Hangulati elemekkel tűzdelt vádbeszédnek voltam ma nem túl lelkes hallgatósága a viszkis dobozos ügyben. A Debrecen felé vezető majd 3 órás úton megfogadtam, hogy fegyelmezett leszek és nem ugatok be, bármilyen módon akarnak provokálni.
A múltkor még felkaptam a vizet, hogy az írott vádiratban nem szereplő, így ahhoz cselekvőséget sem kapcsolható szurka-piszkával próbálnak idegesíteni az ügyészek, de mára már lehiggadtam és nem érdekel, hogy miként próbálják meg a bűnösség látszatát kelteni.
Az ügyészek a nyomozás során (2010) a HM közbeszerzési eljárásait megvizsgálták és semminemű visszaélést nem találtak. Így nincs a vád tárgyává téve, hogy államtitkári, hivatali hatáskörömben eljárva bármilyen beszerzési szabálytalanságnak lettem volna részese. Ehhez képest ma két alkalommal is azt hallottam a vádbeszédben – mindenfajta negatív minősítés nélkül – hogy a helyettes államtitkárok útján felterjesztett és az adott beszerzés eredményességet megállapító döntésben „a felterjesztéssel egyetértettem”. A másik, hogy a HM központi beszerző szerve részére „engedélyeztem” a közbeszerzési eljárás lefolytatását.
El kell mondanom, ügyész urak, hogy ilyen papírokat ezresével találhatnak a HM-ben, és nem tettem semmi mást, mint hivatali hatáskörömet gyakoroltam. Önök is ismerik a HM Szervezeti-és Működési Szabályzatát és gondolom, tisztában vannak vele, hogy ki a felelős a felterjesztések jogszabályoknak való megfeleléséért. Ha kell, szívesen súgok (az értelmező rendelkezéseknél keressék).
Ma végre eljutottunk a viszkis dobozos-piros italos dobozos tényálláshoz, amit az ügyészség változatlan tartalommal fenntartott. Ott ért véget a történet, hogy a piros italos dobozba rakott mintegy 4 millió forinttal kiléptem irodám ajtaján.
Továbbra sincs a pénznek eredete, nincs konkrét időpont, nincs címlet, nincs átvételi elismervény, és nincs más „bizonyíték”, mint Oláh János volt tábornok zavaros „szabaduló-vallomása”.
Meglepetésként hatott, hogy az ügyészség képviselője védőbeszédet tartott a viszkis dobozos tényállásnál. Úgy vádolt, hogy védett! Nem mondta, hogy a vallomásom nem felel meg a valóságnak. Nem mondta, hogy vallomásommal szemben Oláh tábornok vallomását javasolja elfogadni a bíróságnak. Meglepő módon, ha néhány szóban is, de értékelte a tanúk vallomásait azzal, hogy velem egybehangzó tanúvallomást tettek.
T. István volt ezredes nyomozati vallomását is ismertették az ügyészek, akit az előzetesből való szabadulásakor (2010) kihallgattak és mivel rólam kérdezgették az ügyészek, gondolati úton arra a következtetésre jutott, hogyha „felfelé megy a pénz”, akkor az csakis én lehetek, hiszen a HM főosztályvezetők főnöke a HM közigazgatási államtitkár (ami egyrészt szakmailag sem volt helyes válasz, mert a minisztériumi hierarchiában a helyettes államtitkárok a főosztályvezetők főnökei, másrészt 2005-2006 között Oláh János nem volt se tábornok, se főosztályvezető).
Ebben a történetben az a legszebb, hogy nem is ismertem T. István ezredest, aki a Tábornok-per kaposvári első tárgyalásán bemutatkozott, bocsánatot is kért. Akkor elmondta, hogy ügyészi elvárásnak kellett megfelelnie, meg hogy ki akart szabadulni a börtönből. Nagyon sajnálja.
Hát, még én!
Végül a gondolatokat jegyzőkönyvező ügyészek azt is megállapították, hogy a bíróság előtt T. István ezredes ezt a vallomás-részletet (vagyis kihallgatási jegyzőkönyvbe foglalt gondolatát) visszavonta. Ehhez további értékelést sem fűztek.
Ma az ügyészek érdekes módon önkritikát gyakoroltak és készségesen elismerték hibáikat. Őrizetbe vett személy részére nem rendeltek ki védőt, ezért kérték, hogy adott nyomozati vallomását a bíróság ne vegye figyelembe. Törvénytelen büntetlenségi ígéretet közöltek más gyanúsítottal is, nemcsak Oláh tábornokkal, ezt viszont elfelejtették visszavonni, így kérték a törvénytelen büntetlenségi ígéretüket követően jegyzőkönyvezett összes nyomozati vallomások kizárását a bizonyítékok közül (és nem is hivatkoztak rá a perbeszédben).
Ez utóbbi indítványuk azért érdekes, mert közben meg arra biztatják a katonai tanácsot, hogy jogtalanul járjon el, a Fővárosi Ítélőtábla által másodfokú végzésben Oláh János volt tábornoknak törvénytelen büntetlenségi ígéretük miatt már kizárt vallomásait a Debreceni Törvényszék értékelje bizonyítékként. Ennek okaként éppen azt adták elő, hogy ezt a büntetlenségi ígéretet később visszavonták és Oláh János pedig „helyben hagyta” a törvénytelen ígéret alatt tett vallomásait.
Meg egyébként is, így kerek az egész – ezt szó szerint idéztem az ügyésztől.
Holnap lesz kerek minden, mert egy tárgyalási napja van a vádhatóságnak, hogy befejezze a monológját.