Viszkisdoboz

„A dr. Fapál László részére történt lakásjuttatás 
és lakáselidegenítés során a döntést hozó, 
akkor hivatalban lévő személyek az elbírálás 
időpontjában hatályos jogszabályi 
rendelkezéseket formálisan betartották.”

(Hende Csaba honvédelmi miniszter levele 
Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosnak)

A minap éppen arról faggatta a Hír Tv műsorvezetője Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztost, hogy miért olyan lassú az elszámolás folyamata. Egyet kellett értenem Budaival: az ügyészség tevékenysége lassítja le a jobboldali médiumok által a dolgozó néptömegek legbensőbb igényeként megfogalmazott leszámolást. Ez a probléma már az 50-es években is előfordult, hiába a politikai megrendelés, a kulákokat és a nép egyéb ellenségeit nem sikerült elég gyorsan leleplezni. Pedig ha egy rezsim kenyér helyett csak cirkuszt tud adni, joggal mérgesek a komisszárok, ha az előadás nem elég pörgős. A Bástya elvtársak ilyenkor gyorsabb tempóra szólítják fel az államvédelmi szerveket.

Minap szereztem be a 168/2011. számú, az ún. lakás-ügy iratanyagát és készítettem egy statisztikát, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség vajon mennyi energiát, hány munkaórát foglalkozott az üggyel, hogy a szabadságharcos népének és még jobban szeretett vezérének örömet okozzon.

A lakás-ügy a szolgálati lakását maga is megvásárló volt katonai ügyész, Budai Gyula feljelentésével indult. A nyomozást az ügyészség természetesen habozás nélkül elrendelte. Bolsevik elvik mentén a bűnösség bélyegét kapták a gyanúsítottak, és ha sikerül a NER-ben bizonyítaniuk ártatlanságukat, akkor szerencséjük van, ha nem, akkor így jártak. Az orbáni rendszer büntető-eljárását az ártatlanság vélelme nem köti, ilyen ósdi európai büntetőjogi alapelvekre már nem igen lehet hivatkozni. Az ártatlanság vélelme helyébe a bűnösség vélelme lépett. Persze csak akkor, ha a rendszer ellenségéről van szó. A hívek esetében még befejezett lopási cselekmény esetén is megállapítja ügyészségünk, hogy hiányzik az illető bűnössége (vagyis nem is állt szándékában lopni, csak elhozta, majd visszavitte).

Az ügyészség 2011. február 28. és 2012. április 19. között hatszor (!) hosszabbította meg a nyomozási határidőt.

Iratot az ügyészség nem produkált, minden okiratot Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos vagy Hende Csaba honvédelmi miniszter küldött meg az ügyészségnek. Mivel minden okirat legalább kétszer megtalálható az aktában, ezért kinézetre kövér az akta, de 2-3 óra alatt elolvasható.

Nézzük a statisztikát:

1./ Iratok tanulmányozása, 22 db idézés és 2 értesítés kiküldése (nagyvonalúan): 40 munkaóra;

2./ Egyeztetés a HM képviselőivel, egy alkalommal: 2 munkaóra;

3./ 5 db pár soros megkeresés diktálása a jegyzőkönyvvezetőnek: 1 munkaóra;

4./ 20 fő tanú és 2 fő gyanúsított kihallgatása: 40 munkaóra 41 perc (ebből nem került levonásra a kihallgatások felfüggesztésének időtartama).

5./ Iratismertetés a gyanúsítottak részére: 0 munkaóra, mert nem jelentek meg.

A fentiekből kiderül, hogy az ügyész több mint egy év alatt nem dolgozott 11 munkanapnál többet az ügyön. Tisztelem az elfoglalt embereket, ezért nem vontam le azt az időtartamot sem, amikor az ügyész más büntetőügyben már bíróság előtt álló vádlottakat érdekes módon ugyan abban az ügyben tanúként hallgatta meg (4 fő). Erről később még írok. 

Az már csak hab a tortán, hogy 2011. szeptember 28-ától 2012. február 7-éig semmilyen nyomozati cselekményt az ügyész nem végzett. Csak találgatni tudok: szénszünet volt? A gyanúsítottakat az ügyészség képviselője 2012. február 7-én és 9-én napján kihallgatta volna, ha tesznek vallomást, majd ismét kezdeményezte a nyomozási határidő meghosszabbítását, mert fontos nyomozati cselekményeket kell végeznie. Meg is kapta a Legfőbb Ügyészségtől, 2012. május 28-áig. Az ügyész a hosszabbítás alatt sem végzett nyomozati cselekményt. Ehelyett 2012. április 18. és 19. napján iratismertetésről értesítette a gyanúsítottakat.

Igazságtalan lenne, ha nem említeném meg az olvasók részére, hogy egy ügyésznek persze nem egy ügye van. De azt gondolom, minden nap nem gyanúsíthat meg egy főügyészségi ügyész egy volt minisztert és egy volt államtitkárt. Csak két következtetés vonható le: Az egyik, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, imperialista diverzánsok férkőztek a legbelsőbb körökbe is, és az ügyészek szabotálják a nép ellenségeinek megbüntetését. De ezt a verziót el is vethetjük, az ügyészség a párt ökle, és mint ilyen soha nem alkuszik. A másik lehetőség, hogy az ügyészség a politikai megrendelést készre, és - főként - a megrendelt határidőre teljesíti. Már csak egy újabb adóemelést kell bejelentenie a kormányzatnak, és rögtön megtudjuk, kik miatt senyved a nép. Ekkor jelenti majd be a vádemelést az ügyészség a Hír Tv-nek vagy a Magyar Nemzetnek nyilatkozva, és megint fújják majd a viszkisdobozos régi lemezt. Mert kétségünk ne legyen. A forgatókönyvet készre írták.    

Az ügyészség védi a mundér becsületét. Dr. Keresztes Imre főügyész szerint „a bizonyítékok beszerzése törvényességének sérelmezése nem alapoz meg elfogultsági okot”.

A napokban kaptam kézhez a Központi Nyomozó Főügyészség vezetőjének a büntetőügyben eljáró két katonai ügyész, dr. W. Roland őrnagyé dr. M. Balázs főhadnagy kizárását megtagadó határozatot. Persze minderről akkor is értesültem volna, ha nem talál otthon a postás: a HírTv ugyanis tegnap nyilvánosságra hozta a határozatot. Már a látszatra sem figyelnek, hiszen a papírt csak az ügyészségtől kaphatták meg. Egy olyan határozatot, amely ellen van jogorvoslat, az ügyészség nem adhatott volna ki.

Tehát minden rendben van, megnyugodtam:

- az eljárásban szabad volt valótlan jogszabályi tájékoztatást adni a gyanúsítottnak; azzal hitegetni őket, hogy büntetlenek maradnak, majd az általuk elmondottal alapján másnap meggyanúsítani őket;

- szabad volt törvénytelenül - szóban - tárgyalásról lemondó megállapodást kötni gyanúsítottal, majd szintén jogszabályokba ütköző módon azt írásba foglalni;

- semminemű következménye nincs, sőt a Nemzeti Együttműködés Rendszerében ez így helyes, ha az ügyész az előzetes fogvatartásban lévőknek megmondja, hogy kire és milyen tartalmú vallomást kellene tenniük; néha konkrétan megmondva, néha a célszemélyek megjelölése mellett a gyanúsított kreatív fantáziájára bízva a „történetet”;

- szabad volt nem észre venni, hogy az előzetes fogvatartásban lévő gyanúsított elmebéli állapota miatt védekezésre képtelen és általa irányítani a nyomozás menetét;

- teljesen normális dolog, hogy gyanúsított kihallgatás alkalmával az ügyész megszakítja a kihallgatást, ez alatt nyomást gyakorol a gyanúsítottra, majd folytatja a kihallgatást, mintha mi sem történt volna;

- szabad volt elővezetésről szóló határozat nélkül munkahelyről vagy lakásról embereket elhurcolni, kirendelt védőről nem gondoskodni, és úgy kihallgatni őket, hogy ne kerüljön sor még az őrizet elrendelésére, mert akkor már kötelező lenne a védőügyvéd jelenléte;

- szabad volt az ügyészségnek a gyanúsított vallomásokat a Magyar Nemzet hasábjain nyilvánosságra hozni; a nyomozás koncepciózusan válogatott dokumentumait a kormánypárti sajtónak átjátszani, a gyanúsítottakat az előzetesen odarendeltt HírTv kamerája előtt pórázon vezetni.

Hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki. Mi ez, ha nem a jogszabályok kijátszása, a törvényesség legfőbb őreitől?

A katonai ügyészek törvénysértéseiről a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa előtt zajló büntetőperben - 2012. március 19. napján - dr. Zamecsnik Péter ügyvéd, I. r. vádlott meghatalmazott védője a következőképpen nyilatkozott:

„I. r. vádlott védője:

 

Azt kell megállapítanom, hogy már az ötödik vádlottól hallunk a két ügyész kolléga munkájára olyan megjegyzéseket, amelyek felvethetik akár a hivatali bűncselekmény gyanúját is, azonban arra mindenképpen alapot adhat, hogy tőlük az ügy elfogulatlan megítélése nem várható el. A vádlottaktól hallottunk különböző megjegyzéseket egyrészt a büntetőeljárásban szigorúan tiltott előny kilátásba helyezéséről, előadásokat olyan felvetésekről, hogy kiről és mit kellene mondani, amelyek nem kerültek a jegyzőkönyvben rögzítésre. Hallottunk olyan előadást, hogy szabadlábra helyezését követően további fogva tartásra került sor kihallgatás közben. Véleményem szerint nem elég pártatlannak lenni, annak is kell látszani. Sajnálattal mondom, ez a látszat megingott. Mindezekre figyelemmel a Be. 32. § (2) bekezdése alapján mindkét ügyésszel szemben kizárási indítványt terjesztek elő, mert a nyomozás során tett és tanúsított magatartásuk alapján tőlük az ügy elfogulatlan megítélése nem várható el. Kizárási indítványomat a Be. 31. § d) pontjára alapítom és kérem a katonai tanácsot, hogy az eljárás során eddig keletkezett jegyzőkönyveket a Be. 32. § (5) bekezdés alapján terjessze fel elbírálásra.

A tanács elnöke kérdésére I. r. vádlott védője:

 

Indítványomtól függetlenül hallgassuk meg a további vádlottakat.

 

II., III., VI-XI., VIII. r. és XIII. r. vádlott védője csatlakozik az I. r. vádlott védője által előterjesztett kizárási indítványhoz.”

Nézzük a Központi Nyomozó Főügyészség, dr. Keresztes Imre főügyész határozatának indokolás részét:

Miért nem csodálkozom, hogy a Hír Tv még mindig O. János vallomását ismételgeti, és továbbra is viszkisdobozozik? Miközben már köztudomású, hogy a beteg tábornok nem tett a bíróság előtt vallomást, kérdésekre nem volt hajlandó válaszolni, és védője a vallomástétel időszakára olyan leletet csatolt, amely tanúsítja, hogy O. János beszámítási képességét erőteljesen korlátozta elmebéli állapota. Arról már nem is beszélek, hogy Hír Tv stábja meg sem várva a tárgyalás befejezését távozott és a televízió azonnal bejelentette a déli hírekben a tárgyalás végét. Miközben a tárgyalás még javában folyt.

O. János, XVI. rendű vádlott nyomozati szakban tett vallomása, valamint szembesítési jegyzőkönyvek ismertetésével folytatta munkáját a Kaposvári Törvényszék. A tábornok vallomására a vádlottak észrevételt tehettek. Észrevételek formájában a vádlottak szinte mindegyike támadta O. János vallomását, azt valótlannak tartották.

Az általam előadott észrevételben előadtam, hogy O. János, XIV. rendű vádlott vallomása valótlan, nyersebben fogalmazva: szemen szedett hazugság. Kifejtettem, hogy nem állapodtam meg N. Dénes III. rendű vádlottal és senkivel, hogy a vádirat szerinti ún. visszaosztott pénzből részesüljek. Ebből kifolyólag nem vettem át a vádiratban meghatározott ún. visszaosztott pénzt sem N. Dénes III. rendű vádlottól, sem O. János XVI. rendű vádlottól, sem senki mástól. Mivel nem vettem át, ezért nem is adhattam másnak a vádiratban szereplő ún. visszaosztott pénzből. A bíróság előtt tett vallomásokból vagy egyéb vádlotti nyilatkozatokból világosan kiderült, hogy a vádiratban megfogalmazott, engem érintő állításokat senki nem erősítette meg, immár O. János sem.

A bíróság ismertette O. János, XVI. rendű vádlott védője által a tegnapi napon benyújtott igazságügyi orvosszakértői véleményt. Az igazságügyi orvos – és elmeorvos szakértők O. János, XVI. rendű vádlottról az alábbi véleményt fogalmazták meg:

„A dokumentumok és a személyes vizsgálat adatai azt támasztják alá, hogy az előzetes fogvatartás első napjait követően fokozatosan súlyos tudatbeszűkülés lépett fel, mely a pszichotikus határt (kóros elmeállapot) elérte, és amely cselekedeteiben, magatartásában, megnyilatkozásaiban, beszámíthatóságában közepes fokban korlátozta.”

A Kaposvári Törvényszék külön végzésben rendeli el O. János, XVI. rendű vádlott elmeállapotának vizsgálatát és erre az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetet keresi meg.

Váratlan fordulattal folytatódott a Kaposvári Törvényszék előtt az engem is érintő büntetőügy. Úgy tűnik, a katonai ügyész szürke mappájában az engem terhelő vallomás helyett csak az egykori „koronatanú”, mai XVI. rendű vádlott kóros elmeállapotát igazoló szakvélemény maradt. A mesebeli viszkisdoboz ma leesett az ügyészség polcáról.

O. János tábornok, aki a katonai ügyészek előtt valótlanságokat vallott rólam, a mai napon nem tett vallomást a bíróság előtt és nem járult hozzá, hogy kép-és hangfelvétel készüljön róla. Védője indítványozta a bíróság számára, hogy O. János vallomását rekessze ki a bizonyítékok közül. Indokolásképpen egyrészről előadta, hogy O. János vádlott részére a katonai ügyészektől a büntető-eljárási törvénnyel össze nem egyeztethető, jogszabályba ütköző ígéretek hangzottak el. Több olyan eljárási szabályszegés történt, ami védence vallomását lényegesen befolyásolta. Másrészről elmeorvos szakértői szakvéleményt csatolt, ami bizonyítja, hogy O. János tábornok a vallomástételének időpontjában tudatszűkítő hatást kiváltó elmeállapotban volt.

Ez magyarul azt jelenti, hogy a viszkisdoboz-históriát is tartalmazó vallomását a tábornok a bíróság előtt nem erősítette meg, arra hivatkozva, hogy annak megtételekor az ügyészség őt megtévesztette, de egyébként sem volt beszámítható állapotban.

A tanács elnöke kifejtette, hogy a bíróság egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy a védelem által előadottakat értékelje. Ezért a bíróság O. János tábornok védője indítványának nem adott helyt, és elkezdte felolvasni, ezzel a tárgyalás részévé tenni a vádlott ügyészségen tett vallomását.

A mai napon a bíróság egyébként befejezte a vádlottat kihallgatását. Most sem tett senki terhelő vallomást rám.

T. István ezredes, X. rendű vádlottat nem ismertem, személyemet érintő vallomást nem tett.

R. Attila nyá. ezredes, XIII. rendű vádlottat ismerem, államtitkári időszakomban a HM protokoll főnöke volt. Vallomást nem tett, személyemet nyomozati vallomásában nem érintette.

Sz. Attila nyá. ezredes, XIV. rendű vádlottat nem ismerem személyesen. A bíróság előtt vallomást nem tett, nyomozati szakban vallomásában személyemet nem érintette.

T. László nyá. alezredes, XV. rendű vádlott. A bíróság előtt vallomást tett, amelyben személyemet nem érintette.

Holnap a bíróság O. János tábornok idő hiányában még nem ismertetett vallomásának és a szembesítési jegyzőkönyvek felolvasásával folytatja munkáját. 

A 2012. március 19. és 20. napján tartott tárgyalásokon több vallomás is elhangzott. Ezeket nem kívánom teljes részletességgel ismertetni, mivel döntően olyan eseményekre vonatkoztak, amelyek jóval államtitkári megbízatásom előtt, vagy azt követően történtek. Ehelyett megpróbálom összesíteni, hogy az egyes vallomások milyen módon érintik vagy nem érintik a személyemet. Akinek nincs ideje tovább olvasni, annak előre elmondom: többnyire sehogy.

(fotó: Somogy online)

Lássuk tehát, hogy mi állapítható meg a vallomások alapján velem kapcsolatban!

H. András dandártábornokot, IV. r. vádlottat ismertem, bár soha nem tartozott közvetlen alárendeltségembe. H. András dandártábornok magára nézve terhelő vallomást tett, és velem kapcsolatosan az alábbiakat adta elő:

„Dr. Fapál Lászlóval való kapcsolatfelvétel vonatkozásában azt tudom elmondani, hogy nem emlékszem ilyen kezdeményezésre, amennyiben lett volna, az csak arra vonatkozhatott, hogy az igazgatóság valamennyi állami vezetői – miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár – szinten bekövetkezett változást követően az illetékes urakat és hölgyeket megkereste egy bemutatkozó céginformációs előadás keretében, melynek során vázoltuk a cég szervezeti és feladatrendszerét, lehetőségeit. Itt sem lehetett szó másról, ha egyáltalán ez a beszélgetés megtörtént. Emlékezetem szerint Fapál úr irányába vezetésemmel ez a bemutatkozás 2005 szeptemberéig nem történt meg.”

II. r. vádlott védőjének kérdésére:

„Fapál urat 2001. vagy 2002. óta ismerem, a Zrínyi Kht.-nál dolgozott és egy egyeztető cégszerű megbeszélésen találkoztunk. Ezután akkor találkoztunk újra, amikor államtitkár lett. N. Dénesről annyit tudok, hogy vállalkozó, a Zrínyi Kht.-tól kapott megbízást, de mi nem dolgoztunk vele. Nem tudok arról, hogy bármelyikük pénzt kapott volna és arról sem, hogy Fapál úr akár a N. Dénes útján, akár közvetlenül pénzt kapott volna.”

III. r. vádlott védőjének kérdésére:

„Emlékeim szerint N. Dénes is részt vett a megbeszélésén, ami 2001-ben vagy 2002-ben lehetett. Legközelebb akkor láttam, amikor Fapál úr társaságában vett részt rendezvényeken. Annyit tudtam róla, hogy vállalkozó és egy rendezvényszervező cége van, ezért néhány rendezvényt ő szervez. N. Dénes neve előttem semmilyen megbeszélésem nem merült fel.

Nem volt olyan beszélgetés, ahol beleegyeztem volna, hogy L. és O. tábornok úr felvegye a kapcsolatot N. Dénessel. Nem tudom, hogy ezt O. úr miért mondja, mert ilyen nem volt. Tőle tessék megkérdezni, hogy milyen beleegyezésem kellett volna L. tábornok úrnak, amikor nem is volt a beosztottam. Továbbra is fenntartom, hogy ilyen megbeszélésre egyáltalán nem emlékszem. Amennyiben volt kapcsolatkeresés, akkor sem többről, csak az igazgatóság vagy a hivatal promóciós bemutatkozásáról lehetett szó. Tudtuk, hogy együtt mutatkoznak, de bárki együtt mutatkozhat az államtitkárral.”

K. Gábor polgári személyt, V. r. vádlottat a HM EI Zrt. vezérigazgató-helyetteseként ismertem, hivatali kapcsolatunk nem volt, mert nem én felügyeltem a HM legnagyobb gazdasági társaságát. Koltai Gábor polgári személy, V. r. vádlott vallomást tett, vallomásában személyemet nem érintette.

M. István polgári személyt, VI. r. vádlottat nem ismertem: vallomásában személyemet nem érintette.

V. Sándor ezredest, VII. r. vádlottat nem ismertem: a bíróságon nem tett vallomást. Nyomozati vallomásában személyemet nem érintette.

N. Imre alezredest VIII. r. vádlottat nem ismertem: vallomásában személyemet nem érintette.

B. Zsolt volt századost, XII. r. vádlottat nem ismertem: a bíróságon nem tett vallomást. Nyomozati vallomásában személyemet nem érintette.

R. György polgári személy, IX. r. vádlottat nem ismertem: vallomásában személyemet nem érintette.

Dr. L. András Szilárd ezredest, XI. r. vádlottat ismertem, a titkárságom állományában volt kiemelt főtiszt fél évig. Dr. L. András Szilárd a bíróság előtt nem tett vallomást. Nyomozati vallomásában személyemet nem érintette.

A bíróság 2012. április 24. és 25. napján tárgyalást tart és remélhetőleg befejezi a vádlottak meghallgatását.  

A bíróság előtt - a botcsinálta vádalku mellett - többen is keressük azokat a lélektani okokat, hogy az előzetes letartóztatásban lévő O. János miért szolgálta ki az ügyészi koncepciót. Hogyan lehetséges, hogy O. János tábornok a rabságban eltöltött néhány hónap után engedelmes eszköze lett a vádhatóságnak, és a kincstári szürke mappával felszerelt katonai ügyészek az eljárás alakítójává válhattak. Azokra a katonai ügyészekre gondolok, akik a magára egyébként terhelő vallomást tévő O. Jánost folyamatosan kihallgatták, és az enyhe büntetés reményével kecsegtették.

O. János egy idő után azt mondta az ügyészeknek, amit hallani akartak. Ha kellett, mert ellentmondások merültek fel, ő volt az, aki hajlandó volt többször is módosítani vallomását, hogy a vádhatóság „szinkronja” az ügyben meglegyen. Az egész vádat is rá építették, azt ígérték neki, cserében csak tanúként vesz részt az eljárásban. A bíróság azonban nem hagyta jóvá a vádalkut, mert nem felelt meg a jogszabályoknak. Megásatták vele a vermet, majd belelökték.

M. István V. rendű vádlott, O. János tábornok magatartására a választ a Stockholm-szindrómában találta meg:

2012. március 20-ai tárgyalási jegyzőkönyv, részlet:

 

„Próbálok magyarázatot találni O. János dandártábornok viselkedésére és rám tett terhelő vallomása okára. …… A vádiratot és az egyéb iratokat olvasva O. János egyértelműen olyan helyzetbe került, ahol menteni kellett és mentette is a bőrét, szorult helyzetében bárkire hajlandó volt terhelő vallomás tenni csak azért, hogy az ügyészi elvárásoknak meg tudjon felelni. Erről egy kifejezés jut az eszembe, hogy „azonosulni az agresszorral”, ezt nevezik Stockholm-szindrómának. Nem a személyes ellentétünknek köszönhető a rám tett terhelő vallomása, sokkal inkább az ügyészségnek, aki az „agresszornak” mindenáron való megfelelést hozta ki belőle.”

A Stockholm-szindróma egy svéd túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnénk, hogy gyűlölniük kellene őket. Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a rettegésben tartott kiszolgáltatott ember egy kis figyelmet, látszólagos megértést kap fogvatartójától, akkor elkezd reménykedni abban, hogy van esélye a menekülésre. A túlélés érdekében megpróbál mindenben megfelelni a fogvatartó elvárásainak, de ezt csak úgy tudja megtenni, ha belehelyezkedik a támadó szerepébe, az ő nézőpontjából vizsgálja a helyzetet.