Egyik kihallgatásomkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy a katonai ügyész egy szürke mappával verte az íróasztalát és azt követelte, hogy valljam be az általam el nem követett bűncselekményt. Most azonban, amikor a „szürke mappa” már több vádlott vallomásában is szerepelt, és hat védőügyvéd a vádat képviselő katonai ügyészek eljárásból való kizárására tettek indítványt a katonai bíróság számára, már lett.
2012. március 19. és 20. napján a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa a vádlottak, kihallgatásával kezdte meg, és a katonai ügyészek eljárásból való kizárására irányuló indítvánnyal fejezte be munkáját. A védői indokolás szerint olyan súlyos eljárási szabálysértések történtek a nyomozás során, amely alapján a katonai ügyészektől elfogulatlan eljárás nem várható el, mert nyomozati tevékenységük hivatali bűncselekmény gyanúját veti fel: többek között előnyöket helyeztek kilátásba, amely szigorúan tiltott a nyomozó hatóság számára; szabadlábra helyezés után is fogva tartottak gyanúsítottat; nem rendeltek ki védőt az őrizetbe vett személyhez és így hallgatták ki. A katonai ügyészek az indítványra nem nyilatkoztak. A bíróság az indítványt megküldi a Központi Nyomozó Főügyészség vezetőjének.
Az 50-es évek kommunista filmhíradóinak méltó örököse megint sikeresen teljesítette a párt által kijelölt feladatait. H. András tábornok vallomását idézve az én arcmásomat tették közkinccsé. Tényként közölték, hogy vesztegetési pénzt fogadtam el, holott egyetlen terhelő vallomást sem tett rám senki. Nem lehet szó tévedésről, mert egyetlen médium van jelen minden tárgyaláson: a pártot mindig lelkesen szolgáló HírTV. Tehát, mint ahogy megszoktuk, összevágnak, és olyan híreket tesznek közzé, aminek köze nincs a valósághoz.
Korábbi bejegyzésemben már írtam a katonai ügyészi forgatókönyvről. A számomra egyébként ismeretlen vádlottak megerősítették az általam leírtakat.
M. István polgári személy, VI. rendű vádlott a bíróság számára az alábbiakat nyilatkozta:
„Miután kérdésre elmondtam, hogy a velem szemben felhozott bűnösséget nem ismerem el és ezek nem igazak, rövid hatásszünet következett, amikor is az ügyész úr az előtte heverő szürke dossziét lapozgatva tudomásomra hozta, hogy amennyiben korábbi feljebbvalóim vonatkozásában, itt név szerint említette a II. rendű vádlottat (vagyis Fapál Lászlót), illetve az általa említett cégek tekintetében valamilyen terhelő információval tudok szolgálni – idézem- „akár a listáról is kihúzhatom a nevét és haza mehet, ha nem, akkor azt ugye tudom, hogy akit eddig ő kihallgatott, azoknak többségét be is zárta.” Ez számomra döbbenetet okozott és egyben nyilvánvalóvá tette előttem, hogy innen nem mehetek haza a családomhoz, csecsemőkorú gyermekemhez.
Mindezek után folytatódott a kihallgatás, ami elsősorban arról szólt, hogy kiről mit tudhatok – elsősorban II. rendű (Fapál László), III. rendű (N. Dénes) vádlottak és a volt miniszter, Juhász Ferenc, valamint általam nem ismert cégek nevei hangzottak el – feltételezésekre alapozva, konkrétumok nélkül”.
M. István polgári személy, mivel nem tett a miniszterre és rám valótlan vallomást, két és fél hónapig volt előzetes letartóztatásban.
N. Imre alezredes, VIII. rendű vádlott, a következő vallomást tette:
„Úgy emlékszem, hogy egy októberi kihallgatáson megkérdeztem az ügyészt (W. Rolandot), hogy mondja már meg nekem, de őszintén: Mit vár tőlem? Ugyanis ekkor már négy hónapja előzetes letartóztatásban voltam és tényleg szerettem volna tudni, hogy miért kell nekem még mindig előzetesben lennem. W. Roland (katonai ügyész) megkérdezte tőlem, hogy van-e információm arra vonatkozóan, hogy a HM felső vezetői közül kapott-e valaki kenőpénzt? Én megkérdeztem, kire gondol. Mire ő nevek nélkül mondta a honvédelmi minisztert (Szekeres Imre), az előző minisztert (Juhász Ferenc) és a közigazgatási államtitkárt (Fapál László). Én mondtam neki, hogy honnan lenne információm, mikor személyesen jó, ha egyszer találkoztam a fenti urakkal, mivel soha nem voltam olyan szinten, hogy az általa említett nagy embereknek akár a közelébe kerülhessek. Erre ő azt mondta, hogy akkor menjek vissza a börtönbe, és még gondolkodjak.
Ez után kérte az ügyvédnőt, hogy maradjon benn, majd azt mondta neki négyszemközt, hogyha már belekeveredtem az ügybe, akkor legalább ismerjem el, amivel meggyanúsítottak és akkor egy fél órán belül „nyílnak a rácsok”. Erre az ügyvédnő azt válaszolta, hogy csak azért, hogy kikerüljek, nem fogom elismerni azt, amit nem követtem el. Így hát mentem vissza a Fővárosi BV-be.
Egyetlen fontos dolog létezett csak a nyomozó hatóság számára: a vallomásom illeszkedjen bele az általuk felépített koncepcióba, ha pedig mégsem illeszkedik bele, akkor nem válogatva az eszközökben, valamilyen módon kicsikarják a nekik megfelelő vallomást”.
N. Imre alezredes, mert nem tett magára és a HM felső vezetőire terhelő vallomást, több mint 8 hónapot volt előzetes letartóztatásban.