Elérkezett az idő: egy éves tárgyalássorozat után a Kaposvári Törvényszék a napokban lezárja a „Tábornokperként”, és „Viszkisdobozos ügyként” is ismert büntetőeljárást, és meghozza első fokú ítélet.
A bizonyítási eljárást követően a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa előtt perbeszédekkel fejeződik be a büntetőügy. 2013. január 16-án, 17-én és 18-án a bíróság az előzetes tervek szerint meghallgatja a katonai ügyész vádbeszédét, majd két és fél napon keresztül a védőbeszédek következnek. Legvégül az utolsó szó jogán a vádlottak is felszólalhatnak.
A vádlottak száma miatt az ítélet és az indokolás terjedelmes lesz, ezért feltehető, hogy az utolsó szó jogán elhangzott felszólalásokat nem követi azonnal ítélethirdetés. A bíróság valószínűleg elnapolja majd a határozat kihirdetését, amit legfeljebb 15 nappal tehet meg. Ebben az esetben a bíróságnak az ügydöntő határozat kihirdetésének határnapját meg kell jelölnie.
A vádirathoz képest az egy évig tartó bizonyítási eljárás esetemben nem hozott semmi újdonságot. A „Viszkisdobozos ügyben” O. János, XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett vallomásán kívül továbbra sem támasztja alá az ügyészség rám vonatkozó vádját semmilyen bizonyíték. Valamivel azonban mégis előbbre jutottunk. A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértők a vallomástételi időszakra személyiségzavart állapítottak meg a vád „koronatanújánál”. A Btk. szerint ez kóros elmeállapotnak tekintendő, mivel nem lehet eldönteni, hogy éppen a vallomástételkor igazat szólt-e, vagy személyiségzavaros képzelete ragadta magával. O. Jánost képtelenné ugyan nem tette elmebéli állapota, hogy cselekménye következményeit felismerje, de közepes fokban korlátozta, és jelenleg is korlátozza. Így hiteles vallomást már nem is várhatunk tőle.
Készül a vádirat
Az utolsó felvonás után a bíróság katonai tanácsának döntenie kell. Blogom szinte minden bejegyzésében jeleztem, hogy a „Viszkisdobozos ügy” egyike az ügyészség próbálkozásainak, hogy koncepciós, vagy koncepciósított perekkel a vádlottak padjára rángassa a 2002 és 2010 közötti kormányok politikusait. Ennek az eljárásnak nem én vagyok az igazi célpontja, hanem Juhász Ferenc, volt honvédelmi miniszter, engem „csak” azért kevertek bele, mert még az erős képzelőerővel rendelkező katonai ügyészek is életszerűtlennek tartották, hogy honvéd tábornokok készpénzt dugdossanak miniszteri zsebekbe a hivatali épületek irodáiban. Az már hihetőbbnek tűnt, hogy a tárca egyik igazgatóságának helyettes, majd első számú vezetője, legalább a közigazgatási államtitkár irodájába bejáratos. Ez sem volt ugyan így, de legalább nem azonnal lóg ki a lóláb, és leplezi le a korlátokat nem ismerő kormányzó pártszövetség hatalomgyakorlását, amely az ügyészséget politikai irányítás alá helyezte, és a pártszövetség vasöklévé tette.
2013-ban az Alkotmánybíróságban végrehajtott – már eldöntött – személycserék és a jegybank tervezett megszerzését követően a maradék jogállamnak egyetlen támasza marad: független bíróságai. Az igazságszolgáltatást a kétharmados hatalom – bár történtek rá kísérletek – még nem tudta a kormányzati politika szolgálóleányává tenni.
Meggyőződésem, hogy a bíró személyes függetlenségét se megtörni, se megvenni nem lehet. Ebben hiszek és egyben ez az egyetlen reményem.
