Viszkisdoboz

A katonai ügyészek vádmódosítására védőm 2018. február 7. napján észrevételt tett, de természetesen magam is fűztem hozzá egy-két szót.

Szerencsére a bizonyítási eljárás bírósági lezárását követően tett vádmódosítás és észrevételem között eltelt egy kis idő, ezért volt időm lecsillapodni, így ez az egy-két szó nem lett keresetlen.

Íme:                                                                                     (fotó: MTI)

„Tisztelt Bíróság! Ügyész urak!

Ez a vádmódosítás nevetséges! Mélységesen fel vagyok háborodva!

Ez az akármi, nevezzük vádmódosításnak, ha már az ügyész urak így keresztelték el, tiszteletlenség a bíróság felé, tiszteletlenség a sajtó felé (mert természetesen nem felejtették el nekik is kiosztani), s rajtuk keresztül a közvélemény felé is. A tisztességes eljáráshoz való jog, a büntetőeljárás alapelveinek semmibe vétele. Miért is merem mindezt mondani?

Mert nem történt más, mint egy NEM LÉTEZŐ 50%-os megállapodás alapján az ügyészek osztottak, szoroztak, kivontak és összeadtak.

Ezt sikerült összehozni 7 év alatt, ügyész urak?

Olyan érzést sikerült kelteniük ezzel az alaposnak nem nevezhető munkával, mintha az ügyész urak csak üldögéltek volna ráérő idejükben ezeken a tárgyalásokon, de a fülükig nem jutott volna el semmi. És még van bőr a képükön azt állítani, hogy a bizonyítási eljárás eredményére tekintettel kellett módosítaniuk a vádat!

Szerencsétlenségükre én viszont valamennyi tárgyaláson valóban részt vettem, de nem emlékszem, hogy akár a vádiratban szereplő 50 %-os megállapodás, akár az összegszerűség tekintetében bármiféle bizonyítás folyt volna ezen a bíróságon vagy az alapügyben eljárt bíróságon.

Semmi más nem történt, mint ki tudja miért (azért sejtéseim vannak) a 7. éve változatlan, matematikailag rossz vádirati számításaikat korrigálták. De arra azért ne vegyünk mérget, hogy MOST jól számoltak!

Bezzeg a lakcímemet nem tudják helyesen feltüntetni a vádiratban (mondják már meg, hogy kit zavar, vagy mit befolyásol, ha helyesen, a lakcímnyilvántartás szerinti címem szerepel a vádban?), mondjuk igaz, hogy egyéb a bíróságon okirattal bizonyított tényeket sem sikerült módosítaniuk.

Miért is nem?

Mert akkor, mint egy kártyavár dőlne össze a szánalmasan összetákolt koncepció?

Ez szégyen, Ügyész urak! Mást nem mondhatok.”

A bíróság észrevételemet követően ismét lezárta a bizonyítási eljárást és megkezdődött az ügyészi perbeszéd, amelyről a következő posztban számolok be.

Az állam egyik szerve, a Honvédelmi Minisztérium, mint sértett, megunta a 8 éve folyó büntetőeljárást és bedobta a törölközőt! A Debreceni Törvényszék katonai tanácsának a mai tárgyaláson a HM jogi képviselője bejelentette, hogy a minisztérium visszavonja a Tábornok-per vádlottjaival szemben bejelentett polgári jogi igényét!

Ezzel szemben az állam másik szerve, az ügyészség makacs, az utolsó leheletükig kitartó élcsapata, a Központi Nyomozó Főügyészség, továbbra is a Btk.-ban nem ismert ügyészségi büntető szankciót (ÜBSZ) alkalmazza a Tábornok-perben.

Az ÜBSZ lényege abban van, hogy addig kell folytatni a büntetőeljárást, amíg a vádlott természetes halállal meg nem hal, vagy amíg nem vállalja be, amivel vádolják, illetve amíg nem talál az ügyészség végre egy bírót, aki a vádlottat hajlandó az ügyészség tetszése és kénye alapján elítélni. A gyakorlat szerint az ÜBSZ minimális időtartama kétfokú eljárásnál 10 év, háromfokúnál 15, a megismételt eljárásban „bármeddig tartó” is lehet.

Ez a gyakorlatban már most is alkalmazott szankció ugyan törvényen kívüli büntetés, nem egyeztethető össze a jogállamisággal és a tisztességes eljáráshoz való joggal, de vajon ki fogja ezt rajtuk számon kérni? Egy másik ügyész?

A Tábornok-per 8. éve folyó eljárásában az ügyészség a bizonyítási eljárás lezárását követően két hónapig gondolkodott, majd váratlanul egy általuk zseniális húzásnak vélt vádmódosítással álltak elő, hogy a Tábornok-pert a végtelenbe taszítsák: matektudásukat összeszedve próbálták meg az egyes vádpontokban a helytelen összeadási és kivonási műveleteiket korrigálni.

Az ügyészségi vádmódosításra védőm, dr. Csóka Velmira adta meg a méltó választ:   

„Tisztelt Bíróság!

A Központi Nyomozó Főügyészség 2018. január 12. napján kelt vádmódosítására dr. Fapál László II. r. vádlott védelmében az alábbi észrevételt terjesztem elő:

A KNYF Budapesti Regionális Osztálya vádirati tényállás módosítása, illetve kiegészítése elnevezésű iratában a II. r. vádlott tekintetében az I/1-től I/8. tartó vádirati tényállásokban (kivéve I/3. tényállást) a vádirati összegszerűségeket pontosította, és a II. r. vádlott terhére rótt összegszerűségeket – az eredeti vádhoz képest - összességében 2.960.000-Ft.-tal csökkentette.

Többször elmondtam már a Törvényszéknek, és továbbra is állítom, hogy a vád és a most közölt vádmódosítás tartalmi értelemben nem törvényes.

Az 1.BK vélemény 2. b) pontja szerint a vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon.

A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.

Mindezt természetesen tényállásonként kell tartalmaznia a vádiratnak. Az olyan vád, amely azt tartalmazza a történeti tényállásokban rendre visszatérően, hogy az „50%-os megállapodás alapján a III. r. vádlott közvetítésével a II. r. vádlott meghatározott összegekben részesedett”, tartalmi értelemben, hiányosságban szenved és nem alkalmas II. r. vádlott cselekvőségének megállapítására.

Vagyis nem állapítható meg, hogy pontosan hány alkalommal, hol, mikor, milyen körülmények között vett volna át a II. r. vádlott a III. r. vádlottól a vádiratban meghatározott pénzösszegeket. A Központi Nyomozó Főügyészség saját gyakorlatát sértve a vádirat adós maradt az állítólagosan átadott pénzeszközök címleteivel, és az átvételi elismervényekkel is. A vádirat nem tartalmazza a pénzeszközök csomagolási módját sem (műanyag vagy papír zacskó, nokiás doboz, viszkis doboz stb.).   

A vád tartalmi hiányosságai miatt nemcsak a tartalmi értelemben vett vádelv sérül, de a védekezéshez való jog is lehetetlenné válik. Nem véletlenül jelezte a II. r. vádlott korábban a bíróságnak, hogy e vádpontok tekintetében kéri a védekezés irányainak meghatározását. A saját ártatlanságának bizonyítására senki nem köteles ugyan, de egy olyan vád ellen, amely arról szól, hogy valaki állítólag a II. r. vádlott nevében eljárva megállapodást köt, majd e megállapodás alapján pénzt vesz át, amelyről a II. r. vádlottnak nincs tudomása, lehetetlen védekezni.

Az 1.BK vélemény 2. c) pontja szerint a vád törvényességének nem feltétlen tartalmi eleme a vád tárgyává tett cselekmény Büntető Törvénykönyv – a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), illetőleg e törvénynek a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezésére tekintettel az 1978. évi IV. törvény – szerinti minősítése. A vádmódosítás minősítést nem tartalmaz még utalás szintjén sem. A vádiratnak e hiányossága a bírósági eljárásban, a bizonyítás során ugyan pótolható, azonban a védelem álláspontja szerint a minősítés ügyészi perbeszédben való közlése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.

Megjegyzem, a vádiratban található, egyes tényállásokhoz kapcsolódó összegszerűségek helytelen számítási módja már az alapügyben eljárt bíróság előtt is nyilvánvaló volt.

Az eljáró ügyészek, bár a vádiratban hivatkoztak rá, de az Oláh János, XVI. r. vádlott által az ún. visszaosztott pénzekből képzett 20 %-os költséget nem vonta le a II. r. vádlott terhére rótt összegekből, a jelenlegi vádmódosítás tehát csupán ezt a korrekciót tartalmazza.

A katonai ügyészek a II. r. vádlott terhére rótt összegszerűséget kizárólag Oláh János, XVI. r. vádlott által vizionált, semmilyen tényadattal meg nem erősített ún. 50 %-os megállapodás alapján számolták ki, Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett vallomása alapján.

Oláh János, XVI. r. vádlott vallomásának hitelességet nem csak az rontja le, hogy a nyomozás során tett vallomásaikor közepes fokban korlátozva volt beszámítási képességeit illetően, de a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt az is kiderült, hogy tudatmódosító szerek hatása alatt tette vallomásait.

A bizonyítási eljárás során semmiféle adat nem merült fel arra nézve, hogy Oláh János, XVI. r. vádlott vallomása a vádmódosítással érintett összegszerűség kérdésében hitelt érdemlő lenne.

A bizonyítási eljárás során az ún. 50 %-os megállapodás létének egyéb bizonyítékait az ügyészség nem mutatta be.

Az ún. 50 %-os megállapodás létét, illetve az abból számolt – az ügyészi vádirat szerint a II. r. vádlottnak közvetített - összegeket átvételét tagadta a III. r. vádlott, éppen ezért nem világos a védelem számára, hogy miként lehet azt a II. r. vádlott terhére elszámolni.

Különösen annak ismeretében, hogy a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa iránymutató végzésében kifejtette, hogy Oláh János XVI. r. vádlott gyanúsítottként tett vallomásai önmagukban, automatikusan nem képezhetik a megállapítandó tényállás alapját.

Bár nincs itt a védőbeszéd ideje, de most is rá kell mutatnom az alapvető ellentmondásokra.

Az ügyészség teljesen életszerűnek és logikusnak tekinti, hogy a II. r. vádlott 2004. december 04. napján történt államtitkári kinevezését követő 3 héten belül gyermeki, üzengetéses módszerrel megállapodást köt olyan pénzvisszaosztásról, amit Oláh János XVI. r. vádlott – saját vallomása szerint - nem is közölt a közvetítőként beemelt N. Dénes III. r. vádlottal.

Miről is szólhatott volna ez a megállapodás? Mire bólintott volna a II. r. vádlott? Hogyan kért volna 50 %-ot abból, amiről a II. r. vádlott Oláh János szerint nem is tudhatott, mert azt nem közölte a III. r. vádlottal?

Megnézték az ügyészek, hogy a HM PNRI kért „szervezeti megerősítése” úgy történt meg, hogy létszámában és költségvetésében is csökkentést hajtott végre a közigazgatási államtitkár javaslata alapján a honvédelmi miniszter 2005. évre?

Nyilván a katonai tanács döntése lesz, hogy Oláh János XVI. r. vádlott még ki nem zárt vallomásainak mi lesz a sorsa. Amennyiben azt a bíróság nem hagyja figyelmen kívül vagy nem zárja ki, akkor e bizonyítékot együtt kell értékelnie a többi bizonyítékkal, állást kell foglalnia a vallomás hitelt érdemlősége kérdésében és állást kell foglalnia abban a kérdésben is, hogy mi történjen Oláh János XVI. r. vádlott azon vallomásaival – figyelemmel az igazságügyi elmeorvos szakértők megállapításaira – amelyeket egyéb bizonyítékok nem támasztanak alá.

Ilyen kérdés az ún. 50 %-os megállapodás és az alapján matematikai műveletekkel megállapított vádirati összegszerűség is.

Éppen ezért a védelem a vád módosítását pótcselekvésnek tekinti, amely semmi másra nem alkalmas, mint a per elhúzására.”

Én sem hagyhattam szó nélkül, észrevételemet a következő posztban teszem közzé.

A Debreceni Törvényszék 2018 tavaszán nem hozhat ítéletet a Tábornok-perben! – érkezett a verdikt a Központ Nyomozó Főügyészségtől.

Nem túl hálás feladat jogász kollégáimat, khm, vagyis az ügyészeket tisztességtelenséggel vádolni, most azonban mégis kénytelen vagyok megtenni.

Majdnem 8 éve ismert a Tábornok-per vádirata, amelyet eddig hétszer olvastak fel az ügyészek a kormánypárti médiumok kedvére téve. Nyolc év alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy a vádiratban akár egy szót is megváltoztasson, holott az alapügyben, Kaposvárott, ahol bűncselekmény hiányában felmentették, a tényállás tekintetében is okirati bizonyítékok álltak rendelkezésre, hogy az ügyészség nem mond igazat.

Most, amikor 3 és fél év után már túl kellene lennünk az ügyészi perbeszéden a Tábornok-per megismételt eljárásában, egy teljesen felesleges, de az eljárás elhúzódására kiválóan alkalmas vádmódosítást terjesztettek elő.

Tudom én, hogy a tárgyalás berekesztéséig a vádmódosítás joga az ügyészeket megilleti, azonban a joggal való visszaélésnek tekintem, hogy az elmúlt 8 év alatt csak most jutottak el odáig, hogy a matematikailag is helytelen vádjukon – több-kevesebb sikerrel – változtassanak.

Ma reggel éppen az ügyészi vádirat ismételt felolvasása miatt utaztam 3 órát Debrecenbe, hiszen a 2017. november 6. napján tartott tárgyaláson a Törvényszék katonai tanácsa a bizonyítási eljárást lezártnak nyilvánította, mert senkinek, így az ügyészeknek sem volt indítványuk.

Aztán a mai napon azzal szembesültem, hogy az ügyészek a tárgyalásra meghívták a sajtó képviselőit, kiosztották a vádmódosítást mindenkinek, majd azt felolvasással a per részévé tették.

Mi a vádmódosítás tárgya?

Banálisan egyszerű a felelet. Az ügyészek hiányoztak a matematika órán, amikor a kivonást és összeadást tanulták az iskolában, ezért képtelenek voltak kiszámítani az adott tényálláshoz tartozó helyes összegeket. Vádirati állításuk szerint Oláh János az általa visszakért pénzek 20 %-át költségekre csoportosította át, azonban ezzel nem csökkentették az Oláh János volt tábornok által megvádolt vádlott társak terhére rótt összegeket. Ezt korrigálták, ami számomra 2010-ben az iratismertetés után azonnal nyilvánvaló volt, nekik pedig 8 év kellett ahhoz, hogy ezt felismerjék.

Azonban van egy rossz hírem, ügyész urak! Két esetben megint elszámolták magukat. Ha segítségre van szükségük, szívesen állok rendelkezésükre, bár én magam is bukdácsoltam matekból, de hála Istennek összeadni és kivonni még tudok!

                                Abakuszt az ügyészeknek!

Ami a legfájóbb számomra, hogy az ügyészi vádmódosítás miatt akár fél évet is csúszhat az első fokú ítélet meghozatala, és biztosan látszik már az is, hogy 2018-ban jogerős, másodfokú döntés nem lesz a Tábornok-perben.

Az is világos számomra, hogy a Be. 315. § (3) bekezdése ezekre az ügyészekre nem vonatkozik (ugyanis, ha az ügyész a vádlott bűnösségét nem tartja megállapíthatónak, a perbeszédében a jogszabályokat is megjelölve, indokolt indítványt tesz a vádlott felmentésére).

Úgy viselkednek, mint egy elszabadult hajóágyú. Semmi sem tántorítja el őket attól, hogy Oláh János tábornok vallomása etalon, Waltner Rolland főügyészhelyettes szerint a gyanúsított mindig igazat mond!

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a vádmódosítás, hiszen az Oláh Jánosnak jutó „visszaosztott pénz” terheltek felé történő kirovása, na kinek, vajon kinek a gyanúsítotti vallomásán alapul? Hát, persze, hogy Oláh Jánosén! Akinek persze nem állt érdekében a felelősség szétterítése, a bűnös pénztől és a börtönből való bármi áron való szabadulás!

Valahogy nem jut el az ügyészek tudatáig, hogy a volt tábornok nyomozati vallomása az általuk elkövetett ügyészi műhiba (jogtalan büntetlenségi ígéret) miatt bizonyítékként nem értékelhető, ezért a másodfokú bíróság kizárta Oláh János 2010. május 10. napja előtt tett vallomásait a bizonyítékok közül. Továbbá az igazságügyi elmeorvos-szakértők a vallomástételi időszakban is közepes fokú kóros elmeállapotot állapítottak meg, és ha ez nem lenne elég, Oláh János valamennyi érdemi vallomása tekintetében megállapították, hogy azt tudatmódosító szerek hatása alatt tette.

Vajon én értek félre mindent, vagy az ítélet hamarabb lett kész, mint a vádirat?

2018. február 07. napján a vádmódosításra a vádlottak és a védők tehetnek észrevételt. Nincs nagy kedvem hozzá, de igyekszem komolyan venni a vádmódosítást és szükségszerűen eljátszom azt a szerepet, amit nekem 8 évvel ezelőtt kitaláltak.

Na, ehhez szóljanak hozzá!

Három év után végre a végéhez közeledik a Tábornok-per, ezért a viszkis dobozos ügyben a bíróságnak első fokon újra állást kell foglalnia.

A bíróság a 2017. november 6. napján tartott tárgyaláson bejelentette, hogy az igazságügyi elmeorvos-szakértők a Zacher Gábor-féle toxikológus szakértői véleményt megvizsgálták és nem láttak benne olyat, ami korábbi véleményük megváltoztatására késztetné őket. Vagyis fenntartották korábbi véleményüket, miszerint Oláh tudatmódosító szerek hatása alatt tette meg az ügyészeknek vallomásait.  

Pillanatnyi epizódként a katonai tanács érdekelt tanúként hallgatta ki az egyik vádlottal perben-és haragban álló volt élettársat.

Aztán a tanács elnöke, dr. Nagy László hb. ezredes megkérdezte, hogy van-e valakinek még bizonyítási indítványa? A sűrű csendet megtörve a tanácselnök bejelentette a bizonyítási eljárás lezárását. Végre! Kezdődhet a vád és a védelem csörtéje.

Ha összefoglalóan kellene írnom a debreceni évekről, akkor az alábbi néhány mondattal el lehet mondani e hosszú évek történetét.

A vádirat koncepciója nem változott, az egy szem gyanúsítotti vallomás, amely szerint viszkis dobozban vittem a korrupciós pénzt a honvédelmi miniszternek, nem változott.

Csak egy parányi, de annál azért nagyobb jelentőségű változás történt.

Az igazságügyi elmeorvos-szakértők – az alapeljárásban – már megállapították, hogy a vád „koronatanújának” kiképzett, az ügyészséggel sikertelen vádalkut kötő Oláh János volt tábornok, XVI. r. vádlott kóros elmeállapota miatt közepes fokban beszámításra képtelen állapotban volt a vallomástételi időszakban. Vallomását éppen ezért az akkor eljáró katonai tanács (Kaposvári Törvényszék) kizárta a bizonyítékok közül, és fel is mentett bűncselekmény hiányában az ellenem emelt vád alól.

Aztán a másodfok az Oláh-féle vallomásokat csak részben zárta ki (törvénytelen ügyészi büntetlenségi ígéret miatt), és előírta, hogy az új eljárásban meg kell vizsgálni azt is, tudatmódosító szerekkel kezelték-e Oláh Jánost a börtönben vagy sem.

A gyanú a másodfokú tanács részéről bizonyságot nyert! Az elmeorvos-szakértők kiegészítő szakvéleményükben megállapították, hogy a volt tábornokot a vallomástételi időszakban olyan mennyiségű legális droggal traktálták a börtönben, hogy mindegyik érdemi ügyészi kihallgatása alatt tudatmódosító szerek hatása alatt állt.

                                                                                   (broken-crown-royal.jpg)

A vádhatóság ezek után most is azt kéri a bíróságtól, hogy egy személyiségzavarban szenvedő, a vallomástételi időszakban tudatmódosító szerekkel kezelt ember börtönben tett vallomása – mint egyetlen „bizonyíték” - alapján ítéljenek el 20 év fegyházra. Meg kobozzák el a vagyonomat, fokozzanak le honvéddé, vegyék el kitüntetéseimet. Meg egyébként is, a jövőben csak kisbetűvel írhatom le a nevemet.

A bíróság 2018. január 15. napján ügyészi perbeszéddel folytatja az eljárást. Csak remélni tudom, hogy az ügyészség eltér eddigi gyakorlatától, megtiszteli a bíróságot, a bizonyítékok értékelésére tesz indítványt, és nem arról fog szólni az ügyészi perbeszéd, hogy újra felolvassák a vádiratot. Ahogy szokták.

A vádirat kitudjahanyadik ismertetésekor számon kértem az ügyészeket, hogy a vádiratban valótlanságok vannak, amelyeket már a korábbi eljárásban is bizonyítottunk, hogy a koncepciójuk nem helyes, és az okiratokkal bizonyított tényekkel sincs összhangban. Akkor azt az ígéretet kaptam tőlük, hogy az ügyészség majd a bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz olyan helyzetben, hogy érdemben válaszoljon.

Hát, most eljött az idő, ügyész urak!

Várom érdemi válaszukat!

Sok meglepetést nem tartogatott a Tábornok-per a több mint három éve folyó megismételt eljárása. Ugyanaz történt, mint Kaposvárott, csak annyival lett szegényebb az ügyészség, hogy Oláh tábornok vallomásának a bíróság által még ki nem zárt részeit bizonyosan elveszítette.

Ezt csak azért merem gondolni, mert olyan bírósági ítéletet még nem olvastam, ahol egy korlátozott beszámítási képességű, a vallomástételi időszakban tudatmódosító szerekkel megtömött ember vallomását a bíróság etalonként figyelembe vette volna és kizárólag e vallomás alapján súlyos éveket sózott volna az ember nyakába. Persze bármi megtörténhet. Az ügyészségi álláspont szerint a tudatmódosító szer meggyógyította a személyiségzavart, ezért itt nincs is probléma, a vádlott igazat mond! Az persze senkit nem zavar, hogy az ügyek 99,9 %-ban az ügyészek azt állítják, hogy a vádlott hazudik, ami 16 embernél ebben a perben is igaz, és csak egy Oláh Jancsi van, aki az igazat, csakis az igazat mondta 2010-ben, a nyomozás során.

A bizonyítási eljárás gyakorlatilag lezárult a Tábornok-perben. A toxikológus szakértő szakvéleményét a bíróság kétszer is megküldte az elmeorvos-szakértőknek, hogy kívánják-e a szakvéleményüket Zacher Gábor véleménye alapján módosítani, de az elmeszakértők a fülük botját sem mozdították, így azt kell vélelmezni, hogy korábbi fő-és kiegészítő véleményüket fenntartották.

Az ügyészség álláspontja szerint – amely voltaképpen megegyezik az enyémmel – nincs ellentét a két szakértő véleménye között, így felülvéleményezésre sincs szükség.

Akkor most itt le is zárhatta volna a bíróság a bizonyítási eljárást. De nem ez történt!

A szappanopera páratlan szereplővel gazdagodott. Megjelent a bosszúálló exélettárs a Központi Nyomozó Főügyészségen. S ezzel újabb hónapokat várhatunk a végkifejletre.

                                                                                                         (fotó: life.hu)

A bíróság megidézte az új tanút, de ő orvosi igazolással kimentette magát. Azt írta a bíróságnak, hogy mindenképpen szeretne a bíróság számára nyilatkozni volt élettársáról.

A volt élettárs tanúkénti kihallgatását a védelem ellenezte, mert a felek perben és haragban állnak egymással. Feljelentették már egymást pro és kontra. 2014-ig együtt éltek, így a hölgy mindent tudhat a perről, amelyben gyermeke apja érintett.

Az ügyészség szerint a tanúnak jelentkező hölgy nem volt az első felvonásban a kaposvári tárgyalásokon a hallgatóság soraiban, és Debrecenben sem. Ha végig ülte volna az első fokú eljárás egészét, akkor sem lenne gond a bírósági gyakorlat szerint.

A bíróság rövid szünet után hozta meg a verdiktet.

Dr. Nagy László hb. ezredes, a katonai tanács elnöke kifejtette, hogy a vád kötelezettsége a bizonyítás, ezért a felmerült tanú bírósági kihallgatásától – figyelemmel az ügyészi indítványra – eltekinteni nem lehet. Amennyiben az eljárás során újabb bizonyíték merül fel, akkor a bíróság kötelessége azt megvizsgálni. Tehát eljárási értelemben helyt ad a bizonyítási indítványnak a bíróság, de majd a mérlegelés során fog eldőlni, hogy azt miként fogja értékelni.

A Debreceni Törvényszék katonai tanácsa 2017. november 06. napján 10.00-kor folytatja munkáját. Csak bízni tudok abban, hogy újabb tanúk, újabb szakértők már nem jelentkeznek, és végre valahára a bíróság hivatalosan is le tudja zárni a bizonyítást.

Hogy ügyészi perbeszéd, védőbeszédek és az ítélethozatal következhessen.

Nyolcadik év?

„Ha kóros elmeállapotban vagy és beveszed a tudatmódosító szert, akkor olyan állapotba tud hozni, hogy süt a nap!” – mondta dr. Zacher Gábor a Tábornok-per 2017. szeptember 7. napján tartott bírósági tárgyalásán.

Tehát három fontos állítást mondott a közismert és elismert szakértő:

1. Oláh János kóros elmeállapotban volt;
2. Tudatmódosító, azaz pszichotróp anyagot szedett előzetes fogvatartása során, amikor nyomozati vallomásait tette;
3. Hatásuk alatt állt, hiszen úgy érezte, hogy „süt a nap” felette.

                                                                                                        (fotó: blikk.hu)

Azt gondolom, e mondat után nehéz lesz Oláh János extábornok vallomását a bíróságnak figyelembe vennie, vagy pontosan ezért kell kizárnia.

Az elmeorvos-szakértők szerint az ügyészségi vallomástétel időszakában kóros elmeállapota miatt közepes beszámítási képességgel rendelkező, valamint a börtönben pszichotróp anyagokkal kezelt, az ügyészségi koronatanúként felhasználni megkísérelt tábornok tudatmódosító szerek hatása alatt állt. Így tett vallomást magára, meg mindenki másra. Vallomásaiban a kapuügyeletes tiszthelyettestől a honvédelmi miniszterig, mindenkit korruptnak látott.

Tehát a toxikológiai, illetve elmeorvos-szakértői vélemény megegyezik abban, hogy pszichotróp anyag hatása alatt állt Oláh János. Jogi szempontból csak egy következtetés vonható le a szakvéleményekből: nem vehető figyelembe a vallomása.

Dr. Zacher Gábor elmondta, hogy toxikológiai szempontból nem volt jelentősége, hogy Oláh János volt tábornoknak a börtönben 400 %-kal megnövelték a tudatmódosító szer adagját (az addig tagadásban lévő tábornok innentől kezdve 6 órás kihallgatásokon vett részt). A 0.25 és a 1 mg hatóanyag között – szerinte - nincs különbség, a dózis emelése klinikai tüneteket nem okoz. A szakértő szerint a tudatmódosító szer pedig úgy hat, hogy „jól alszik tőle az ember és leszarja a problémát”.

A függetlenségét és a Honvéd Kórház adatbázisának – bírósági felhatalmazás nélküli - jogellenes használatát megkérdőjelező védői nyilatkozatokat a szakértő visszautasította. Azt elismerte, hogy a Honvéd Kórház vezető beosztásban dolgozó polgári alkalmazottja, de szerinte itt és most igazságügyi szakértőként jár el. A Honvéd Kórház adatbázisának jogellenes használatára meg azt felelte, hogy „délelőtt honvéd orvosként megnéztem (Oláh János extábornokra vonatkozó különleges adatokat) délután meg igazságügyi szakértőként megírtam a szakvéleményt”. Ennek az a pikantériája, hogy a Honvédelmi Minisztérium, mint sértett, jelen van a büntető perben, a vezető beosztásokat a Honvéd Kórházban meg ott osztják.

Védői kérdésre dr. Zacher Gábor a következőket válaszolta:

1. A Xanax és a Frontin tudatmódosító szer? – Igen. A jogszabály 4. számú mellékletében található, a pszichotróp szerek közé tartozik.
2. Megvizsgálta Oláh János volt tábornokot? – Nem. Elméleti szempontból vizsgáltam, az általános tapasztalatom alapján fejtettem ki véleményemet. Ilyen dózis emelés mellett a nagy számok törvénye alapján a vádlott a szerhez hozzászokott.
3. Ha a gyógyszert bevette, akkor gyógyszerhatás alatt állt? – Igen.

A katonai ügyész tagadta, hogy tudtak volna Oláh János volt tábornok börtönbéli gyógyszerezéséről (ez annak fényében, hogy a Tábornok-perben minden börtönbe csukott katona magánlevelezését maguk ellenőrizték postázás előtt, eléggé hihetetlenül hangzik).

De most már tudnak róla!

A labda az ő térfelükön is pattog, mert az ügyészi eskü egy életre kötelez…

„Fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; ügyészi tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Törvényes kötelezettségeim teljesítése során elfogulatlanul és részrehajlás nélkül járok el. Isten engem úgy segéljen!”

Ha komolyan veszik esküjüket, akkor itt az idő, hogy lépjenek, hogy Oláh János extábornok vallomásának kizárását vagy figyelmen kívül hagyását maguk kérjék a bíróságtól. Ha van még bennük becsület, szakmai tisztesség.