Ilyen még tényleg nem volt. Orbán megjelent a Legfőbb Ügyészségen az ügyészség napján és feladatot szabott. A miniszterelnök jelenléte jelképes aktus: pontot tett egy régóta tartó folyamat végére, és végérvényesen Politikai Ügyészséggé avatta a szebb napokat látott vádhatóságot. Beszéde a forradalmi lendületét némileg elvesztő, elbizonytalanodó ügyészség politikai támogatásáról szólt. Úgy tűnik, meg kell erősíteni, és újra lendületbe kell hozni az elszámoltatás akadozó gépezetét.
Orbán Viktor eligazítást tart a Legfőbb Ügyészségen (fotó: MTI)
Eddig is tudtuk, láttuk, tapasztaltuk, hogy az ügyészség a Párt politikai elvárásainak megfelelően cselekszik. A kormányzat részéről Budai Gyula leszámolási kormánybiztos az ügyészség elsőszámú megrendelőjévé vált, a Polt Péter pártfőügyész vezette vádhatóság meg minden kritika nélkül kiszolgálta a nyilvánvaló politikai tisztogatást, a politikai ellenfelekkel a büntetőjog eszközével való leszámolást.
Az állami hatalom első számú, egyetlen birtokosa nyíltan deklarálta, hogy az igazságszolgáltatás részét képező ügyészséget pártügyészségként kezeli. Orbán világosan kifejtette, hogy nincs helye szeméremnek, „Tehát az a kényszeredett, politikai érzékenységet időnként túlbecsülő, távolságtartó magatartás, hogy csak nehogy azt gondolja bárki, hogy a kormányzat bele akar avatkozni az ügyészség munkájába, szóval ez a korszak szerintem lezárult; az Alaptörvény egyértelmű és világos eligazítást ad.”
Közben meg azt olvashatjuk az Alaptörvényükben, hogy hatalommegosztás van, nem rendelték a végrehajtó hatalom alá az ügyészséget, a vádhatóság pedig továbbra is úgy lebeg a közjogi rendszerben, mint korábban. Az Alaptörvény szerint az ügyészség a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatáshoz tartozik, mint „közreműködő”. Közreműködés az állam büntetőigényének érvényesítésében, mint a közvád képviselője. Az ügyészek ugyan nem folytathatnak politikai tevékenységet, de erre nincs is szükségük, mert a leválthatatlan Polt Péter legfőbb ügyész irányít és vezet, korlátlan utasítási jogával vezényelheti harcba az osztályellenség ellen az ügyészek hadát.
Feliksz Dzserzsinszkij eligazítást tart az Állami Politikai Hatóságnál (fotó: TASSZ)
Az igazságszolgáltatás része nem végezhetné a politikai tevékenység kiszolgálását, de hát feladatul lett szabva a nemzet érdekeinek érvényre juttatása is. Orbán egyértelműen az ügyészségi vezetők tudtára adta, hogy mi politikai elvárása: „…minden körülmények között, csak és kizárólag a törvényeink és azok szelleme határozza meg tetteiket, de szeretném most sokunk nevében biztatni Önöket arra, hogy minden ügyész munkája során az egész magyar nemzet érdekét is tartsa szem előtt.”
A nemzet pedig – mint tudjuk - a kormányzó pártokban leledzik. Az ellenzék, mint felesleges kacat majd a történelem szemétdombjára kerül. Éppen az ellenzékkel való leszámoláshoz kell az ügyészség hathatós segítsége. Az osztályharc izgalmas fejezeteit - éppen ki kerül előzetesbe, kit gyanúsítanak meg vagy éppen ki ellen emelnek vádat – az ügyészség valósítja meg, persze nagy nyilvánosság előtt. Így lettek a megbélyegzett filozófusok is „bűnözők”, miközben a nyomozást ellenük megszüntették. (Vajon mi lesz a Budai Gyula feljelentése alapján a nyomozás megszüntetéséről döntő, hivatását komolyan vevő rendőrtiszt sorsa? És mi lesz az UD-ügyben a volt MDF-es vezetőket felmentő bátor bíróval?)
Megfigyelhetjük: ha baj van a kormányzással, mindig újabb és újabb bűncselekményeket derít fel az ügyészség. Az ügyészségeken mintha megállt volna az élet, és csak a magát nemzetinek valló kormány hivatalba lépése előtti ügyek léteznek. A korrupciós vagy hűtlen kezeléses ügyeket pedig a rém-hírtelevízióban összeszűkült szemekkel és komoly arccal be is jelentik, és az írott sajtó egy része is végzi hathatós lejárató kampányát. Az orbáni politika egyik legnagyobb kommunikációs trükkje, hogy ártatlanok üldözésével tölteti az ügyészség idejét, miközben maguk minden közgépesítenek, ami a levegőnél nehezebb. Hiszen a magyar emberek pénze egyes kormányközeli magyar emberek zsebében van a legjobb helyen.
Orbán könnyed stílusban emlékezik meg egykori tanárairól, többek között Polt Péterről, Györgyi Kálmánról és Sárközy Tamásról. Nem tudom, mit gondolhattak volt professzorai, amikor hallották, hogy „…a mostani kormányt olyan nemzedék alkotja, vagy leginkább olyan nemzedék vezeti, amely feltétlen tisztelettel van azok iránt a jogászok iránt, akiknek a tudásunkat és a fölkészültségünket tekintélyes részben köszönhetjük.”
E professzorok engem is tanítottak az ELTE-n, de arra nem emlékszem, hogy azt okították volna, hogy a jogállam alappilléreit fel kell számolni, a hatalommegosztás csak deklaráció, és azt sem hallottam egyetemi előadáson, hogy a mindenkori miniszterelnöknek, mint a végrehajtó hatalom fejének joga vagy kötelessége lenne az ügyészségnek feladatot szabnia. Sőt, az akkori liberális gondolkodású Polt Péter, büntető-eljárási szemináriumvezetőm az ilyen magatartást egyenesen károsnak tartotta.
Kíváncsian várom, hogy a bíróságok napja alkalmából Orbán miként szab feladatot a bíráknak. Hogyan kívánja elérni, hogy politikai haszonszerzési célból, a „nemzet érdekében”, bizonyítékok nélkül ártatlan embereket ítéljenek el. A kormányzati beavatkozás baljós előjele volt, hogy Navracsics Tibor miniszter, a Kúria elnökének, Darák Péternek 2012. május 15. napján kelt levelében javaslatot tett a bíróságok ítélkezési gyakorlatának felülvizsgálatra, mert szerinte egyes ítéletek nyomán jelentős társadalmi felháborodás látszik kibontakozni. Úgy tűnik, a bírói függetlenség még tartja magát, a főbíró udvariasan, de visszautasította a beavatkozási kísérletet. De vajon meddig sikerül kitartani?
A jogállamot tagadó, a hatalom egységén alapuló kormányzati politika nem tűri a független intézményeket. A bíróságok és a bírák pedig nem képesek kormányzati függetlenség nélkül működni. Ha az ügyészség után a bíróságok is a végrehajtó hatalom gyámsága alá kerülnek, jogállamiságunk nem erősödött, miként azt Orbán állítja, hanem végképp elveszett.