Viszkisdoboz

Évekig az évszázad korrupciós ügyeként emlegetett Tábornok-per már a debreceni helyi sajtó ingerküszöbét sem lépi át. Teljes érdektelenségbe fulladt. Csak az én és családom életét keseríti meg, ha ez volt a cél, akkor sikeres volt a NER kormányának kommunikációs stratégiája.

Talán nem csak én, hanem más is emlékszik rá, hogy Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos és Hende Csaba honvédelmi miniszter éveken keresztül szajkózták a vádlottak bűnösségét. A sajtó útján ítélkeztek is, így próbálták befolyásolni a bírósági igazságszolgáltatást.

A kormányzattal szimbiózisban élő ügyészség hangzatos vádiratot szerkesztett, de állításának bizonyítékai rendre hiányoztak az egyes vádpontoknál. A vádirati tényállást egy vádlott vallomása alapján szerkesztették meg, és annak bizonyítéka szintén ugyanezen vádlotti vallomás lett. Ez a vádlotti vallomás Oláh János volt honvéd tábornok börtönben tett vallomása. Az ügyészi manipuláció egyik iskolapéldája. Egyetemi tananyag lesz belőle, ha az Orbán diktatúra elbukik.

Az állandóan mozgásban lévő, az ügyészségi koncepciónak megfelelően kihallgatásról kihallgatásra módosított vallomás kicsikarása érdekében az ügyészség elég sokat tett: először is büntetlenséget ígért (hazudott). Utána szintén törvénytelenül, szóban vádalkut kötött (holott tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a bíróság azt nem fogja helyben hagyni). Amikor pedig kiderült, hogy Oláh Jánosból nem lesz tanú, hanem be kell ülnie vádlott társai mellé, azzal hitegették, ha fenntartja a vallomását, akkor néhány évvel megússza a történetet. Ha visszavonja vallomását, akkor meg hamis vád miatt emelnek ellene újabb vádakat. Bezárult a kör. Oláh János a bíróság előtt nem tesz vallomást, üldögél a vádlottak padján és maga elé mered.

Az már csak hab a tortán, hogy az ügyészségi tényállás alapja és egyben bizonyítéka az igazságügyi elmeszakértők (Budapesti Orvosszakértői Intézet) szerint beteg ember.

Oláh János „vádlott a nyomozati eljárás során tett vallomásainak időszakában is a fentebb részletezett, kevert személyiségzavarban, valamint ennek a traumatikus élmények hatására való dekompenzálódásában, súlyos alkalmazkodási zavarban szenvedett, amely szorongásos-regresszív, az elmebetegség szintjén mozgó hullámzó állapotban nyilvánulhatott meg és amely kóros elmeállapot képtelenné ugyan nem tette arra, de közepes fokban korlátozta abban, hogy cselekménye, vallomása következményeit felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.”

Csakhogy el ne felejtsük a kreációt, amelyet nem tudom ki talált ki, bár sejtésem van róla, de mindenesetre Oláh volt tábornok szájába adták.

Oláh János börtönben tett nyomozati vallomása szerint 2006-ban egyszer, ki tudja mikor és honnan származó pénz (tizenkettő millió forintot) hozott a minisztériumi dolgozószobámba, aminek egy részét, mintegy négy millió forintot én egy viszkis dobozba (illetve piros italos dobozba) téve azon minutumban elvittem a főnökömnek, akin a vallomástevő Oláh szerint Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert kellett érteni. E vallomást követően Oláh Jánost az ügyészek kiengedték az előzetes fogva tartásból.

Valaki azért egyszer elmondhatná az ügyészek közül, hogy a viszkis doboz miért nem volt jó, hogy a következő kihallgatásán már piros italos dobozra módosíttatták Oláhval a dobozt? Mert ezt egyszerűen nem értem. Féltek, hogy megsértődik Amerika?

Persze a vádirat ennél karcsúbb lett. Hogy hova vittem volna a pénzt, az nem derül ki, és nem is kell azzal foglalkoznia a bíróságnak a vádhoz kötöttség miatt. Az Oláh vallomást egyszerűen snittelték az ügyészek! A vádirat szerint kiléptem az ajtón a nagy semmibe négy millával, és már vissza sem találtam az irodámba soha.

A viszkis dobozos hazugságtörténet pedig nem csak kommunikációs okokból, de jogi értelemben is megbukott! A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa bűncselekmény hiányában felmentett az ügyészség vádja alól. A Fővárosi Ítélőtábla elrendelte az első fokú eljárás megismétlését, eljárási hibákkal indokolva azt.

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2015. szeptember 15. napján tárgyalást tartott. A szokásos, egy óra húsz percet meg nem haladó tárgyaláson három tanút hallgatott ki a bíróság.

Engem a vád tanúinak vallomása ugyan nem érint, de ott vagyok és minden alkalommal vádlóim szemében nézek. Nem hiszem, hogy ezeknek az embereknek van lelkiismeretük, de bízom benne, hogy lesz olyan része az életüknek, amikor arra fognak hivatkozni, hogy amit tettek azt felsőbb ügyészségi utasításra tették. Kevés lesz.

A viszkis dobozos kreálmányt az ügyészség és Budai Gyula a Tábornok-perbe csomagolta. Ez a történet adta az egész ügy savát és borsát. Mára azonban kimúlt, mint a nokiás doboz. Vagy, mint Budai Gyula vagy Hende Csaba.

Csak a szar maradt utánuk!

De az jó sűrű és büdös. Néha kavarnak is rajta, hogy éppen jobban lehessen érezni a fekáliát. Olykor persze próbálják speckó ügyészségi parfümmel elnyomni, de sikertelenül: a bűz csak bűz marad.

Mostanság előfordulnak olyan bírósági tárgyalások, ahol meghasonlok, mint jogász, és mint törvénytisztelő állampolgár. Ilyen volt a Fővárosi Törvényszék 2015. április 29. napján tartott nyilvános ülése, ráadásul a rám aggatott koncepciós peremben.

Írott maszlag lenne csupán, hogy az állam büntetőjogi igényének érvényesítése során a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül? Meg, hogy a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet?

Úgy tűnik, a Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsa (Csákányi Ildikó a tanács elnöke, Keszthelyi Csaba előadó bíró, Koós Béla Gergely szavazó bíró) számára a büntetőeljárás alapvető elvei semmit sem jelentenek.

Határozottan nem tetszik, hogy eme bírósági tanács az ügyészség számára a vád tartalmára iránymutatást ad, nyilvánvaló törvénytelenséget is elkövet annak érdekében, hogy az ügyészség – a bírósági iránymutatásnak megfelelően - a vádat módosíthassa egy új első fokú eljárás nyitányaként.

Pedig ez megtörtént a lakás-ügyben, ahol első fokon Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert és engem bűncselekmény hiányában felmentettek az ügyészség vádja alól.

A Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsa megtagadta törvényi kötelezettségét, a másodfokú eljárás érdemi lefolytatását és az ügyészi fellebbezés elbírálását, helyette kitalálta, hogy a bíróságnak nem volt és jelenleg sincs hatásköre az ügy elbírálására.

Nem szeretem, amikor egyes bírósági tanácsok úgy gondolják, hogy az ügyészség egy idiótákból álló gyülekezet, ezért szájbarágósan, tök szabálytalanul, az ügy érdemébe is belemenve támpontokat kell adni nekik, hogy miként kellene képviselniük a vádat, hogy a volt honvédelmi minisztert és államtitkárát ők – majd a jövőben - elítélhessék. Meghökkenve hallgattam a végzés indokolásakor, hogy az ügyészség tévedett, amikor felbujtói szereppel ruházott fel, mert valójában a bűnsegéd kabátja jobban illik rám.

Elképzelésük szerint persze ment volna minden, mint a karikacsapás. A katonai bíróság megint felterjesztette volna az ügyet az ítélőtáblára, az ítélőtábla megint megmondta volna, hogy civil bíróság jár el, aztán megint kezdődött volna egy első fokú eljárás a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, egy olyan bírónál, aki értette volna a Fővárosi Törvényszék végzésbe foglalt utasításait.

Így kell a Pesti Központi Kerületi Bíróság felmentő ítéletét kigolyózni, mert a bíróság nem a politikai elvárásoknak megfelelő döntést hozta, hanem a jogszabályok alapján járt el. Csak azért nem írom le, hogy Keszthelyi Csaba előadó bíró ez az ügyészséggel megbeszélte, mert nincs rá bizonyítékom.

Aztán, lám-lám, micsoda meglepetés! A Legfőbb Ügyészég is úgy képzelte teljesen véletlenül, mint a Fővárosi Törvényszék! A Legfőbb Ügyészség „azt indítványozta, hogy a Kúria az iratokat küldje vissza a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának azzal, hogy miután megállapította hatáskörének hiányát, az ügyet tegye át a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz”.

Tehát az ügyészség számára is világos volt, hogy a Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsa törvénytelen döntést hozott, amikor hatályon kívül helyezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét, de ennek farvizén próbált maradni, mert neki az az érdeke, hogy minél később derüljön ki, hogy már a vádemelésnek sem volt jogi alapja. Meg aztán hátha lesz olyan bíró a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, aki a formális jogszabályi előírások mellett is bűnösséget állapít meg.

Aztán, ha megint felmentő az ítélet, akkor meg van a régi recept, a hatáskör hiánya miatti hatályon kívül helyezés. Ha pedig elítélő a döntés, akkor van hatáskör, és meghozhatja az érdemi döntést a Nagy Tiszteletű Törvényszék.

            Örökös vádlottat kívánt belőlünk csinálni a Fővárosi Törvényszék.

Na, ezt húzta keresztbe a Kúria döntése! Megelégelte, hogy a bíróságok a farkát körbe-körbe kergető kiskutyásat játszanak, megunta a bírósági huzakodását, az ügyészégi ügyeskedést, és hatályon kívül helyezte a Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsának végzését. Egyben kötelezte a másodfokú bíróságot, hogy érdemi döntést hozzon.

Hol vagyunk most?

Ott, ahol 2014. február 28. napján. Nem jogerős papírunk van arról, hogy ártatlanok vagyunk. Az első fokú bíróság felmentett bennünket a hűtlen kezelés alól bűncselekmény hiányában, az ügyészég fellebbezett, ezt kellene érdemben elbírálni nyilvános ülésen.

A Kúria határozatában megállapította:

„A Fővárosi Törvényszék másodfokú tanácsa helyezkedett szembe a Fővárosi Ítélőtábla kijelölő határozatában foglaltakkal, amikor a törvényszék katonai tanácsához áttette az ügyet.”

A hatáskör és illetékesség kérdése egy büntetőügyben a vád tartalmához igazodik. Tévesen értékelte a másodfokú tanács, hogy a II. r. vádlott jogosulatlanul jutott volna szolgálati lakásához. Ilyen következtetés levonására egyébként sem volt lehetősége, miután az ügyészség a vádat kifejezetten a lakás megvásárlásához kötötte. Ha a lakásbérlet jogosulatlan igénybevétele merült fel, és az az ügyész szerint bűncselekménynek minősül, emiatt is vádat kellett volna emelnie. Ilyen vád nincs, a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet. A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott eseti döntésekre, és tévesen állapította meg hatáskörének hiányát.

Vége az ítélkezési szünetnek. A bírók visszatértek munkahelyükre, mi pedig várunk, és azon totózunk, hogy újra 14 hónapot kell-e várni a Fővárosi Törvényszék idéző végzésére vagy hamarabb is ki lehet tűzni egy nyilvános ülést az első fokú felmentő ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezés elbírálására.

Valami azonban megváltozott. A Fővárosi Törvényszék nem trükközhet tovább! Hatáskör hiányának, előkészületnek, kísérletnek, cselekményegység vagy más elméleti tézisek bevetésének nincs helye. Dönteni kell.

Apropó! A Fővárosi Törvényszék 2015 tavaszán a volt honvédelmi miniszter és államtitkára ügyét nem tekintette közérdeklődésre számot tartónak (sic!), hogy azon a sajtó megjelenjen. Ezért ezt a nemes feladatot – ha megérkezik az idézés - tőle átveszem és magam gondoskodom a sajtó tájékoztatásáról és meghívásáról.

Visszakaptam a hitemet.

Az elmúlt öt évben többször megingott a bizalmam a magyar igazságszolgáltatásban, sőt néha már-már el is veszítettem. Magam sem hittem volna, hogy a bírósági rendszer még képes az önkorrekcióra. de kiderült, hogy igen, képes.

A Fidesz-KDNP mindent megtett annak érdekében, hogy az általuk kreált politikai koncepciós perek alapján ártatlan embereket börtönbe zárjanak. Orbán Viktor az ügyészséget kézi irányítás alá helyezte Polt Péter legfőbb ügyész személyén keresztül, ezért ma nincs Magyarországon olyan ember, aki egy ügyészben megbízhatna. Legyen szó kártyaadósságról vagy vádemelésről. Az ügyészi szakma mára a kormánypolitika eszköze és egyben foglya is lett. Teljesen leértékelődött. Odáig jutottunk, hogy ma egy jogász sem lehet arra büszke, hogy ügyészségen dolgozik.

Emlékeznek még a kis gömböc meséjére, aki mindent és mindenkit felfalt, aki csak az útjába került? Hát az orbáni rendszer ilyen kis gömböc. Az egyre dagadó kis gömböc megpróbálta bekebelezni a bíróságokat is, de egyelőre úgy tűnik, hogy a torkán akadt.

                                                          (fotó: mozaweb.hu)

A Kúria kezében volt a kis bicska, amivel felsértette a már alaposan belakmározott kis gömböc nyelőcsövét. Pedig nem csak apró próbálkozások voltak, hogy sikerüljön neki egészben lenyelnie: kinevezték az OBH élére Handó Tündét, jogellenesen eltávolították a Legfelsőbb Bíróság elnökét, kényszernyugdíjazták a Legfelsőbb Bíróság bíráit, érvénytelenítették a 2006-os zavargások elkövetőit elmarasztaló bírósági ítéleteket, lecserélték a bírósági vezetőket megbízható pártkáderekre. A megfelelési kényszer sok bíróban feledtette esküjét és olyan ítéleteket hoztak, amelyek nem feleltek meg a törvény rendelkezéseinek. Példák hosszú sorát tudnám sorolni Debrecentől Szegeden át, egészen Budapestig.

Igen, Budapesten a Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsa is beállt a sorba. A lakás-ügynek nevezett koncepciós perben Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert és az engem felmentő első fokú bírósági ítéletet a másodfokú bíróság nyílt törvénysértéssel hatályon kívül helyezte!

Azt mondta a nagytiszteletű bírósági tanács, vagyis azt találta ki Keszthelyi Csaba előadó bíró, hogy az első fokon eljárt bíróságnak nem volt hatásköre az ügyre, holott a bíróság hatáskörét a Fővárosi Törvényszék felettes bírósága, a Fővárosi Ítélőtábla jelölte ki végzésében! Hogy egy példával tegyem érthetőbbé. Olyan mintha egy gyári munkás a vezérigazgató feje felett döntene a termelés menetéről. Vagy, hogy stílszerű maradjak: egy tiszthelyettes felettes parancsnoka utasítása ellenére adná ki a tűzparancsot. Ezen az arcátlan és szégyenteljes döntésen Keszthelyi bíró egy éven át gondolkodott, s ami a legszörnyűbb, hogy a tanács többi tagja nevét adta ehhez a jogellenes döntéshez.

Amikor a tanács elnökétől megkérdeztem, hogy mi a garancia arra, hogy a katonai bíróság majd eljár az ügyben (holott bírósági papírjuk van arra nézve, hogy nem járhat el!), azt a cinikus választ kaptam, hogy erre neki nincs hatásköre. Ekkor megköszöntem neki, hogy újabb négy évre bezárt bennünket egy olyan eljárásba, amelynek csak politikai célja van, vádlottként lehet mutogatni egy volt minisztert és államtitkárát. A bíróságok iránti általános tiszteletem azonban akkor és ott nem engedte meg, hogy durvább mondatokkal fejezzem ki véleményemet az előre legépelt törvénysértő végzés felolvasása után.

De aztán jött a Kúria, zsebében a kis bicskával.

A Kúria a katonai bíróság felterjesztése folytán végzést hozott, és a törvénysértő Fővárosi Törvényszéket alaposan rendre utasította! A megbillent jogi egyensúlyt a Kúria helyreállította és a következőket mondta ki:

„A hűtlen kezelés bűntette miatt Juhász Ferenc és társa (vagyis én) ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 25. Bf.9811/2014/6. számú végzését hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Törvényszéket, mint másodfokú bíróságot a másodfokú eljárás lefolytatására utasítja. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.”

Vagyis a Fővárosi Törvényszék köteles az ügyészi fellebbezést érdemben elbírálni és a törvénynek megfelelő határozatot hozni!

Persze kíváncsi vagyok, hogy miként teljesítik a kiszabott politikai feladatot, nehezített körülmények között. Vagyis hogyan mérlegelnek felül egy felülmérlegelhetetlen ítéletet. Mert ma már ezen kell gondolkodniuk. Vagy azon, hogyan kell elszabotálni a Kúria döntését. Lehet, hogy éveket kell még várni a nyilvános ülés kitűzésére, vagy meg kell várni, amíg minden rebellis, vagyis a törvények szerint ítélő bírót kiebrudalnak a rendszerből. Végül még az is meglehet, hogy Orbán utasítására az ítéletet maga Handó Tünde hozza meg. (Handó nagyon jó bíró volt korábban, szerettem vele tárgyalni munkaügyi ügyekben. Akkor még nem adta el a lelkét a gonosznak.)

Az ügyészség álságos magatartásával és a Kúria végzésének indokaival a következő posztban jelentkezem. Addig is okuljanak a velem történtekből, mert Önökre is sor kerülhet. Amíg Orbán és vazallusai uralják az igazságszolgáltatást, minden megtörténhet és annak ellenkezője is.

Mert a kis gömböc gurul tovább, még nem durrant ki.

Szeretem a 4-es főutat. Ismerek lassan minden kilométerkövet… Havonta, jobb esetben kéthetente két és fél órát nyomom a gázt, hogy odaérjek Debrecenbe a tárgyalásomra. Egy-másfél órát üldögélek a bíróság dísztermében, majd megint nyomom a gázpedált.  

Közben meg azon gondolkodom, hogy mi végre ez a szívatás! Mert már végleg kipukkant a Fidesz elszámoltatási lufija! A politikailag irányított koncepciós eljárások vagy bírósági felmentésekkel zárultak, vagy éppen a közérdeklődés teljes hiánya mellett döglődnek még hosszú évekig valamelyik bíróságon. Ahogy azt a Tábornok-per is teszi.

Pedig Orbánék készültek, nagyon készültek az általuk potenciálisan veszélyesnek minősített állami vezetők, rendőri- és titkosszolgálati vezetők lemészárlására. Az elszámoltatásnak nevezett egzisztenciális ellehetetlenítés és a politikai ellenfél börtönbe juttatásának elképzelése nem ad hoc ötlet volt.

Az elszámoltatás politikai gépezete 2009-ben épült ki, amikor Orbán pártelnök jogi kabinetjében az „elszámoltatás” program felelőse Balsai István lett. Ekkor jelölték ki Orbán egyetértésével az ügyeket és a célszemélyeket. A Fidesz hatalomra kerülését követően azonnal létrehozták az elszámoltatási kormánybiztosságot. Ezt Papcsák Ferenc néhány hónapig vezette, majd kimenekült, és helyét a gátlástalanságáról hírhedt volt katonai ügyész vette át, Budai Gyula.

A nagyvezír politikai elképzelése szerint az igazságszolgáltatás függetlensége nem lehet abszolút, ezért azt meg kell szüntetni, és a végrehajtó hatalom alá kell rendelni. Első lépésként Orbán Viktor miniszterelnök a hatalommegosztás tanaiból csúfot űzve pártkatonákat ültetett az igazságszolgáltatás élére. Úgy gondolta, hogy Polt Péter legfőbb ügyész és Handó Tünde OBH elnök kinevezésével biztosítja az ügyészség és a bíróság feletti politikai kontrollt.

              Fej fej mellett. Középen Handó Tünde és Polt Péter (fotó: nol.hu)

Az ügyészséget Polt könnyen irányította az utasítási rendnek megfelelően, ráadásul csak egy ügyészségnek, a Központi Nyomozó Főügyészségnek kellett prostituálódnia (mivel minden koncepciós ügy ide tartozik). A Legfőbb Ügyészség utasításaira az ügyészeknek egyrészről vádat kellett kreálniuk a célszemélyekről, másrészt a Legfőbb Ügyészségnek hályogot kellett tennie a nyomozó ügyészek szemére a 2010-től állami, maffiaállami szinten szervezett korrupció észlelése esetén.

Amilyen könnyű dolga volt az ügyészekkel a kormányzatnak, olyan nehézségekkel találta szembe magát a bíróságokon. Ott nem sikerült (még) minden bírót befolyásolniuk, hogy a koncepciós vád egy koncepciós ítélettel végződjön. Az első fokú ténybíróságokon a konstruált vádak általában rendre elvéreztek, míg egyes másodfokú bíróságok már a politikai kívánalmaknak is meg akartak felelni.

Orbánék nem értették, hogy miért nem rohad börtönben minden politikai ellenfél, holott úgy működött minden 2010-ben és 2011-ben, mint a karikacsapás! Budai feljelentései alapján a Központi Nyomozó Főügyészség azonnal nyomozást rendelt el, a Hír Tv kamerái előtt vették őrizetbe, majd helyezték előzetes letartóztatásba a célszemélyeket, hogy azután nagy csinnadrattával megkezdődjenek a koncepciós eljárások.

Célszemély voltam. Ellenem is három büntető-eljárást indítottak. Azért szép kis repertoárt állítottak össze! Vesztegetés, hűtlen kezelés és csalás!

Az én történetem is ékesen bizonyítja, hogy hogyan lehet vád alatt tartani valakit, aki semmi törvénybe ütközőt nem követett el. Hogyan lehet vádat koholni egy teljesen jogszerű eljárásból (lakás-ügy). Hogyan lehet egy gyanúsított börtönben, a szabadulás reményében inspirált hazugságát (viszkis dobozos ügy) komolyan venni. Hogyan lehet az egyik ügyben a honvédelmi miniszter a cinkosom, a másik ügyben pedig az általam megtévesztett személy (csalásos ügy).

Persze minden lehetséges volt, minden csak az ügyészi képzeleten múlt.

Úgy kezdték az ügyészek, ahogy az 50-es években a bolsevik időkben megtanulták, ahogy akkor szocializálódtak. Hajnalban megjelentek, a családomtól elhurcoltak, majd az ügyészégen őrizetbe vettek. Két nap múlva meg letartóztattak. 2010 adventjében, a börtönben el akarták érni, hogy vallomást tegyek a volt honvédelmi miniszterek (Juhász Ferenc, Szekeres Imre) valamelyikére. Nem tettem meg, nem akartam hamis vallomással szabadulni szorult helyzetemből! Aztán 30 nap múlva már nem is kérték az ügyészek az előzetes fogvatartás meghosszabbítását a bíróságtól, maguk engedtek ki. Aztán jött a jobboldali médiahadjárat, miközben a titkosszolgálatok szoros megfigyelés alá vontak. Éjjel és nappal „őriztek”.

Aztán 2011 tavaszán vádat emeltek ellenem a viszkis dobozos ügyben egy gyanúsítotti vallomás, mint „bizonyíték” alapján. E vád alól Kaposvárott ugyan felmentettek, de a másodfokú bíróság ismétlő eljárást rendelt el. Debrecenben egy év alatt eljutottunk a vádlottak meghallgatásáig. Előreláthatóan még kettő, de pesszimistább becslések szerint akár négy évig is eltarthat az első fokú eljárás. Tehát 2020-ra várható jogerős döntés, vagy egy újabb megismételt eljárásra kerül sor, amire azért valljuk be őszintén, elég nagy a sanszunk.

A lakás-ügyben a katonai és a polgári bíróságok hatásköri összeütközése folytán a polgári bíróság nyerte meg az ítélkezés jogát. A vád alól a bíróság felmentett, de a másodfokú bíróság a nyílt törvénysértést is vállalva a polgári bíráskodás hatáskörének hiányát állapította meg, mert szerinte katonáéké az eljárás. Agyrém! Így 5 év után megint kezdődik valamikor és valahol egy újabb 5 éves eljárás.

A csalásos ügyben az ügyészség maga szüntette meg ellenem az eljárást bűncselekmény hiányára hivatkozva. Hogy miért voltak ilyen kegyesek? Nem tudom, de nincs mit megköszönnöm nekik.

2015. június 07. napján hatodik gyermekem, Kamilla születésnapját a 4-es főúton töltöttem, mert éppen tárgyalásra mentem és jöttem. Sokat nem időztem Debrecenben. 50 perc alatt tokkal vonóval végeztünk.

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ugyanis tanúkihallgatásokat végzett. Volna. A bíróság 4 fő tanút idézett, amelyből 1 fő megjelent. A másik három tanú hollétéről a bíróság nem tudott beszámolni.

Most nyári szünet következik. Főállású apaként, szép számú családom nevében kellemes kikapcsolódást kívánok az igazságügyben dolgozók számára…is.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának egy tábornoki és két ezredesi rendfokozatú hivatásos bíráját éppen most nevezte „csörgősipkás bohócoknak” Ibolya Tibor fővárosi főügyész, mert a másodfokú bíróság megalapozatlannak tartott egy ítéletet, sőt, merészelte azt hatályon kívül helyezni.

Történt ugyanis, hogy egy katonai bíróság valós bizonyítékok nélkül elítélt egy embert az ügyészség vádja alapján. A másodfokú bíróság kimondta, hogy az ítélet megalapozatlan és megismételtette az egész eljárást. Kiemelte a jogbíróság, hogy Magyarországon még, egyelőre csak bizonyítékok alapján lehet bárkit börtönbe zárni. A bíróság feladata pedig egyelőre még nem az, hogy az ügyészség vádját egy az egyben szentesítse. Mert a vádat bizonyítani kell! Nem csoda, hogy az ügyészség tajtékzik! Nem sikerült a kormányzati politikai megrendelést teljesíteniük!

                  A fővárosi főügyész ihlette új fejfedő másodfokú bíróknak

Arra azért kíváncsi lennék, ha a jogbíróság csörgősipkás bolondokból áll az ügyészség szerint, akkor mit gondolhatnak a katonai bíróságok első fokon eljáró bíráiról?

Nos, én egyelőre még nem a csörgősipkásokhoz járok, hanem a Tábornok-per aktuális bíróságára, amely most éppen a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa előtt folyik. Ott haknizik szüntelen a politikai ügyészség két sztárja, Waltner és Mihalik katonai ügyész.

Én 5 év után igazán nem vagyok türelmetlen, de nagyon nem szeretném az életem hátralévő részét egy politikailag determinált koncepciós vád (viszkis dobozos story) miatt a bíróságokon tölteni. Kiszámoltam. Ha a Tábornok-per 2.0 katonai tanácsa ebben a tempóban dolgozik tovább, akkor a vád és a védelem tanúit (55 fő) legjobb esetben másfél év alatt, rosszabb esetben két év alatt hallgathatja ki.

Ugyanakkor lehetne rosszabb is. Háromhavonta is tárgyalhatna a bíróság másfél órát, az is szabályos lenne.

2015. június 16. napján már majdnem beléptem a bíróság épületébe, amikor negyedórával a tárgyalás megkezdése előtt fékezett a Központi Nyomozó Főügyészség szolgálati gépjárműve. Az utas ülésről kipattant rövid gatyóban és pólóban Mihalik százados, katonai ügyész. Egyenruháját egy vállfán tartva belépett a bíróság épületébe, megvillantotta ügyészi igazolványát, és huss, rohant átöltözni.

A tárgyaláson a 17 vádlottból hatan voltunk jelen, a többiek korábban bejelentették, hogy nem kívánnak a tárgyalásokon részt venni. Gondolom belefáradtak. Ami azért valljuk be, egy „bűnszervezet” tagjainál igen csak furcsa. Szerintem ilyen vád esetén kötelező lenne a bírósági megjelenés. Vagy tévedek?

Magam is választhattam volna ezt a megoldást, hiszen egyetlen tanú sem tett rám terhelő, sőt, lássuk be, semmilyen vallomást. Ebben a másfél-két évben, amíg a bíróság kihallgatja az 55 tanút, én is tudnám mással tölteni az időmet! De én valahogy úgy szocializálódtam a seregben, hogy a tiszteletet meg kell adni mindenkinek. Tábornoknak és közkatonának egyaránt. És a katonai bíróságnak is. Ezért veszem fel otthon az egyenruhámat és így indulok útba a tárgyalásokra.

A tárgyalás kezdetén a katonai tanács elnöke bejelentette, hogy három tanút idézett, amelyből kettőt tudnak ma kihallgatni, mert egy tanú nem jelenik meg, kimentette magát. Ezek a vállalkozók, akik a HM beszállítói, illetve beszámlázói, a vádhatóság tanúi, akik viszont nem tudták megerősíteni az ügyészségi vádiratban foglaltakat. A tanúk elmondták, hogy tőlük ugyan nem kért senki, és nem is adtak senkinek un. visszaosztott pénzt.

A tárgyalási szünet után a bíróság felolvasta három vádlott nyomozati vallomását, mert ők ugyan az első tárgyaláson megjelentek, de vallomást nem kívántak tenni.

A tárgyalás 1 óra 20 percet tett ki, ebből 10 perc szünet volt. Oda-vissza utaztam 5 órát. Néha elgondolkodom, hogy megéri-e?

Be kell vallanom valamit. Szörnyű tiszteletlenséget tanúsítottam a NER legfőbb ügyészével szemben. Hangos kacajra fakadtam, amikor a következőket olvastam a Polt Péterrel készült interjúban: „Magyarországon az elmúlt 25 évben kialakult gyakorlat szerint szinte csak akkor állítható valaki bíróság elé, ha a bizonyítékok 100 százalékig igazolják a bűnösségét.”

Rájöttem, hogy én vagyok az üdítő kivétel, aki erősíti a szabályt, hiszen én a „szinte” kategóriába tartozom. A lakás-ügyben az ügyészség semmilyen terhelő bizonyítékot nem tudott produkálni, pedig akarták, nagyon akarták. Még a Tábornok-per egyes vádlottjait is képesek voltak tanúként kihallgatni. De pechükre ott sem találtak senkit, aki ellenem vallott volna! Úgy egyébként az évszázad hírhedt korrupciós perében, a Tábornok-perben egy szem gyanúsítotti vallomás féle áll az ügyészség rendelkezésére, amely olyan semmilyen, mert ugye egy tettestárs vallomása a másikra, nem igazán tekinthető biztos információnak, aztán egy részét már kizárta a bíróság, mert törvénytelenül szerezték be tehetséges ügyészeink, másrészről az elmeszakértői team korlátozottan beszámíthatónak nevezte a vallomást tevő gyanúsítottat.

Ettől függetlenül vádat emeltek, és kitartanak a végsőkig. Holott a legfőbb ügyész bizonyítékokról beszélt. Mégpedig többes számban. Bocs. Elfelejtettem, hogy ez a szabály a koncepciós perekre nem vonatkozik.

                              Én már a jogszolgáltatással is elégedett lennék!

Polt Péter szavait szinte azonnal cáfolva a Tábornok-per megismételt eljárásában, a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa előtt a tegnapi napon a katonai ügyészek által már hatodszor ismertetett vádiratra észrevételt tettem, amelynek lényegét az alábbiakban olvashatják:

Tisztelt Bíróság!

Ezt a vádiratot hatodszor hallhatom, és legalább ötször volt lehetősége az ügyészségnek, hogy azt módosítsa.

Egyrészt azért, hogy a bíróság ne azzal kezdje a munkáját, hogy a vádtól eltérő tényállást állapítson meg, másrészt a tisztességes eljáráshoz való jog és a védelemhez való jog is a vádirat módosítását kívánná.

Ügyész Úr!

Vége a kommunikációs kormányzásnak! Nincs jelen a Hír Tv, nincs itt a Magyar Nemzet című napilap újságírója, ez az egész ügy lássuk be, már senkit nem érdekel!

Itt az ideje egy tisztességes vádirat összeállításának, különösen a bizonyítékokat illetően. Szégyellik leírni, hogy a vádirat tényállás kizárólag O. János szó szerinti vallomásán alapul? A bizonyíték pedig O. János ugyanazon vallomása? Pedig ez az igazság! Ezen nincs mit szégyellni, ez a maguk műve!

Az elmeszakértők szerint O. János a nyomozati szakban korlátozott beszámítási képessége birtokában tett vallomást. A vallomástétel körülményei között megtalálható a katonai ügyészek részéről tett hamis büntetlenségi ígéret, a tisztázatlan vádalku, a kényszer és fenyegetés, valamint az előzetes letartóztatás során a büntetés-végrehajtási intézetben tudatmódosító szerekkel történt gyógyszeres kezelés is. Ennek értékelés és ezek egy részének alapos felderítése jelen bíróság feladata.

A legdurvább az ügyészség által kitalált bűnszervezeti szerepköröm, mely szerint lepleztem a korrupciós tevékenységet. Erre vonatkozóan a vádiratban és az iratanyagban se tény, se bizonyíték nem található. Álláspontom szerint az ügyészek a leplezés nyelvtani értelmével sincsenek tisztában!

Nem tudom, mit szólna az ügyészség ahhoz, ha a rendőrség egy nyomozást követően vádemelési javaslatot terjesztene fel, ahol a feltételezett elkövető a cselekményét ismeretlen helyen és időben, ismeretlen körülmények között, közelebbről meg nem határozható időpontban követte el, és még a bűncselekmény tárgyát, a megszerzett pénz eredetére is azt mondaná, hogy ismeretlen forrásból származik. Azt gondolom, hogy Önök nem égnének a bíróság előtt és vagy további nyomozásra buzdítanák a nyomozókat, vagy az eljárás megszüntetésére adnának utasítást.

Továbbra is sérelmezem, hogy az ügyészség a valótlan tényeket sem hajlandó a vádiratban módosítani, holott a Tábornok-per alapeljárásában ez az ügyészség állításával ellentétes tények okirattal lettek bizonyítva!

Tisztességes eljárást kérek, és azt, hogy valóban gyakorolni tudjam a védekezéshez való jogaimat.

Köszönöm szépen!

Vicc ország, vicc ügyészsége viszontválaszában elmondta, hogy majd a bizonyítás eredményéhez képest, ha úgy gondolják, módosítanak a vádon. Most minden rendben van és tökéletes a mű.

Szinte teljesen megnyugodtam, mert Polt Péter azt is mondta, hogy: „Szinte garantált, hogy ártatlanul senkit nem ítélhetnek el Magyarországon.”

Vagy mostantól még inkább van félnivalóm?