Az „elmúttnyócév” elszámoltatása, mint a kormányzati korrupciót leplező tevékenység, végleg kimúlt: csodálkozva nézem az ATV-ben a megszelídült Budai Gyulát, mint meghívott vendéget a legújabb show-műsorban. A katonai ügyészként szolgálati lakást vásárló Budai a választások után azzal vált ismertté, hogy vállalta a Fidesz nagy elszámoltató show-műsorában a műsorvezető szerepét. Mára úgy tűnik, már statisztaként sem kíván benne részt venni.
Nem írtam volna erről az emberről, ha az említett tévé egyik műsorában, Fiala riporter úr meg nem kérdezi a nagy elszámoltatót, hogy feljelentései jogi vagy politikai ügyek voltak-e. Budai szemrebbenés nélkül azt válaszolja, hogy ezek politikai ügyek voltak. Majd megpróbálja felelősségét elkenni, mondván, Papcsák Ferenc előző elszámoltatótól vette át a kormánybiztosságot, és az ügyeket. Ezen kívül a minisztériumok „elszámoltató székei” adták az adatokat vagy éppen állampolgári bejelentések történtek. Ő nem tett mást, mint ezeket továbbította az ügyészségre. Tehát ártatlan. Ez volt a dolga.
A politikai show-műsor dramaturgja ezzel viszont megjelölte az egyes számú felelőst: Dr. Polt Péter legfőbb ügyészt. Őt egyetemi hallgató koromban liberális politikai nézeteket valló, a hallgatók körében igen kedvelt büntető-eljárásjog tanáromként, szemináriumvezetőmként ismertem meg, aki nem mellesleg a Fidesz képviselőjelöltje volt egy választások alkalmával.
Polt Péter legfőbb ügyész, a „rendező”, az elszámoltatás népszínházi előadásaihoz adott muníciót, felügyelte és koordinálta a megvalósításban részt vevő ügyészségek munkáját. Közvetlen kapcsolatot tartott fenn Budai Gyulával és stábjával, ha kellett, még a vádirat szerkesztését is rájuk bízta. Nem máshonnan, hanem az ügyészségről szivárgott ki az a hír, hogy az elszámoltatás nyomozó- és vádhatósági színielőadásait a Legfőbb Ügyészségről irányították. Ebben talán nincs is semmi meglepő. Az azonban abszolút riasztóan hangzik, hogy az ügyészek ügyésze, az etalon ember, a törvényesség őre – vagyonnyilatkozata szerint – „magánkölcsönt” törleszt, amely a harmincmilliót meghaladja. Ezzel a mélységgel már én sem tudok mit kezdeni.
A választások előtt bő egy évvel tehát megkezdődött a politikai felelősség maszatolása és a legfőbb ügyészre mutogatás. Azt mondja Budai Gyula, hogy „én csak a Kormány határozatát hajtottam végre”. Budai azt hiszi, hogy időben kiugrott, és elfelejtik a „munkáját”. Az agrárszakemberré vedlett Budai mára azzal vált híressé, hogy új állomáshelyén – a fideszes földmutyik leleplezése helyett – maga is részt kér a nagy bizniszből: a Polgári Törvénykönyv szerint nem közeli hozzátartozójának, de a köznyelv szerint rokonságának juttatott tekintélyes mennyiségű földet. Az ezt nyilvánosságra hozó napilapot meg beperelte. Persze erkölcseiben tartotta magát Szeretett Vezérünk korábbi nyilatkozatához: nem ők nyerték a legtöbbet.
Közben pedig lassan telnek az évek… Kormánybiztosság már nincs. Azt is el kell felejtenünk, hogy volt valaha. Ha igen, akkor is csak politikai játszmák színtere volt. Vagyis nem kell komolyan venni. A koholt büntetőeljárások viszont folynak. A jelenleg – és talán később is – leválthatatlan legfőbb ügyész teljesíti a pártfeladatokat: a feljelentettekkel az ügyészség a bűnösség vélelme alapján jár el. A nyomozási határidőkkel kommunikációs célok szerint játszanak. Minden nap látjuk, hogy az ügyészség a jobboldali médiumokkal összejátszik. Közben meg alig-alig nyomoznak. Időzített eljárások, ügyészi sajtóbejelentések, az ügyekben halmozott – semmire sem jó – irathegyek jellemzik az eljárásokat. Kezdetben az ügyek gyorsítása (kiemelt ügyek) volt a cél. Azonban a bírósági hatalmat – a bírák ellenállása miatt – Orbánnak nem sikerült megszereznie, így mára az ügyek lassítására kapnak ügyészeink utasítást. Legalább 2014-ig el kell húzni az eljárásokat, hogy el lehessen mondani: a baloldal korrupt és hazug, őket akarjátok a hatalomba visszahozni?
Mi is volt a Fidesz 2010. évi választási szlogenje? Segítek: „Itt az idő.” Aztán tényleg eljött az idő. 2009 őszén, még a szocialista kormány alatt a hatóságok és az akkori ellenzék tudomására jutott, hogy a HM egyik gazdálkodó szervezeténél ún. visszaosztott pénzt kérnek az egyik vállalkozótól. A vállalkozó azt az utasítást kapta, hogy mindent tegyen úgy, mint eddig, majd szólnak, hogy mikor jön el az idő. 2009 decemberéig a vállalkozó továbbra is visszafizetett, mintha mi sem történt volna. Aztán szóltak neki: „eljött az idő”. 2009 decemberében a vállalkozó felvette a hivatalos kapcsolatot a katonai ügyészséggel. 2010 januárjában a katonai ügyészég megszervezte a pénz átadását és a tettenérést. Ennek az ügynek minden vallomását, napi történéseit – az ügyészség közreműködésével - a Magyar Nemzet napilap nyilvánosságra hozta a 2010. évi országgyűlési képviselő választás politikai kampányában.
Az időzített büntetőügy – a nokiás doboz mellett – így segítette az akkori ellenzék kétharmados győzelmét, s lett az Elszámoltatás című politikai show-műsor egyik kedvelt témája. A jogtalanságból nem származhat jog. Miként a tisztességtelen, bűnös szándékú, a választókat félrevezető politikából sem lehet soha erkölcsös, keresztény gyökerű kormányzás.
Szóban legalábbis.
