Ha ezt előre tudtuk volna… - gondolták Magyarország a maffiaállam politikai vezetői. Minden koncepciós perbe be kellett volna vinni egy kis államtitkot, így az egész eljárást titkosíthattuk volna, és soha senki nem beszélhetett volna arról, hogy mi történt. Vagy 80 évig. A bírák dolga is könnyebb lett volna, mert senki nem vonhatta volna kétségbe, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének „tisztességes eljárása” keretében lettek kivégezve az ellenzék prominens tagjai.
Nevetséges volt, de a „kémperben” a katonai ügyészt úgy meglepte a katonai bíróság elmarasztaló döntése, hogy még arra sem kért felhatalmazást előzetesen főnökétől, hogy fellebbezzen. Egy dologgal szalajthatták útba: ha felmentő ítélet születik, akkor fellebbezzen. Fél karomat odaadtam volna, hogy a 3 napon belül bejelentett ügyészi fellebbezés súlyosításért történik majd. Így is lett.
Persze senki nem gondolja komolyan, hogy a „kémperben” hírszerző tevékenységet végzett volna bárki is idegen állam javára, akár a polgári elhárítás volt vezetője, akár az őt felügyelő tárca nélküli volt miniszter. Ahogy Molnár Lajos védőügyvéd fogalmazott az ATV Egyenes beszédben: az anyagi és az eljárási törvények sajátos értelmezése, un. unortodox büntetőeljárás zajlott. A vádirati és a megállapított tényállás pedig nem volt azonos azzal, amit a törvény kémkedésként büntetni rendel.
Ismerjük az ovi és bajusz szlengnevű bosszúállókat.
(fotó: borsonline.hu)
Ha ezek vagy sameszaik politikai utasítására az ügyészek ki akarnak nyírni valakit, akkor nekik mindegy, hogy milyen váddal, a lényeg, hogy minél többel vádolják meg, hogy a bírósági ítélettől függetlenül egzisztenciálisan és morálisan is tönkre tegyék (tudják: nem zörög a haraszt…). Meg hátha valami beakad, mert ismerjük be, előfordul megalapozatlan bírósági döntés is. Anélkül, hogy politikai nyomás nehezedne a bíróra, ítélete szóbeli indokolásában még előadhatja, hogy milyen koncepcióból indult ki (miként az a "kémperben" sajnálatosan megtörtént).
Mi van akkor, ha azt a szerencsétlen bírót még politikai nyomás alá is helyezik? Vagy úgy, hogy „odaszólnak”, vagy úgy, hogy a személyes függetlenségét megtartó bírót igyekeznek utóbb ellehetetleníteni (tetszett volna a nekünk tetsző ítéletet meghozni…). Ő lesz az az elrettentő példa, amitől a bíró fél: ellehetetlenítik. Vizsgálják ügyeit, bírói alkalmasságát. Folyamatban lévő ügyekről a blogban nem szoktam híreszteléseket közzétenni, de egy dolog látszik: igazgatási hatalommal kell óvni azokat a bírókat, akik nem álltak be a sorba, átlátták a politikai koncepciót az ügyekben, és nem hozták meg a kormánypártok számára kedvező és megelőlegezett "hírtévés" ítéletet.
Nem értek egyet sem azzal, ha az ellenzék a bíróságot ekézi, ha kedvezőtlen döntést hoz. De azzal sem, ha felmagasztalja a bírót, amikor a koncepciós perekből kimarad, mint a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsainak hivatásos bírái, akik inkább nyomozási bírák voltak mindannyian, mert nem kívántak ítélkező bíróként a kormánypolitikát kritikátlanul kiszolgáló politikai katonai ügyészség kezére játszani.
Személyes élményem volt, amikor első kihallgatásomkor a katonai ügyész számára védekezésül államtitkot tartalmazó információt szolgáltattam volna, de az ügyész megfenyegetett, hogy azt ne mondjam el, mert akkor államtitok sértés miatt is meggyanúsít. Nem is került jegyzőkönyvbe. Így lehetett felmentésemig "viszkisdobozozni" és HM-es maffiáról tényként beszélni 2013 februárjáig (a jobboldalon még tovább is). Ekkor vált számomra egyértelművé, hogy a sajtó nyilvánossága révén 2010 tavaszán a Magyar Nemzetből ismert gyanúsítottak mellett a Tábornok per című Fidesz-KDNP koprodukcióban készült szappanopera egyik főszereplője leszek, mert ott szerepet szántak nekem. Meg rajtam keresztül meghívtak a stábba két minisztert és egy államtitkárt is.
Rendkívüli nyomás alá helyeztek, börtönbe zártak, magánzárkában tartottak és pribékjeiken keresztül azt kérték, hogy szabadulásom fejében tegyek vallomást Juhász Ferenc vagy Szekeres Imre volt honvédelmi miniszterekre. Úgy döntöttem, hogy nem vállalok szerepet ebben az aljas kutya komédiában, még szabadulásom érdekében sem! Inkább vállaltam azt a durva megaláztatást, amiben részem volt, és amit – bármilyen furcsa - nem kívánok egyetlen jelenleg hivatalban lévő fideszes vagy KDNP - és miniszternek és államtitkárnak sem. Félre értés ne essék! Nem azt mondtam, hogy megbocsátottam. Csak nem kívánom.
Most aztán foghatják a fejüket! Ha államtitok vagy szolgálati titok van a Tábornok perben, akkor nem vezethetnék blogot, nem írhatnám le az igazságot, és az egész ország azt hinné - a közszolgálatinak nevezett médiumok és a jobboldali sajtó tudósításai alapján - hogy bűnöző voltam államtitkár koromban, pedig sose voltam az. Ezt is elcseszték.
