Az 1989 előtt a pártállami időszakban az állami vezetők ellen csak az illetékes pártszerv hozzájárulása alapján lehetett büntetőeljárást indítani és ki voltak jelölve azok a „megbízható” személyek, akik ezeket az ügyeket zárt tárgyaláson tárgyalták. Még korábban, az 50-es években a párt adhatott közvetlen utasítást az ügyészségnek, hogy a nép ellenségeivel folytatott harc ne lankadjon. Amit a Magyar Népköztársaságban nyíltan meg lehetett csinálni, arra - sokak sajnálatára - az Európai Unió nem ad lehetőséget. Ezért izzadságos aprómunkával kell jogszabályokat fércelnie annak, aki pártügyészséget vagy politikai bíróságot szeretne létrehozni.
A bírósági tevékenység szabályozásában a kétharmad folyamatosan alkot. Szeretné, hogy az ügyész hozzon ítéletet, de erre a fránya európai jogrend nem ad lehetőséget. Szeretné a bírói kart teljesen lecserélni, de ezt sem tudja megtenni, ezért csak „reformál”. Sajnos Brüsszel mindenbe beleszól, meg hát ott az ENSZ is, meg a rómaik óta kialakult hagyományos jogelvek, úgy általában. Ezek az igazságszolgáltatás – mint elkülönült hatalmi ág - alkotmányos alapelvei körébe sorolják többek között a bírósági tárgyalás nyilvánosságának elvét, valamint a bírói függetlenség elvét. A fülkeforradalom nem ment el odáig, hogy ezeket az alapelveket a nyilvánosság előtt tagadja, de a kormány azért nem szereti, ha valaki emlékezteti ezekre az elavult dolgokra.
Ilyen okvetetlen ember például Dr. Jóri András adatvédelmi biztos, akinek január 1-jétől még a hivatala helyét is sóval hintik be a Nemzeti Együttműködés nevében. Büszke vagyok rá, hogy egyik utolsó állásfoglalásában az én ügyemmel foglalkozott. Az ombudsman 2011. november 23-án lányomnak írt levelében a bírósági tárgyalás nyilvánossága tekintetében az alábbiakat szögezte le:
„A független, pártatlan, igazságos eljáráshoz való jog mindenkit megillető alkotmányos alapjog, ellenőrzésére azonban a bírói függetlenség következtében nincs külön szerv vagy intézmény. Annak eldöntése tehát, hogy az igazságszolgáltatás valóban függetlenül, a törvénynek alárendelten végzi-e a tevékenységét, a nyilvánosság bevonásával van lehetőség.”
„A nyilvánosságnak tehát rendkívül fontos szerepe lehet az igazságszolgáltatás kontrolljaként, ugyanakkor ezen törekvés nem eredményezheti az egyént megillető alapjogok kiüresedését, sérelmét, így többek között az emberi méltósághoz való jog, a magánélet védelméhez való jog, az információs önrendelkezési jog és nem utolsó sorban az ártatlanság vélelméhez való jog.”
„A tárgyalás nyilvánosságának elve nem keletkeztet jogot a tárgyaláson elhangzottak szabadon történő rögzítésére, majd a felvételek szabad felhasználására. A tárgyaláson hang-vagy képfelvétel készítése a polgári jog szabályai és az adatvédelemre vonatkozó jogi előírások alapján az eljárással érintett természetes személyek előzetes hozzájárulásával történhet.”
„Az ártatlanság vélelmének alkotmányos elvéből következik, hogy a nyilvános tárgyalásról szóló bűnügyi tudósítás – a jogerős ítélet meghozataláig – a vádiratban szereplő bűncselekmény ismertetésén túl a vádlott nevének kezdőbetűvel való jelzésével történhet.”
A bírói függetlenség garanciális elemei a bíróságok szervezeti függetlensége, a politikailag semleges magatartású bíró személyes függetlensége és főként az ítélkező bíró függetlensége, amely azt jelenti, hogy a bírók csak a törvénynek vannak alávetve, tehát a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók.
A bírói függetlenség garanciális elemei biztosítják, hogy a független, pártatlan és igazságos eljáráshoz való jog alkotmányos alapjog bárkire nézve érvényesülhessen. Ma már külföldről is pontosan látszik, hogy a végrehajtó és törvényhozó kétharmados hatalom részéről a bírósági függetlenség tartalmi garanciái ellen ható lépések történtek. Pedig nem újdonságról van szó. Gondoljunk csak a 2006-os budapesti események (a Hír Tv akkori helyszíni tudósítása szerint „forradalom”) után hozott jogerős – rendőri vallomásokon alapuló - bírósági döntéseket hogyan vizsgáltatta felül a törvényhozó, gyalázatos módon éppen a bíróságokkal. Emlékszünk az indokolatlan és megalázó bírósági kényszernyugdíjazásokra.
Országos vihart kavart a kétharmad azzal is, hogy lehetővé tette az ügyészségnek, hogy a „kiemelt ügyek” tekintetében, az adott ügyre illetékes bíróságtól másik bíróságra való áthelyezés lehetőségét, amely támadja azt az alapelvet, hogy saját bírójától senkit sem lehet elvonni. Sőt, most már a kormánypárti képviselők arról tárgyalnak, hogy a legfőbb ügyész bármely ügyben maga dönti el, hogy melyik bíróságon emel vádat. A jövőben az ügyész talán már a bíró személyét is kijelölheti?
Vagy gondoljunk a bíróság, mint szervezet függetlensége ellen ható, s megkérdőjelezhető szervezeti átalakításokra és személyi kinevezésekre, amely a napokban játszódtak le. Bár dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének személye számomra garancia, hogy nem gyengíteni, hanem erősíteni igyekszik majd a bíróságok függetlenségét, azonban a bíróság, mint szervezet függetlensége nem függhet az őket vezető személyek bírósági függetlenségről vallott elképzeléseitől. A bírósági függetlenség jogszabályi garanciáit nem szabad fellazítani, időlegesen kikapcsolni, mivel ez arra enged következtetni bennünket, hogy a bíróságokat a politikai hatalmat gyakorlók befolyásolni igyekeznek.
Montesquieu úgy vélte, ha a különböző hatalmak egyetlen társadalmi erő kezében vannak, az intézményi hatalommegosztás nem működik a rendeltetése szerint. Ők pedig már minden hatalmi ágat maguk alá gyűrtek. Nincs olyan állami (újfideszül: nemzeti) intézmény vagy gazdálkodó szerv ahol ne pártkatonák ülnének. Az igazságszolgáltatás pártpolitikai ellenőrzés alá vonása egyben a jogállam végét is jelentené. Mert a bíróság működése állampolgári bizalmon alapul. Ha ez a közbizalom elveszik, nincs ami az államot egyben tartsa, s ember embernek lesz a farkasa.
Hallgatóimnak mindig azt tanítottam, hogy addig szabad ebben az országban élni, amíg van remény arra, hogy a jogsérelmeket független és pártatlan bíróság tárgyalja. Ha azt tapasztalják, hogy az ártatlanság vagy a bűnösség kérdése politikai akarattól függ, akkor sürgősen más országban kell letelepedniük.
