Szeretem a 4-es főutat. Ismerek lassan minden kilométerkövet… Havonta, jobb esetben kéthetente két és fél órát nyomom a gázt, hogy odaérjek Debrecenbe a tárgyalásomra. Egy-másfél órát üldögélek a bíróság dísztermében, majd megint nyomom a gázpedált.  

Közben meg azon gondolkodom, hogy mi végre ez a szívatás! Mert már végleg kipukkant a Fidesz elszámoltatási lufija! A politikailag irányított koncepciós eljárások vagy bírósági felmentésekkel zárultak, vagy éppen a közérdeklődés teljes hiánya mellett döglődnek még hosszú évekig valamelyik bíróságon. Ahogy azt a Tábornok-per is teszi.

Pedig Orbánék készültek, nagyon készültek az általuk potenciálisan veszélyesnek minősített állami vezetők, rendőri- és titkosszolgálati vezetők lemészárlására. Az elszámoltatásnak nevezett egzisztenciális ellehetetlenítés és a politikai ellenfél börtönbe juttatásának elképzelése nem ad hoc ötlet volt.

Az elszámoltatás politikai gépezete 2009-ben épült ki, amikor Orbán pártelnök jogi kabinetjében az „elszámoltatás” program felelőse Balsai István lett. Ekkor jelölték ki Orbán egyetértésével az ügyeket és a célszemélyeket. A Fidesz hatalomra kerülését követően azonnal létrehozták az elszámoltatási kormánybiztosságot. Ezt Papcsák Ferenc néhány hónapig vezette, majd kimenekült, és helyét a gátlástalanságáról hírhedt volt katonai ügyész vette át, Budai Gyula.

A nagyvezír politikai elképzelése szerint az igazságszolgáltatás függetlensége nem lehet abszolút, ezért azt meg kell szüntetni, és a végrehajtó hatalom alá kell rendelni. Első lépésként Orbán Viktor miniszterelnök a hatalommegosztás tanaiból csúfot űzve pártkatonákat ültetett az igazságszolgáltatás élére. Úgy gondolta, hogy Polt Péter legfőbb ügyész és Handó Tünde OBH elnök kinevezésével biztosítja az ügyészség és a bíróság feletti politikai kontrollt.

              Fej fej mellett. Középen Handó Tünde és Polt Péter (fotó: nol.hu)

Az ügyészséget Polt könnyen irányította az utasítási rendnek megfelelően, ráadásul csak egy ügyészségnek, a Központi Nyomozó Főügyészségnek kellett prostituálódnia (mivel minden koncepciós ügy ide tartozik). A Legfőbb Ügyészség utasításaira az ügyészeknek egyrészről vádat kellett kreálniuk a célszemélyekről, másrészt a Legfőbb Ügyészségnek hályogot kellett tennie a nyomozó ügyészek szemére a 2010-től állami, maffiaállami szinten szervezett korrupció észlelése esetén.

Amilyen könnyű dolga volt az ügyészekkel a kormányzatnak, olyan nehézségekkel találta szembe magát a bíróságokon. Ott nem sikerült (még) minden bírót befolyásolniuk, hogy a koncepciós vád egy koncepciós ítélettel végződjön. Az első fokú ténybíróságokon a konstruált vádak általában rendre elvéreztek, míg egyes másodfokú bíróságok már a politikai kívánalmaknak is meg akartak felelni.

Orbánék nem értették, hogy miért nem rohad börtönben minden politikai ellenfél, holott úgy működött minden 2010-ben és 2011-ben, mint a karikacsapás! Budai feljelentései alapján a Központi Nyomozó Főügyészség azonnal nyomozást rendelt el, a Hír Tv kamerái előtt vették őrizetbe, majd helyezték előzetes letartóztatásba a célszemélyeket, hogy azután nagy csinnadrattával megkezdődjenek a koncepciós eljárások.

Célszemély voltam. Ellenem is három büntető-eljárást indítottak. Azért szép kis repertoárt állítottak össze! Vesztegetés, hűtlen kezelés és csalás!

Az én történetem is ékesen bizonyítja, hogy hogyan lehet vád alatt tartani valakit, aki semmi törvénybe ütközőt nem követett el. Hogyan lehet vádat koholni egy teljesen jogszerű eljárásból (lakás-ügy). Hogyan lehet egy gyanúsított börtönben, a szabadulás reményében inspirált hazugságát (viszkis dobozos ügy) komolyan venni. Hogyan lehet az egyik ügyben a honvédelmi miniszter a cinkosom, a másik ügyben pedig az általam megtévesztett személy (csalásos ügy).

Persze minden lehetséges volt, minden csak az ügyészi képzeleten múlt.

Úgy kezdték az ügyészek, ahogy az 50-es években a bolsevik időkben megtanulták, ahogy akkor szocializálódtak. Hajnalban megjelentek, a családomtól elhurcoltak, majd az ügyészégen őrizetbe vettek. Két nap múlva meg letartóztattak. 2010 adventjében, a börtönben el akarták érni, hogy vallomást tegyek a volt honvédelmi miniszterek (Juhász Ferenc, Szekeres Imre) valamelyikére. Nem tettem meg, nem akartam hamis vallomással szabadulni szorult helyzetemből! Aztán 30 nap múlva már nem is kérték az ügyészek az előzetes fogvatartás meghosszabbítását a bíróságtól, maguk engedtek ki. Aztán jött a jobboldali médiahadjárat, miközben a titkosszolgálatok szoros megfigyelés alá vontak. Éjjel és nappal „őriztek”.

Aztán 2011 tavaszán vádat emeltek ellenem a viszkis dobozos ügyben egy gyanúsítotti vallomás, mint „bizonyíték” alapján. E vád alól Kaposvárott ugyan felmentettek, de a másodfokú bíróság ismétlő eljárást rendelt el. Debrecenben egy év alatt eljutottunk a vádlottak meghallgatásáig. Előreláthatóan még kettő, de pesszimistább becslések szerint akár négy évig is eltarthat az első fokú eljárás. Tehát 2020-ra várható jogerős döntés, vagy egy újabb megismételt eljárásra kerül sor, amire azért valljuk be őszintén, elég nagy a sanszunk.

A lakás-ügyben a katonai és a polgári bíróságok hatásköri összeütközése folytán a polgári bíróság nyerte meg az ítélkezés jogát. A vád alól a bíróság felmentett, de a másodfokú bíróság a nyílt törvénysértést is vállalva a polgári bíráskodás hatáskörének hiányát állapította meg, mert szerinte katonáéké az eljárás. Agyrém! Így 5 év után megint kezdődik valamikor és valahol egy újabb 5 éves eljárás.

A csalásos ügyben az ügyészség maga szüntette meg ellenem az eljárást bűncselekmény hiányára hivatkozva. Hogy miért voltak ilyen kegyesek? Nem tudom, de nincs mit megköszönnöm nekik.

2015. június 07. napján hatodik gyermekem, Kamilla születésnapját a 4-es főúton töltöttem, mert éppen tárgyalásra mentem és jöttem. Sokat nem időztem Debrecenben. 50 perc alatt tokkal vonóval végeztünk.

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ugyanis tanúkihallgatásokat végzett. Volna. A bíróság 4 fő tanút idézett, amelyből 1 fő megjelent. A másik három tanú hollétéről a bíróság nem tudott beszámolni.

Most nyári szünet következik. Főállású apaként, szép számú családom nevében kellemes kikapcsolódást kívánok az igazságügyben dolgozók számára…is.