Mert nem hagyhatom, hogy elévüljenek azok a bűnök, amelyben az orbáni rendszer eredendően fogant. Ez a NER bűnös rendszere, amely hatalomra kerülését követően azonnal megfélemlítette a társadalmat, hogy erőszakos és féktelen politikáját érvényre juttathassa. Ma már világosan láthatjuk, hogy 2010-ben és 2011-ben azért csattogtak a bilincsek, hogy az emberek féljenek. Amit velem, mint egy volt állami vezetővel megtettek, azt mással is bármikor megtehetik. Ezzel már vége lett a szabadságnak is, csak ekkor még senki nem vette észre. Fülét farkát behúzta mindenki.

Feljelentést teszek, holott, tudom, hogy az egyeduralmat szentesítő kollégista kormányformában nincs esély a tisztességes eljáráshoz, főként ahhoz, hogy az ügyészség érdemben foglalkozzon saját ügyészei és az azokat irányító állami vezetők elleni feljelentésemmel. Ettől függetlenül erkölcsi kötelességem, hogy ne hallgassak tovább, és intézkedésbe hozzam az állam büntetőjogi gépezetét.

                                                        A feljelentő

Talán akad még az országban egy tisztességes ügyész, aki a szakmai becsülettől vezérelve nem elkeni, hanem érdemben megvizsgálja kollégái által elkövetett, alapos gyanúra okot adó cselekménysorozatot. Mert itt nem egy katonai ügyész tévedéséről vagy botlásáról van szó, hanem a volt Budapesti Katonai Ügyészség vezetőjének, a nyomozás felett törvényességi felügyeletet gyakorló helyettesének és a nyomozást végrehajtó két katonai ügyésznek a sorozatos törvénysértéseit kell megvizsgálni. Az ügy pedig a büntetőeljárási törvény szabályainak nyílt semmibevételéről, a diktatúrákból már közismert „a cél szentesíti az eszközt” típusú ügyészi hatalommal való visszaéléséről szól.

                                                        A feljelentett

A tisztességes eljárás és az ártatlanság vélelme már akkor elveszett az ügyben, amikor Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos ellenem kiterjedt sajtókampányt folytatott, amiben az állami és jobboldali sajtótermékek fontos szerepet játszottak. Talán emlékeznek, hogy 2010. decemberétől 2011. április közepéig naponta szerepeltem a hírműsorokban, mint egy elvetemült bűnöző. Ennek hangadója az állam képviseletében eljáró Budai Gyula volt, aki először a Sukoró-ügyben nevezett meg bűnösnek, majd a viszkis dobozos ügyben és a lakás-ügyben kiáltott ki fő gonosznak. Ezt megfejelve Hende Csaba honvédelmi miniszter „gengszter főnöknek” titulált 2011 tavaszán. Mint jogászoknak (különösen Hendének, aki igazságügyi államtitkár is volt) tudniuk kellett, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az állam képviselői nem tehetnek olyan kijelentéseket, amelyek bűnösségemet állapítják meg, amíg végső, érdemi bírósági döntés meg nem születik az ügyeimben. Pillanatnyi politikai előnyökért tehát vállalták az egyezmény nyílt megsértését is.

Mit várok a feljelentésemtől?

Azt, hogy az ügyészségnek a feljelentésem alapján meg kell vizsgálnia, hogy jogszerűen alkalmazta-e az eljáró katonai ügyész a kényszerintézkedéseket. A vizsgálatnak ki kell terjednie a nyomozási bírák tevékenységére is, különösen arra, hogy az előzetes letartóztatás különös részi feltételei fennálltak-e vagy sem.

Vizsgálni kell a gyanúsítotti - a tanúvallomások beszerzésének körülményeit, a kihallgatást megelőző ügyészségi eljárással együtt. A jegyzőkönyvek hitelt érdemlősége kérdésében is állást kell foglalni. Választ kell adni a kirendelt védők hiányára a kényszerintézkedés hatálya alatt lévők kihallgatásánál.

Azt is meg kell vizsgálni, hogy az egyéb eljárási cselekmények a Be. szabályai szerint kerültek-e lefolytatásra vagy sem (pl. szembesítések).

Ki kell deríteni, hogy az ügyészségről – a nyomozás érdekeit veszélyeztetve – ki volt az az ügyészségi alkalmazott, aki a 2010. évi választási kampányban a gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket a Magyar Nemzet című napilap számára faxon továbbította, amely napilap azt másnap eredetiben közzé is tette. Itt felmerül a katonai főügyészség felelőssége is, aki nem tett semmit ennek megakadályozására.

Arra is választ szeretnék kapni, hogy a nyomozás kezdetén a katonai ügyészség – sajtószóvivője útján – hogyan minősíthette gengszter szervezetté nemzeti intézményünket, a Honvédelmi Minisztériumot.

Arra is választ kell adni a nyomozásnak, hogy a katonai ügyészség miként jutott arra a következtetésre, hogy a „vesztegetéses” ügyben az állítólagos vesztegetőket tanúként (és nem gyanúsítottként) vonta be az eljárásba, miként azt is ki kell deríteni, hogy miért nem szereztek be O. János tábornok vallomásán kívül – azt ellenőrizendő – más bizonyítékokat. Egyáltalán. Miért nem ellenőrizték az ügyészségi „koronatanú” vallomását?

Azt is meg kell vizsgálni, hogy a gyanúsítottak ártatlanságát alátámasztó bizonyítékok miért nem kerültek csatolásra az iratokhoz.

Vizsgálni kell a katonai ügyészek felelősségét O. János tábornok büntetlenségéről való törvénysértő kioktatásukról, meg kell állapítani, hogy O. János kihallgatását megelőzően és kihallgatása közben történt-e az ügyészek részéről kényszer vagy fenyegetés. Szakszerűen és jogszerűen alkalmaztak vádalkut O. János tábornokkal, ha azt a bíróság törvénysértés miatt nem fogadta be?

Már régóta nincsenek illúzióim. Holló hollónak nem vájja ki a szemét! Tisztában vagyok azzal, hogy a feljelentéssel annak kockázatát is vállalom, hogy újabb koholt büntetőeljárásnak teszem ki magamat. Ez is csak politikai döntés függvénye. Majd a felettes ügyész megmondja…

Tudatom kedves Nemzetvezetőnkkel és hű klienseivel, hogy nekem már nincs hova hátrálnom!

Feljelentésemet teljes terjedelemben a következő posztban nyilvánosságra hozom.