kell dolgozni egy követhető helyettesítési rendet és azt a honlapon is közzé kell tenni, de ez nem veszélyeztetheti a tisztességes eljárás elvét, és nem lehet önkényes, vagyis nem jelentheti, a törvényes bírótól való elvonást. A tanács összetételében bekövetkezett változásokat az érintettek részére ki kell hirdetni, azt a jegyzőkönyvben is rögzíteni kell, valamint a tárgyalási jegyzéken is fel kell tüntetni.

Az első fokú bíróságok az ítéletek és végzések másodfokú felülbírálatra való felterjesztésekor tájékoztatják a másodfokú bíróságok elnökeit, hogy arról a bíróságról ki járt el másodbíróként, illetve, mely másodtanács bírálta el a nyomozási bíró határozatait.

Mi legyen a katonai ügyekkel?

A pártatlanságba vetett hitem mondatja velem, hogy a Fővárosi Ítélőtáblán azonnal fel kell állítani egy másik katonai tanácsot, akik reményeim szerint nem politikai ambíciókkal érkeznek, készek és képesek azokat az ügyeket átvenni, ahol a 6. Kbf. tanács már nem tud eljárni. Vagy egy másik ítélőtáblán kell létrehozni egy másik katonai tanácsot, de ehhez törvénymódosítás kell.

Legkorábban nyár elejére, legkésőbb őszre a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa első fokon ítéletet hoz a Tábornok-perben, ahol már egyszer felmentettek bűncselekmény hiányában. Csak remélni tudom, hogy az ítélet ellen bejelentett fellebbezések elbírálására addigra lesz olyan bírósági tanács a Fővárosi Ítélőtáblán, aki a pártatlanság alkotmányos követelményének megfelel.